„ A könnyek sokkal jobban odaforrasztják az embert sorsának valamely állomásához, mint a boldogan eltöltött évek. ”

„ Eltelt idők mögött csak az emlékezés fehér kendője leng, mint tépett felhődarab szúette, vén fák csonkjain. ”

„ Amit emléknek nevezel, itt él, és hat időtlenül és elevenen, és formálja az életet. Nehéz elképzelni, hogy jelenlegi életed minden pillanatát nemcsak a múltad sugallja, hanem a jövőd is: sejted, hogy mivé kéne lenned, de nehezen sikerül. Az emlékek nemcsak a múltból tolnak, hanem húznak is a jövőből. ”

„ Azt mondtad, szereted a büszkeségem. Akkor nevettem rajta, meglehetősen fellengzősnek találtam, fiatal voltam, nagyon fiatal, nem értettem. Ma jobban megértem. De a büszkeségemet megőriztem. Talán általad. ”

„ Közös életük atolljai éles körvonalakkal emelkedtek ki az emlékezés tengeréből, részletek millióinak uszályait húzva maguk után. ”

„ Az emlékeit vesztett fájdalom
néma, sötét órákhoz hasonló,
melyekben nincs madárdal,
csak tücsökciripelés. ”

„ Az emlékeket nem veheti el tőlünk senki és semmi. Azok velünk maradnak életünk utolsó percéig. ”

„ Matatok a régi emlékek között, és balga, önző módon persze azt keresgélem, hogy mi jutott nekem ebből a húsz esztendőből. És azt még, hogy miért nem ereszt el az emlékek hóesése, miért havaz be teljesen, miért nem szabadulhatok? ”

„ Titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezet, illetve a sebesség és a felejtés között. ”

„ Az emlékezet csodás ajándék. Segítségével a múlt sosem válik múlttá. ”

„ Ki nem ismeri a bánatos érzést, mikor sokévi távollét után hazaérve, mindent olyan ósdinak, elhagyatottnak látunk, és panaszosan szól hozzánk minden tárgy, gyermekkorunk jó ismerősei; minél vidámabbak a hozzájuk fűződő emlékek, annál mélyebb bánat fogja el a szívünket. ”

„ Mindig mindent ismerünk. Nem felfedezzük őket, nem tudomást szerzünk róluk. Egyszerűen eszünkbe jutnak bizonyos dolgok, amiket korábban elfelejtettünk. ”

„ Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják. ”

„ Emlékek ingei, ruhái,
még meddig látlak titeket,
meddig fáj - ha moslak, vasallak -
a nem múló emlékezet? ”

„ Egyszer már hozzáadtalak a veszteségeimhez
mégis emlékeim közt bolyongsz
szüntelen vétkezésben. ”

„ Egyes dolgokat úgy tárol az agyam, mint egy mikrofilm a kicsinyített képeket. Csak ki kell vetítenem, ki kell nagyítanom a mikrofilmet az agyamból, máris előttem a kép olyan élesen, olyan tisztán és valóságosan, hogy szinte a két ujjam közé csíphetném, mintha most kaptam volna a kezembe az eredetit, amiről készült. ”

„ Szeretem a magányos utazásokat (...), mert ilyenkor emlékeim is velem utaznak, néha bent a kocsiban, de néha kint a mezők fölött, árnyékos erdőkben vagy a pocsolyák csillogásában, ahol egy-egy gólya tart őrséget olyan katonás tartásban, hogy csak az őrbódé hiányzik mellőle és a szuronyos puska a válláról. ”

„ Elhatároztam, hogy még egyszer, utoljára jól megnézem majd életem legnagyobb szerelmét, hogy mindenre, a hegre a homlokán, a görbe kisujjára, de még a szeme alatti apró ráncokra is emlékezni tudjak, amikor (...) előhívom elmémből a legtitkosabb és a legszebb pillanatokat. ”

„ Néha az ember csak úgy tudta meg, milyen messzire került, ha visszament oda, ahol korábban volt. ”

„ A becsületes múltba tekintés rendszerint fáj. ”

„ Már nem rád,
csak emlékedre
emlékezem. ”

„ A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll. ”

„ Korábbi élményeink kellemes vonatkozásait, amelyekre szívesen emlékszünk, kizárólag két dolog határozza meg: milyennek találtuk az élményt, amikor az (pozitív vagy negatív) csúcspontján volt, és hogyan éreztük magunkat, amikor vége volt. ”

„ Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz
és a tavasznak fénye veszve van már.
Üzennék. Pár szót. Hogy mit , nem tudom.
De jön az ősz... és eszembe jutottál. ”

„ Sokat ivott, a tudat kulisszái elmozdultak helyükről, az idő csörgő lánca szétpattant, ilyenkor erőre kaptak és félelmet nem ismerően rajzottak körülötte az emlékek és az álmok. ”

„ Ha a múltról beszélünk, mindig hamisan keverjük a kártyát. ”

„ Elképzelem, mit érez két ember, mikor hosszú évek után találkoznak. Azelőtt sűrűn érintkeztek, tehát azt hiszik, azonos tapasztalat, azonos emlékek fűzik össze őket. Azonos emlékek? Itt kezdődik a félreértés: nem azonosak az emlékeik; mindketten két-három szituációt őriznek a múltból, de ki-ki a sajátjait; emlékeik nem hasonlítanak; semmi közük egymáshoz; még csak mennyiségileg sem mérhetők össze: egyikük jobban emlékszik a másikra, mint viszont; nem csupán mert az emlékezőtehetség egyénenként különböző (ez a magyarázat még mindkettőnek istenes), hanem (és ezt már kínosabb beismerni), mert nem egyformán fontosak egymásnak. ”

„ Hogy élhet így bárki ezen a bolygón, ezekben a testekben, amiknek az emlékei nem maradnak a múltban, ahova tartoznak? ”

„ A szép emlékek elveszett ékszerek. ”

„ Úgy gondolom, hogy mielőtt meghalunk, látjuk életünk legnagyobb slágereit. Mint egy slágerlistán: a legjobb dolgokat, amiket valaha tettünk. ”

„ Minden egyes lépéssel, amit tett, felszínre kerültek a rég eltemetett emlékek... visszament az időben egy nőhöz, aki egykor az egész világot jelentette neki. Nem a szerelme vagy a rokona volt, hanem a legjobb barátja. ”

„ A múlt pusztán hatalmas súly, ami hátráltat. Ormótlan sziklaként épül be a belső világunkba. ”

„ Az emlékezésben nincs semmi jó. Az emlékezet az élet egyik méltánytalansága, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk. ”

„ Nem tekintek vissza, és nem is akarok. Ami elmúlt, elmúlt, nem elemzem. Biztos, hogy sok hibát elkövettem, de már úgysem lehet változtatni rajta. ”

„ A múltat megtalálni
Mondják, nem lehet.
Mit szólnál, ha
Megmutatnám azt a helyet?
Minden, miről azt hiszed,
Rég elveszett,
Minden, ami elmúlt,
Ott lebeg. ”