A kategóriához 700 idézet tartozik (bővebb infó)


Az ismert dolgoktól mégis kevésbé rettegünk, mint azoktól, melyeket csupán sejtünk, és félig-meddig tudunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem kis mennyiségben hasznos, de ha állandó, nyugtalanító társ, lassanként felemészti az embert. Nehezen tudja teljesíteni a kötelességét az, aki fél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A különböző kultúrák és korok mítoszai ugyanazokat az alapvető félelmeket tükrözik. (...) Közös borzalmak, amelyek az összes törzsnél és országban megtalálhatóak, amelyek mélyen beleivódtak minden emberbe: betegségek és járványok, háborúskodás, kapzsiság. (...) Mi van, ha ezek a dolgok nem csak babonák? Mi van, ha közvetlen kapcsolatban állnak egymással? Nem külön-külön létező félelmek, amelyeket csak a tudatalattink kapcsol össze. Mi van, ha a tényleges múltunkban gyökereznek? Más szóval, mi van, ha ezek nem csupán közös mítoszok? Hanem közös igazságok?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félek az igazságtól. Félek, hogy nem hoz el a holnap. Hogy utoljára ébredek melletted. Hogy maga alá temet a világ. Kizsigerel. Majd kiköp. Elegánsan, mintha soha nem is éltem volna. Mintha nem jelentettem volna senkinek semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha látjuk és tudjuk a legrosszabbat is, ez azt jelenti, hogy a rémület kezéből kiragadtuk ütőkártyáját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyönge, késő szülöttek,
az éji rémtől balga, aki retteg!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a magas helyektől félek, hanem attól, hogy leesek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De néha mintha érezném az örvényt,
és szédülök, mint akit elkapott,
vágy és félelem hullámverésében
elfelejtem, miből és hol vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert a félelem az ördög varázsfazeka. Megpillantlak. Egész kedvesnek látszol. Közeledünk egymáshoz. És egyszerre félni kezdek tőled. Mert ki tudhatja, hátha rosszat akarsz nekem, bántani fogsz. Védekeznem kell. Rád vicsorgok. Mire te is félni kezdesz tőlem. Most már ketten vicsorgunk egymásra: ne közeledj! Nézd, mekkora kő van a kezemben. És hordozható rakéta a vállamon. Maradj távol tőlem, vagy még jobb, ha eltűnsz. Különben agyonütjük egymást. Később már ezzel kezdjük. Állatokkal különösen. Mi leszünk a Karinthy-féle nyuszi gazdája, a menekülő nyúlé, akit agyonverek, mert nem érti a rohadt, hogy csak meg akarom simogatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félelem nélkül nem létezik bátorság sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legártatlanabb ember is elveszti a fejét, és képtelen dolgokat művel, ha hirtelen veszély fenyegeti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor ígérünk, reményeink irányítanak, amikor ígéreteink beváltásáról van szó, akkor viszont a félelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az éjszakából sugárzó félelem a gyermekek szemében azonos a sötétség üzenetével - a gyerekek érzékelik azt az árnyszerű, telepatikus üzenetet, ami mindig, mindenütt jelen van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem az a kamra, ahol az ördög előhívja az ő negatívjait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtől, félnek szeretni, mert félnek az elutasítástól (...), hogy megöregszenek, hogy meghalnak, félnek, hogy csak a gyengeségeik miatt veszik észre őket, és nem figyelnek föl az értékeikre, vagy hogy egyáltalán nem veszi észre őket senki, sem a gyengeségeik, sem az értékük miatt. Félelem, félelem és félelem. Az élet a félelem birodalma.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ve­szély sokat veszít rémisztő voltából, ha az okait megismerjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ameddig az ember gúnyolódik és fél, megpróbálja kisebbnek tüntetni fel a dolgokat, mint amekkorák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt. Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félünk attól, ami alaktalan, de ugyanezért tiszteljük is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És tudom, mi van ott kint a sötétben. És rettegek tőle. Az embernek elvileg az ismeretlentől kéne félnie, de a tudatlanság is boldogít, ha a tudás ennyire rémisztő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahogy közeledsz
nő bennem a félelem
egyszer odaérsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy a világot megválthatja a szépség vagy az igazság (...), de a félelem akkor is mindennél erősebb, a félelem mindent megöl, a szépséget is még embrionális állapotában, a szépségesnek, a bölcsnek, az örökkévalónak minden csíráját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megtanultam, hogy a világ brutális, kiszámíthatatlan, gyakran kegyetlen. A nagyszüleim nem ismerték ezt a világot, így értelmetlennek találtam olyan kérdésekkel nyugtalanítani őket, amikre úgysem tudják a választ. Amikor anyám hazajött a munkából, néha elmeséltem neki, miket láttam, hallottam, ő pedig simogatta a homlokom, hallgatott figyelmesen, megpróbálta nekem tisztázni ezeket a dolgokat... az ő hangja, a keze érintése jelentette nekem a biztonságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megbocsátjuk, ha egy gyerek fél a sötétben. Az élet igazi tragédiája, ha egy férfi fél a fényben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne szégyenkezz amiatt, hogy olykor félsz vagy szorongsz. Ez önmagában nem a bátorság hiánya és nem a gyávaság jele, lehet, hogy éppen az okosságé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem természetes. Jó, mert távol tart a hibáktól. Attól, hogy olyat tegyél, amire nem állsz készen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben sokszor lesznek olyan helyzetek, amikor félni fogsz. A félelem érthető, de ha nem dolgozol azon, hogy legyűrd, nagyszerű dolgokat veszíthetsz el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer biztos lesz egy rossz nap. Rossz nap a férgeknek, akik bélszínt zabálnak. Látom a vérüket a holdon. Puskákat és fáklyákat látok. Látok egy lidércet, amely jár és beszél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy éjszakai támadás kezdete nem éppen látványos. A katonák felkapják a felszerelésüket, és egyenként felkerekednek, a lehető leglassúbb iramban. A sötétben nem látni semmit a világon, legfeljebb az előttünk haladó lépteinek halk csoszogása hallatszik. A bakancsunk minden egyes lépéssel súlyosabb lesz, a gyomrunkat kemény kis gubóba szorítja a félelem. Arcunkon a veríték összevegyül a hajnali harmattal, és emlékezetünk sorra felidéz minden egyes meleg, kényelmes szobát, amelyben valaha is megfordultunk.
Mire kivilágosodik, már készségesen meghúzódunk bármelyik biztonságos zugban, ha mégoly kényelmetlen is, és szinte ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy leroskadjunk az első nagyobb szikla mögé, ahol rágyújthatnánk egy cigarettára. De hát az ember, ugyebár, nem holmi gyáva féreg, így aztán elvánszorgunk a szikla mellett, és tudjuk, hogy ezt később még ezerszer is megbánjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félelem mélyén a semmi lappang. Nemcsak azért, mert a félelmem tárgya valamely, a jövőben bekövetkez(het)ő veszteség, azaz valaki vagy valami hiányozni fog, hanem azért is, mert a félelem maga is a semmi kettőzése. Hogy ezt teljes mélységében megértsük, gondoljunk bármire, amitől félünk... Itt van? Most jelen van? Nincs. Nem is lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Félek - mondta a fiú.
- Ez csak azt bizonyítja, hogy szereted az életet. Vannak olyan pillanatok, amikor természetes, hogy félünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás