A kategóriához 886 idézet tartozik (bővebb infó)


A kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása minden messzeségre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs, ami nagyobb fájdalmat okozna az emberi léleknek, mint a hirtelen és gyökeres változás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én mellkasomba tette belé a szívet a teremtő, leküldött az emberek közé vele. Én, én nem tudtam-tudom hogy lehetett, hogy meg nem mutattam nékik a szívemet, az ő szívüket. Aludtam én? Itt várt a gégémben az életmentő szó; a szó, melynek a boldogságot kellett ráparancsolni a Földre. És én hallgattam. Nem tudom, hová figyeltem. Leejtettem a világot. Eltört.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél.
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más,
Mielőtt megjegyezhetnéd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Köszönöm, Uram, hogy
nem ismerjük szándékaid.
Mindannyiunkat vakká tettél.
Remény nélkül, élve eltemettél
gigantikus csapdádba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked
Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém
Ne fájjon értem drága jó szived
Hisz annyi rosszat követtem el én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jobb a szerelmi bánat, mint a bánat szerelem nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,
s te hószín öntudat, maradj velem:
tiszta szavam sose kormozza be
a barna füsttel égő félelem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senkit nem érdekel igazán, hogy szenvedsz-e, úgyhogy akár boldog is lehetsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régi emlékek rendszerint nem úgy bukkannak elő belőlünk, hogy udvariasan bemutatkoznak. (...) A múlt fájdalma rávetül a jelenre. Apróságok, amelyekre különben ügyet sem vetnénk, hirtelen rettentően tudnak fájni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Váratlanul jön a negatív töltetű élmény, és én ezt magamba merem fogadni, átélni, akár olyan áron is, hogy széthasad a szívem. Hogy teljesen bennem legyen. Hogy átéljem, hogy mennyire fáj. És fájjon. És mindezt ne tompítsam nyugtatókkal, alkohollal, sok munkával, sírdogálással. (Mert a sírás és sírdogálás nem ugyanaz. A sírdogáló mindig saját magát sajnálja, hogy ő itt maradt egyedül. Hol van ebben a fájdalom? Az igazi fájdalom, hogy elveszítettem valakit, az ebben nincs. Csak egy egoista sajnálja önmagát.)

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S ha nevetek vagy ajkamon kel ének,
teszem, mivel egyetlen menedék ez,
hogy elrejtsem szavát a szenvedésnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Apa három hónappal azelőtt, januárban halt meg a bányaszerencsétlenségben, emberemlékezet óta nem volt olyan ítéletidő. Az elvesztése felett érzett tompultság helyét a semmiből előrontó fájdalom vette át, ilyenkor összegörnyedtem, a testemet rázta a zokogás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bensőmben félreérthetetlenül éreztem az elutasítottság fájdalmát. Olyan jól ismertem ezt az érzést, hogy már a részemmé vált, mintha a második bőröm lett volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rég várt hajók
Üresen térnek meg, vagy a mélység foglyai,
A szemek előbb a könnyekből, aztán az álmokból
fogynak ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amiért könnyezünk, az magunk temetése.
Melléd ül egy angyal, de elmenekülsz buta érveléssel,
Félsz érinteni szárnyát, mert a múlt csontig égett.
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol, mondod, csak mondod
A fél krajcárt sem érő bölcsességet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sokat szenvedő embernek vigasztalásul szolgál, ha tudja, hogy szenvedésének van értelme és célja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberrel is az történik, ami a bőrrel a kézen, amely megkeményedik az ismétlődő fájdalom hatására.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer szeretném megkérdezni már:
nem fáj néked, hogy néked sose fáj...?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azóta szomorú mindig a vasárnap,
könny csak az italom, kenyerem a bánat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember a maga kínjára koncentrál, nincs segítség, de ha rácsudálkozik arra a tenger kínra, szenvedésre, ami körülveszi, eltörpül a maga baja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valakit teljesen meg akarnék semmisíteni, széttaposni, a legszörnyűbb büntetéssel akarnám sújtani, amelytől még a legszörnyűbb gyilkos is megremegne és összeroskadna, nem kellene egyebet tenni, mint a munkáját teljesen haszontalanná és értelmetlenné tenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Dobol a Mindenség,
villámlik, dörög naponta,
mint megmenekült szökevényre,
úgy gondolunk minden halottra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kéz, amely már egyszer megégett, nem szívesen tér vissza a vashoz, hiába súgja minden érzéked, kivéve az emlékezetet, hogy rég kihűlt az a vas.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eszembe jutott, amit a kínvallatások áldozatairól olvastam, akik kétségbeesetten igyekeznek uralkodni magukon, és mindent elkövetnek, hogy ne kiáltsanak fel, és ne mutassák ki a fájdalmukat, mert nem akarják megadni ezt az elégtételt a hóhéraiknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élete kettéhasadt: az egyik felét vágyakozás töltötte meg, hogy elérje az álmait, a másik meg keserűséggel volt tele. A malomkövek között minden finom porrá őrlődött, és a por szép lassan beborította az egész életét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A régi fájdalmak nem múlnak el. Sőt, ezek formálnak minket, ezekbe kapaszkodunk, amikor határhelyzetekben kíméletlenek és érdesek leszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás