„ A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek. ”

„ Amikor valami szörnyűséges dolog történik az emberrel, az emberek hajlamosak azt ismételgetni, hogy minden okkal történik. Mindig is utáltam, amikor ezzel jöttek. Nem azért mondják, hogy megvigasztaljanak. Ostoba, gyáva dolog, mint a sötétben való fütyörészés. A kiszámíthatatlan sorstól való félelem. ”

„ A boldogtalan egyetlen vigasza, hogy mások ugyanúgy szenvednek körülötte. ”

„ Mért nézel hátra már?
A múltnak vége, látod,
Már a szíved összetört,
S mégis forog a föld. ”

„ Minden apró dolog növekedni kezd, ha táplálják... A szerelem sem más. De ha ez az egész boldogtalanná tesz, hagyd a csudába, és találj valami mást, amitől annyira boldognak érzed magad, amennyire megérdemelnéd. Csak hallgass a szívedre, kövesd az ösztöneidet, és rávezetnek majd a helyes útra. ”

„ A humor a méltóság támasza, fölényünket hirdeti mindazzal szemben, amit a sors ránk mér. ”

„ Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára. ”

„ Minden repülés zuhanással kezdődik. ”

„ Egyedül csak védtelen gyermek vagy,
Ha kell, én vigyázok rád.
Ne akard, hogy mindenre választ kapj,
Egyszer tiéd lehet a világ. ”

„ Lehetnek szomorú pillanataim, zavaros gondolataim, de fölöttem itt van a nagy Én, aki mindent ért, és nevet a gyötrődéseimen. ”

„ Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja! ”

„ A jövő elől csak a múltba menekülhet az ember. ”

„ Ti budapesti magyarok, s ti többiek, Alföldön és Dunántúl: tudjátok ti, mi az, a himnuszt énekelni? Halljátok templomban, iskolában, ünnepélyen, gyűlésen, mindig. Gyermekeitek az iskolában tanulják. A mi fiataljaink nem hallották soha. Csak néha rádión, ha hozzájutottak, figyelték áhítattal és imádkozó szívvel a bűvös dallamot, melynek szavát csak elgondolni tudták, nem megérteni. Ha valaki mégis tudta s énekelte: bajt szerzett vele magának, családjának, falujának. Aki tudta is, magában tartotta. De élt a himnusz mégis! Tudták, hogy van és tudták, hogy imádság. ”

„ Az ember naivitása, hogy újra és újra azt reméli, rossz után csak jó jöhet. Ritkán van így. Már az is öröm, ha a rossz más, enyhébb formában, némiképp változatosabban köszönt a világra. ”

„ Hiszem, hogy ami nem öl meg, az egyszerűen csak furcsábbá tesz. ”

„ Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna. ”

„ Egy árulásra és félrevezetésre épülő világban az őszinteség felbecsülhetetlen kincs. ”

„ Ha megkérdeznek: "Hogy van?" - nem felelhetem: "Szomorú vagyok". Ez nem válasz. De ez az igazság. (...) Ha Timárra gondolok, ez a szomorúság enyhül. Mintha ez a rettenetes üresség, ami bennem és az életemben van, megtelne valamivel. Nem sok, amivel megtelik: egy ember emléke. Soha nem tudtam, hogy ez milyen nagy dolog. ”

„ Rossz idő van. Előfordul. Minden virág esőben nő a leggyorsabban. ”

„ Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül. ”

„ Elővettem a plüsspingvinemet, Sigmundot. Az utóbbi időben szinte mindig a gyalogcsőrössel osztom meg a párnám. Na ja, minden lánynak kell valami nagy és szőrös, szorongatási célzattal. ”

„ Élet, édes, nagyszerű, felejthetetlen élet! Nem távozhatsz már tőlem. Magamban őrizlek. Sose gondoltam, sose reméltem, s íme, magamban viselem. Ott heverünk óriási tenyerén, és az élet futott, futott velünk, sokan nem érkeztünk meg sehova, minden elmúlt, mindennek vége. De valami megmaradt. Nem minden lábnyomot nő be a fű, nem illan el minden sóhaj. Én maradok. És ő is marad. ”

„ Áldott a kéz, amely megadta
Ez áldott, édes biztatást,
Áldott a szív, mely némán szenved
S mégis tud vigasztalni mást. ”

„ Nincs seb, mi egyszer
Korral be nem forr,
Nincs múlhatatlan
Baj, veszteség. ”

„ Amikor valaki elég szerencsés, hogy egy történetben éljen, egy képzeletteli világban, ennek a világnak fájdalmai eltűnnek. ”

„ Meggyógyítja sebes szívünket a barátság. ”

„ Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek. ”

„ Egy szép napon egyszer csak elvonul a sötét felhő, mintha soha nem is létezett volna. Nem mindennapos jelenség, de előfordul, ráadásul sokszor látszólag minden ok nélkül. Nem történik semmi különös, csak eltűnik az árnyék. ”

„ Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni. ”

„ Árnyék nélkül nem vesszük észre a fényt. ”

„ Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna. ”

„ Ha karomba zárlak téged, a szabadság ölel,
A világ csak rángat engem, a karod ringat el. ”

„ A találkozások általában olyankor történnek, amikor valamilyen határhoz érünk: a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülessen. ”

„ Mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít, de igazából nem is az eltelt napok, hetek, hónapok jelentik a gyógyírt, hanem azok közelsége, akik ebben az időben mellettünk vannak. ”

„ Az emlékeket nem veheti el tőlünk senki és semmi. Azok velünk maradnak életünk utolsó percéig. ”