„ Szellemem tettekre szomjazik, amelyek azonban földi életem során aligha kerülnek napirendre. ”

„ Vérzik az éj, mi jöhet még?
Hátam mögött tűz ég, elöl szakadék,
Vad gyűlölet, hogy létezek,
Ezt a bűnöm soha nem bocsájtják meg. ”

„ ...adott egy feladat és te feladod, mert hát elakadtál,
Mintha már nem is akarnál élni, ember, meghibbantál?!
Elmarad a megváltás, csak azok lesznek boldogok,
Kiknek a keserűségét saját vállon hordozod!
Feloldozott nem lehetsz ettől, csupán foltozott. ”

„ Becsukott ajtód előtt állok idekint,
Levetett kalappal, vigyorogva a kínt.
- Ki vagy te idegen, mit akarsz még?
Nekünk is alig van, nincs segítség. ”

„ Ha a csatára gondolt, bátorságot látott a veszéllyel, egykedvűséget a szenvedéssel, hősiességet a balsorssal szemben. De itt nem volt más, csak kínszenvedés, jajgatás, vak rettegés, megtört testek és a küldetésbe vetett hit teljes hiánya. ”

„ Az a szörnyű érzésem támadt, hogy elkerülhetetlenül közeledem valami felé. Mint amikor észreveszed, hogy az autód gurul lefelé a lejtőn (habár biztos vagy benne, hogy behúztad a kéziféket), és bármennyire szeretnéd, már tudod, hogy nem fogod utolérni, hogy a fékre taposs. Az autód össze fog törni. ”

„ Az öngyilkosság becstelen halál, csak a gyávának kiút. ”

„ Azt mondják, az ember nem élhet remény nélkül. Nos, nem is él, hanem meghal. ”

„ A remény hal meg utoljára.
Milyen kár, hogy előtte mi, emberek. ”

„ Minden alkalommal, mikor meghal a remény, egy darabot magával visz az emberből, amíg az megnyugvást nem talál. ”

„ A sötétből csak a sötétbe lehetett átlépni, sötétséghez szokott szemem el se bírt volna másféle fényviszonyokat. ”

„ Már semmi sem valóságos... egyetlen kavargó örvény a világ. Ami fekete volt, most fehér, ami fenn volt, lenn van, ami kelet volt, nyugat lett. (...) A világ sose lesz már az, ami volt. Ha legalább volna valami, csak egyetlenegy dolog, ami normális, amiben meg lehet kapaszkodni. ”

„ A valóság annyira komplex, annyi rétege, annyi részlete van, hogy minden pillanata, amit én valóságnak hiszek, csak árnyéka, vetülete, transzformációja annak, amit szerintem reménytelen valaha is pontosan megismernem. ”

„ A legtöbb ember átlagosan egy órát gondolkodik naponta. A többi huszonhármat szellemi tétlenség, reflexek és az agyvelő gépies motyogása tölti ki. De a nyomorgó folytonosan gondolkodik. Pillanatnyi szünetek után újra és újra nekilódulnak a céltalan gondolathullámok, hogy azután, ezer ízre marva és tépve magukat széjjel, véres esőként hulljanak a lecsüngő fejre vissza. ”

„ Nem félhetsz a haláltól, ha nincs miért élned. ”

„ Szíve nem érti meg rögtön, milyen mértéktelenül szenved; inkább zavart, mint felindult. De ahogy öntudata világosodik, szerencsétlenségének mélysége is feltárul. Az élet minden öröme meghalt számára, csak azt az éles fájdalmat érzi, amit a kétségbeesés mar belé. De ne beszéljünk testi fájdalomról! Érezhet-e a test ehhez hasonló fájdalmat? ”

„ Minden csak por és hamu... minden törékeny ábránd, és a gondoskodás híján, amely sosem tart örökké, nyomtalanul elenyészik. ”

„ Kétségbeesésében tárt karokkal fogadta a fájdalmat, amely eltöltötte a testét. ”

„ Muszáj mindig annak történnie, amire az előzmények alapján számítunk? Nem történhetne egyszer, véletlenül, valami más? De hát nem történik. ”

„ Nem volt rossz, sem jó,
Csak ember, fáradt,
Várt, várt és nem lelt
Soha csodákat. ”

„ Ebben a világban nem lehet élni, de nincs hová menni. ”

„ Meghajszolt állat, elbotlik a test,
az értelem kibúvókat keres,
de míg lendülne hajdan büszke szárnya,
belátja már, úgyis minden hiába. ”

„ "Magának könnyű, maga egyedül van" - mondta Hasse. Volt ebben némi igazság: aki magányosan élt, azt nem lehetett otthagyni. De olykor este összedőlt az egész mesterséges építmény, az élet panaszos és hajszolt zeneként vijjogott fel, vad vágyak, féktelen kívánságok, borongások örvényévé lett, s a reménységé, hogy kitépjük magunkat ebből az értelmetlen tébolyból, ebből az örökösen nyekergő ostoba verkliszóból, akármi lesz is azután... van-e még egyáltalán valami a magányon kívül? Becsuktam az ablakot. Nem, semmi nincs! A többihez nincs elég talaj a lábunk alatt. ”

„ Szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt. ”

„ Sötét minden, mint szürkületkor egy borús napon, csak egy kevés fény dereng, hogy lássam, nincs semmi látnivaló. Én pedig ott rohanok úttalan utakon a homályban, és csak keresek, keresek, keresek valamit, egyre kétségbeesettebben. Ahogy múlik az idő, próbálok gyorsabban futni, de ettől csak még ügyetlenebbül csetlek-botlok... Aztán mindig eljön az az álombéli pillanat - és hiába érzem, hogy közeledik, mégse tudok soha felébredni, mielőtt utolérne -, amikor már nem emlékszem rá, mit is keresek. Amikor rájövök, hogy nincs is itt mit keresnem, hogy nem fogok találni semmit, hogy soha nem is létezett semmi más, csak ez a kietlen, kihalt erdő, és soha nem lesz semmi más... semmi, de semmi. ”

„ Minden éjjel
Ölelkezem a fojtó semmiséggel.
S reggel, reggel
Új búcsút járok tűnő életemmel. ”

„ A halál üldözött. Fáradhatatlanul kajtatott a nyomomban a szűk utcákon és keskeny sikátorokban. Minden egyes zihálással segítségért kiáltottam, de szörnyű bizonyossággal tudtam, hogy nincs menekvés. ”

„ A víz alatt, a víz alatt a létezés csodás:
van élelem bőségesen, s nincs vízkorlátozás.
A víz alatt csak egy a gond: a levegő kevés,
de esküszöm, csupán az első öt perc a nehéz. ”

„ Olyan kevéssel beérném.
Szerelmedre régen nem vágyom már.
Aki régmúlt emlékek közt gyomlál,
messzi kútba nem dob érmét. ”

„ A fájdalom csak érzéki csalódás, a kétségbeesés pedig az elme csalódása. ”

„ S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,
Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még? ”

„ Egy bénát kérsz rá, hogy tanítson meg táncolni egy nyomorékot. Legyen bármilyen szívből jövő is a lecke, az eredmény valószínűleg igen groteszk lesz. ”

„ Csupán az tekinthető szerencsétlennek, akit végképp elhagyott a remény. ”

„ Mély a kétségbeesés kútja. Egy szakadék, amely elnyeli az álmokat. ”

„ Én félek.
Az élettől és sötéttől,
mely mindenütt kegyetlenül elér. ”