A kategóriához 624 idézet tartozik (bővebb infó)


Siratom, hogy sírsz,
De én Éjszaka vagyok
S a reggelre fogom rá a könnyeimet.
Siratlak, mert élsz,
Siratlak, mert bőszen kutatod
Sírnivalódat,
Siratlak, mert az enyém vagy,
Siratlak, mert másként nem lehet,
Siratlak, siratlak, siratlak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szomorúság kerget maga előtt. Három ilyen este volt az életemben. Mindegyik váratlanul jött, és szomorúsággal vert meg; könnyben és holdfényben mosott. Az ember igazán nagy és tiszta csak igazán egyedül lehet. Minden, amihez mások is kellenek, mulandó. Szerelem, gazdagság, hatalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A veled együtt nevetőket könnyen elfeleded, de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kért, hogy könnyen szeressem, mint rügy nő ág hegyén,
de ifjan és bolondul ezt nem hihettem én.
(...)
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog:
de bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazán csak akkor érezheti az ember, hogy boldog, ha volt már olyan szomorú, hogy el is felejtette, milyen érzés boldognak lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sajnálkozás csak időpocsékolás. Siránkozás a múlttal, ami megnyomorítja a jelent. Hogy akar ismét boldog lenni, ha állandóan szomorúságban fetreng?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem nehéz gonoszságot találni ebben a világban. Valamiért a gonoszt mindig könnyebb elképzelni, mint a jót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy barát megbánt, az olyan, mintha az egész világ bántana.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Éreztem, hogy üresen tátong körülöttem az élet, s ebbe az ürességbe én csak egy betévedő egérke vagyok, akinek rágnivalója nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat olyan, mint a kő: egymagunk leroskadunk alatta, ketten könnyen elvisszük az útból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlék is csak emlék
a lemondások rozsdával belepték
a csendet is...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Unom, gyűlölöm a nap sugarát,
Dőlne már romba az egész világ!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember semmit nem visel el olyan nehezen, mint a szánalmat, különösen ha megérdemli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság gyakran talál okot a sietségre, a vigasztalanság azonban ritkán érzi szükségét a tülekedésnek vagy az erőlködésnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tulajdonképpen én akkor nem értettem, hogy mi történt, mit jelent anyám elvesztése. Sírtam, mert sírtak a felnőttek is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden vagyok, semmi se vagyok,
mese és változás:
fölnézek a holdra s az vagyok,
szemfényvesztő varázs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi bánat a szívemen,
kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyet hajlott volna,
szívem kettéhasadt volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ismertem az emberek túlzó kifejezését a szomorúságra - megszakad a szíve. De mindig azt hittem, hogy ez csak egy allegória, hogy a hagyomány értelmében így neveznek valamit, aminek igazából nincs lélektani kapcsolata a valósággal, mint a "vaj van a füle mögött" esetében is. Úgyhogy nem ért váratlanul a mellkasi fájdalom. A hányinger sem, az összeszoruló torok sem, és a szememet égető könnyek sem. De mi ez a feszítő érzés közvetlenül a bordáim alatt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De már csak hangulatok vannak, érzések, ízek, illatok és dallamok. Napszakok, évszakok és életszakaszok. Helyek, színek és emberek. Változások és állandóságok. Álmok és valóságok. Időtől átalakult emléktöredékek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valahol egy bús sóhaj szállt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacagás csendült most
S mosolyog a szivem.
Valahol szép lehet az élet,
Mert lány után futok
S valahol nagy lehet az átok,
Mert sírni sem tudok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi a világon nem olyan jó a melankólia ellen, mint a sétálás és az, hogy az ember megpróbáljon részletesen elképzelni valamit, amit el kell végezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És nem tudom: holnap milyen leszek...
De útja bármilyen messze vigye,
az az uj lény, akivé holnap válok,
A régi szomorút felejtheti-e,
Felejtheti-e...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bánat és a szerelem ugyanaz, mert mindkettő miatt hibákat követünk el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emésztő, igen, mindig emésztő, még ha boldog is, mert a Nő utáni vágyat, amit magunkban hordozunk, még a legmeghittebb percek se elégíthetik ki sohasem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ színei kifakultak. Elképzeltem egy nagy töltőtollat, amint egyszerűen kiszippantja az ég kékjét, a fák zöldjét, a zebrán áthaladó férfi barna kalapjának színét, míg végül az élet filmje csak fekete-fehérben fut tovább.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogtalanság (...) sokkal inkább tőlünk függ, mint a boldogság. A boldogság egy ajándék, vagy a hívők kedvéért mondhatom úgy is, hogy egy kegyelmi állapot - de a boldogtalanság okai mi magunk vagyunk. A boldogtalanság nem történik velünk, azt mi állítjuk elő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért nincs erő visszahozni azt,
mi kifoghat a kegyetlen időn,
a leheletnyi halovány vigaszt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt képzeljük, a hajunknál fogva ki bírjuk rángatni magunkat a boldogtalanságból! Pedig mindössze arra vagyunk képesek, hogy ide-oda tologassuk a különféle nyomorúságainkat!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ legszomorúbb szava: bárcsak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senki nem fájhat, csalódhat, tévelyeghet helyettem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás