A kategóriához 624 idézet tartozik (bővebb infó)


Akik nem ismerik a szenvedést, sosem ismerhetik meg a valódi békét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ki egykor, mint én, oly boldog vala,
S többé reménye sincs, hogy az lehet:
Annak felejtés ad csak enyhülést,
Nem a te képed, jó emlékezet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Cepeltem a búmat,
vittem szakadatlan.
"Sirj", mondta a holdfény
s én sírvafakadtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életemet elhibáztam,
rossz szögletet mértem falán,
törölhetetlen drága vásznam
terhes szinekkel mázolám:
emlékből raktam össze rőzsét,
multból máglyát jövőm alá,
s tegnap tüzére holnap hősét,
magamat dobtam égni rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éltem? Működtem.
Lelkiismeretem jó
- csak a kedvem rossz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megátalkodni a
Bánatban: ez vétkes nyakaskodás,
Nem férfias bú; Isten elleni
Rugódozás, mely gyarló szívet és
Nem béketűrő elmét árul el,
És bárdolatlan, együgyű eszet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hallod, üvöltök - csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél,
Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ,
Nem hallod, könyörgök - esőért a virág.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet igazi művészete abban áll, ha felismerjük a boldogságot a boldogtalanságban és a boldogtalanságot a boldogságban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tűnnek az öröm' napjai,
'S bús ködbe borúl életünk,
Sírunk sohajtunk utánok
De semmit viszsza nem nyerhetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorúság vastag kérge vesz körül, szenvedek, és nem tudom elegánsan titkolni a szenvedésemet, inkább túljátszom, nem ripacskodásból, hanem velem született, eredendő hűségből. Borzasztóan félek, hogy begyógyul a sebem, hogy kialszik bennem az érzés, amely kínoz és éltet, ragaszkodom hozzá és nem engedem behegedni a sebet, vájkálok benne, hogy friss maradjon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet mozgószínházában ülve,
A hallgatag sötétben nézem én
A karmester botját, hogy leng az űrben,
Míg pendül a vad álomköltemény.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyen színlel nem-érzett bánatot a hazug szív.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Zuhog az eső, belefárad az égbolt,
Sötét a világ, árnyak futnak feléd,
Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt.
Lesz-e napsugár egyszer még?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jung azt írja, hogy a világ elég rohadt, elég aljas, elég gonosz ahhoz, hogy oka legyen egy embernek, aki ebben a világban él, depressziósnak lenni. Miért betegség ez, hogy átéli a világ negatívumait, keserveit és saját keservként éli meg?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne higgye, hogy ha nemlétezőnek tekinti őket, egész életére megmenekül a szomorú dolgoktól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életnek, sorsnak nevezett hullámverés tengernyi átok törékeny, tojáshéj ladikját szüntelenül hányja-veti, dobálja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretni kell a csalfa köd-eget,
Szeretni kell száz csillag enyhe képét,
Fölnézvén a szív könnyebben feled
És föltalálja tán az örök békét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör - hanem mert belülről csinálja. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről. És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat, mint egy betegség, az egész testére hatással volt. Megborzongott, pedig nem volt hideg, a gyomra felkavarodott, pedig üres volt, ízületeiben és mellkasában pedig furcsa fájdalmat érzett. Soha nem tartotta az érzelmi mélypontot igazi szenvedésnek, pedig az volt, és tudta, még egy jó ideig nem fog túljutni rajta.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs leverőbb, mint amikor egy kedvetlen ember elkedvetlenedik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ég veled, sírtam, de a búcsúszó elveszítette az értelmét, hiszen a kimondott szavakat hamarosan elmossa a feledés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Keserűség (...) elsődleges célpontja az ember kedélyállapota. Akit megtámad a betegség, az elveszti az érdeklődését a világ iránt, semmihez nincs kedve, és néhány év múlva teljesen magába zárkózik - miután minden energiáját arra pazarolta, hogy erős fallal vegye körül magát, annak érdekében, hogy a valóság olyan legyen, amilyennek látni szeretné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kezdetben jött tőled ez-az, levél vagy lap néhanap, olykor többoldalas, olykor csak pár soros híradás, általánosságban mozgó, hevenyészett és felületes, nekem mégis becses, mert megtudtam belőle, hogy vagy, és ezzel kimondatlanul arra biztatsz, hogy én is legyek, hiszen a legrosszabb végül is nem történt meg, és azt is, hogy nem akarsz egészen elszakadni tőlem, mert tartozol ennyivel magadnak. (...) Ám végül mégsem jöttél, és nem jött más se többé, se levél , se lap, és azóta nem tudom, hol vagy, mit csinálsz, kivel élsz, miért, azóta mégis olyan, mintha egyszer s mindenkorra mindent tudnék rólad, és attól, hogy olyan, már semmit se sem akarok tudni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feketék e nyárvégi éjszakák,
mikor a szomorúság kiömlik az égre,
s a csillagok lehunyják szemüket,
nehogy belefolyjon a kín feketesége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem jó, ha az ember sokat van egyedül, mert észre se veszi, de összerakódik benne a bánat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezt jelenti teljes személyiségnek lenni. Az több a puszta nevetgélésnél meg annál, hogy az ember jól érezze magát. Elegyes érzelmeket jelent, felelősséget, mély érzéseket, feldobottságot és letörtséget. Életünk során mindnyájan elveszítünk dolgokat és embereket, és ez elszomorít minket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem sírok, édes, csak így választom ki a szervezetembe a pereccel bekerülő szükségesnél nagyobb mennyiségű sót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mintha bekéredzkedett volna valami alaktalan, szürke vigasztalanság, valami, ami a bánatnál is szomorúbb - egy távoli, névtelen emlék, szélfújta, végtelen hullám, hogy visszakövetelje, amit kivetett egykor egy elfelejtett szigeten - a parányi emberséget, fényt és eszmét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csodákat tiportam sárba
Önmagam a börtönbe zárva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonoszság is energia, vissza is megy ahhoz, aki adja. Látszik az arcukon. Feszültek és mogorvák. Boldogtalanok és keserűek. Csináld, éld meg te is, és az életedet valami igazán szürke és szomorú fogja bejárni. Valami, ami egy percre sem adja meg a lehetőséget arra, hogy úgy igazán boldog legyél, hogy az emberek szeressenek, és vágyják, hogy velük legyél: az életükben, a hétköznapjaikban, de leginkább a gondolataikban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak könnyek, amelyekkel, miután másokat becsaptunk, becsapjuk saját magunkat is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az az ember, aki miatt ilyen szomorúság tükröződik a szemedben, vagy mindent megér, vagy egy ócska petákot sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás