„ Ha a csend beszélni tudna,
Hol nevetne, hol meg sírna,
Fekete is fehér volna talán.
Víziók és vallomások,
Érzések és hazugságok,
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek. ”

„ De hát szeretem! Évek óta szeretem. A szerelem nem változhat közönnyé egyetlen pillanat alatt. Pedig azzá változhat, azzá is változott. Soha nem is létezett igazán, csak a képzeletemben. Sohasem szerettem igazán Ashleyt, csak azt az álombeli királyfit, akit elképzeltem. Valakit szerettem, akit magam alkottam magamnak, és aki éppen olyan halott, mint Melly. Elképzeltem valakit. Csinos ruhát varrtam neki, és beleszerettem... és akkor jött Ashley, nap sütött a hajára, délcegen ült a lovon, és bármennyire más volt, de rám mosolygott. Ráaggattam a ruhát, akár illett rá, akár nem, és minden szép álmomat. És nem akartam meglátni, milyen valójában. Továbbra is a ruhát szerettem, és nem őt, egyáltalán nem őt. ”

„ A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem. ”

„ Egy sziklahalom megszűnik sziklahalom lenni, mihelyst akár csak egyetlen ember is úgy tekint rá, hogy benne katedrálist lát. ”

„ Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak. ”

„ Valahányszor elképzeltem magam, mindig körvonalként jelentem meg, ahogyan a kifestőfüzetek figurái: a belsőm nem volt még kész. Megvolt minden főbb vonás. Ám a színek, a cikcakkos és kockás minták, az apró-cseprő dolgok, amikből összeálltam én, még nem kerültek a helyükre. ”

„ Az ember kösse meg a kezét, csakis így eresztheti szabadjára a képzeletét. ”

„ A röpképtelen ember bárhová eljuthat a képzeletén, és többet - mert másként - lát, mint a legpöpecebb űrszonda. ”

„ Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk. ”

„ Az ember-gyerekek olyan földről álmodnak, ahol a hegyek jégkrémből vannak, a fák mézeskalácsok, a kövek pedig bonbonok. Egy gorilla számára Afrika épp ilyen vidék. ”

„ Az emberek azt akarják olvasni, amit szívesen elképzelnek, és nem szeretik, ha a valóság ellentmond ennek. ”

„ A visszhang gyönyörű nimfa... A messzi hegyekben él, és onnét nevet a világra. (...) A haja, szeme sötét, de a karja és a nyaka fehér, mint a frissen hullott hó. A szépségét emberi szem sosem láthatja. A szarvasnál is sebesebben fut, és csupán incselkedő hangját halljuk a távolból. Éjszakánként is hallhatjuk hívó szavát, nevetését a csillagok alatt, de azt sosem engedi, hogy megpillantsuk. Ha a nyomába szegődsz, messzire szökik, és már a következő hegy mögül kacag rajtad. ”

„ A csillagok puhák és közeliek, akár a virágok.
A dolgok lassan forgó hálóba font árnyékok.
Fűszál, levél egy sincs magában,
Eggyé olvadnak a szürkés homályban. ”

„ - Csak rémeket látsz...
- Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is. ”

„ Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat. ”

„ A gyermek élete roppant gazdag, az egész világ benne rejlik, ám a külvilág számára mindez nem látható. ”

„ Olyan légvárakat építettem, hogy még romjaikkal is megelégednék. ”

„ Gondolj egy álomra, ami a jövőben sosem fejeződik be! Gondolj egy kívánságra, amit senkinek se mondhatsz el! Tégy egy térképet a szívedbe, egyet, amit sosem feledsz, és tartsd a fény felé! ”

„ A tények néha olyan kibogozhatatlanul keveredtek össze a fantázia termékeivel, hogy - noha hazugság nem hangzott el - nehéz volt észben tartani, hogy mi a szigorúan vett igazság. ”

„ Minden szavam színtiszta kitaláció, következésképp olyannyira valószínű, hogy számtalanszor előfordult már velem, hogy megírtam egy történetet, aztán pár hónap múlva viszontláttam a valóságban. Nincs ebben semmi különös, az egész csak gondolkodás kérdése: az ember elképzelt az időt, az évszakot, a divatot, és a lélektani pillanatot, aztán máris ki tudja kalkulálni, hogy a dolgok ilyen állása szerint X környezetben mely események fordulhatnak elő. ”

„ Oly elvontan létezik a lényed,
Hogy míg elnézlek, s fürkészem szemed
Két szememmel, képed szertefoszlik,
És nem őrzök meg belőle semmit. ”

„ Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája. ”

„ Az igazi szörnyek (...) sokkal, de sokkal gonoszabbak, mint a nem igaziak. ”

„ Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőnek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. ”

„ Gondolataim újra másfelé mentek, kergették egymást, hol a múltba, hol a kilátástalan jövő felé. Szerettem a csöndet, a magányt, mentem az elgurított spulni után, bogozva az összekuszált szálakat, aminek vége valahová a mi világunkon kívül esett. ”

„ Kisvárosokban a képzelet is szűk. ”

„ Ha az ember azt játssza mindig, hogy ő is egy film szereplője, akkor sosem kell azzal foglalkoznia, hogy papírból vannak-e a falak, a kaja műanyag-e, és hogy a szavak, amelyeket kimond, azok tényleg a sajátjai-e. ”

„ Most azonban csak romokat láttam. Romokat, amelyeket gyerekkorunkban várakká varázsolt a képzeletünk, romok, amelyek közt annyit játszottunk, s ahol annyiszor kerestem az én kis hercegemet. ”

„ Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság. ”

„ Némi fantázia nélkül még tüzet rakni sem tanultunk volna meg. ”

„ Nevezzünk egyszerűen ábrándnak minden olyan magasztos eszmét, amit nem értünk. ”

„ Figyelemre méltó, milyen szellemi kacskaringókra képesek a halandók, hogy a dolgokat beillesszék a valóságról alkotott saját verziójukba. ”

„ Mese-zajlás volt. Még élt a Mese
S egy tavaszon én valakire vártam.
Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,
Parthoz sodort egy illatos mesét,
Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat.
Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,
Új mese volt ez s az árny csodasápadt.
Mindig szerettem árnyat és mesét. ”

„ Mindennél jobban iszonyodik az álmatlanságtól: mikor ott fekszik a sötétben, úgy érzi, tehetetlenül ki van szolgáltatva a képzelet minden fúriájának és az agy minden kísértetének. ”

„ Ha az ember lassan végigsimítja a saját füle mögött meglapuló hajszálakat, fejében a hamarosan homokká őrlődő apró kavicsokat magukkal görgető hullámok finom zaját hallja. ”