A kategóriához 886 idézet tartozik (bővebb infó)


Az embernek szembe kell néznie a szenvedés problémájával. A keleti ember úgy próbál megszabadulni a szenvedéstől, hogy nem vesz tudomást róla. A nyugati ember drogokkal próbálja megszüntetni a szenvedést. Pedig a szenvedést leküzdeni kell, és csak azáltal lehet leküzdeni, hogy elviseljük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal; és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem, csak egy kopár hegyfok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagy én vonzódtam a sötéthez, vagy pedig az hozzám - nem tudom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogyan tompítsam az ütést? Vannak idők, amikor nem lehet tompítani; ami azt illeti, néha kíméletesebb egyetlen fájdalmas rántással letépni a kötést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szent arcán kín - s örök remény.
A zúgó vízbe letekint -,
S mosolyog a vad patak dühén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember egyedül van, mind fütyül a másikra, és a fájdalmunk egy lakatlan sziget!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom csak ideiglenes. Eltarthat egy percig, egy óráig, egy napig vagy egy évig, de végül elmúlik, és valami más lép a helyébe. De ha az ember feladja, akkor örökké fog tartani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Időnként a fájdalom visszahúzódott, csöndben várt, már-már azt hitte, el is múlt, amikor újra elborította, és bosszút állt rajta azért, amiért biztonságban merte érezni magát. Ez volt a büntetése, a rettegett végzete. A magány... Magányról pedig senki sem akar hallani. Ha túl sokat vagy túl komolyan panaszkodsz miatta, a végén tényleg magányos leszel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyít minden bánatot...
Leolvasom sápadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Komor az élet az olyan házban, mely üresnek látszik, mert örökre eltűnt belőle valaki, akit annyira megszoktunk, és ha kezünkbe akad a halott valamilyen kedves holmija, mindig friss fájdalommal telnek meg napjaink. Egy-egy emlék érinti minduntalan szívünket s megsebzi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ez a sok tragédia mind igaz, akkor hogy lehet, hogy élek még? Miért nem áll meg a szívem a fájdalomtól? Ennyit nem bír ki egy ember. Ez nem létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sötéttel jelöltem mindent,
Ami öl, ami sajog, ami fáj,
Életem térképén elolvadt a hó,
És koromfekete lett a táj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Továbblépsz, mert ez az élet rendje; mert csak ezt teheted. Addig mész, amíg elmúlik a fájdalom, vagy találsz valami újat, ami még ennél is jobban fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A ki nem sírt könnyek belülről égetik a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engem még soha nem sebeztek meg, soha nem fájt semmim, de néha úgy érzem, hogy itt belül valami szörnyen fáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És sebeimet tapogattam,
Fájtak, égtek förtelmesen,
De mikor kaptam, hogyha kaptam?
Hol jártam én,
Hát éltem már én?
Ki sírhat most tán énmiattam,
Ki vagyok és merre megyek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki nem szeret, s nem téved, Az már sírba szállhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak dolgok, amiket egy "sajnálom" nem hoz helyre. Van olyan fájdalom, ami túl mélyre hatol, hogy valaha is meggyógyuljon olyan egyszerű dolgok által, mint a szavak. Nem számít, bármennyire is komolyan gondolod őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Teljesen bezárkózott, befelé fordult, szinte fizikailag is észrevehető volt rajta a lelki összezsugorodás. Bár a világ számára még mindig egy kifogástalan megjelenésű, szerény nő volt, mindez üres héj volt csupán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néztem rá sokáig, mozdulatlan szemgolyókkal, s éreztem, hogy minden el van veszve. Hogy én ebből a szobából ki fogok menni, és ebbe a szobába soha, de soha többet nem fogok visszajönni. Bágyadt, ijedt mosoly fénylett fel sötét arcomra, most már tudom, ez a néma kis mosoly a sírni nem tudó férfiak rettenetes, vad zokogása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi mást nem akartam, csak meghalni. Mintha sosem születtem volna meg. A létezésem nem fontosabb, mint ez a fájdalom. Nem éri meg eggyel több szívdobbanásért szenvedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberben van valamilyen isteni
anyag, ami nem pusztulhat el, s van benne emberi anyag, mely irtózatosan tud szenvedni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon hányszor törhetik össze az ember szívét büntetlenül egy élet során?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés rajtunk múlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S aggódva nézi mind, ki szeretni szeretné,
vagy, látva, mily nyugodt, s csodálva, van aki
gyötörni kezdi, hogy jaja szavát vehetné
s kegyetlen ösztönét próbálja rajta ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most már járom kálváriámat,
Volt arcok utánam köszönnek
S vén szívemre, míg botorkálok,
Kegyetlenül, gúnyosan jönnek
Új szerelmek s még fájóbb könnyek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem értettem, miért csorog a szememből a könny, hiszen nincs bennem semmi szúró, gyötrő kín, inkább csak valami végtelen fáradtság, amihez hozzátartozik a sok sajgó fájás, tompa nyilallás. Hát akkor miért folyik a könnyem? Nem sírok, mert sírni csak akkor lehet, ha az ember hagyja, hogy sírjon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
De ez az egy nap egyre hosszabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig a holnapra mosolygok,
Elvágyom onnan, ahol bolygok,
Úgy vágytam ide s most már szállnék.
Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem hittem, hogy a bánat tud olyan erős lenni, mint a fizikai fájdalom. Mikor elkap hirtelen, olyan, mint egy görcs, mint egy fogfájás, összegörnyedek, mert nem bírok egyenesen maradni. Összeszorítom az öklömet, hullanak a könnyeim, és azt hiszem, megrepedek és kihullanak a belső részeim. Talán ha ordítanék, széttépnék valamit, vagy a földhöz verdesném magam, az segítene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valakinek a szívét a legnagyobb kétségbeesés járja át, akkor már nincs semmi kifejezése a közbeeső érzésekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás