„ Veled akarom a múltat elfeledni,
Az életen csak nevetni,
Mert te megtanítottál szeretni. ”

„ Hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad. ”

„ Ezeregyéjszakás kalandnak ígérkezel. Ha az is kevés lesz, hosszabbítunk. ”

„ Altass el, ringass, mint régen,
Már értem a mesét,
hogy jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved. ”

„ Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel! ”

„ Ha látnám a fényed,
Jobban nem vágynám.
Ha tudnám, hogy érzed,
Akkor sem bánnám,
Hogy épp úgy, mint mások,
nem láthatlak már.
Ha a szívemben tudlak, az több annál,
ami jár. ”

„ Szeress, ha van hozzá erőd,
és ha tüdőd kibírja
a hőséget, mit indulat
és test egyként parázslik!
Szeress. Tetőled eltűröm.
Szerethetsz mindhalálig. ”

„ Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem. Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom. ”

„ Mert a test öröme a léleké is a közös ágyon,
És a te örömed én vagyok, az enyém pedig te vagy.
És kígyók is laknak a te öledben, és gyűrűiktől erősen szorongattatom,
Mert a szerelem élet és halál egyazon pontban,
Fele rész teremtés, fele rész pusztulás,
De leginkább jól megrakott tűz, melynek lángjánál még a fázós öregkor is megmelegedhet.
Nézd csak, én szerelmesem, mit művel ez a szerelem mivelünk, reszketünk mind a ketten. ”

„ Csodállak, és csak azért nem irigyellek, mert szeretlek! ”

„ Neked soha el nem felejtem,
Hogy kimondasz dolgokat helyettem.
Te vagy a hang, te vagy a fény,
Melyben újjászülettem. ”

„ Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál inkább húzz vissza. ”

„ Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen. ”

„ Most már ki tudom mondani: nagyon sajnálom. Ezerszer is ezt kiáltom innen, de ő nem hallhat meg engem. Teli torokkal üvöltöm a fák és hegyek csúcsa fölött, hogy "köszönöm" és "ne haragudj", a szeretetem a tavakba öntöm, és csókokat lehelek neki a széllel, remélve, hogy valamelyik csak eljut hozzá. ”

„ Annyira szeretlek, hogy még a gondolat is fáj. Kérlek, higgy nekem. Te vagy számomra a fény, a véget nem érő nyár. ”

„ Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed, mit nem érek el.
Álmomban látlak és mindennap várlak,
mert amíg élek, nekem csillag leszel. ”

„ Szerettem előtted valakit, felhőtlen kapcsolat volt, gyanúsan felhőtlen, nem csoda, hogy annál keservesebb lett a vége, és a végnél is keservesebb a vég emléke, tudom, mindezt tudod, és azt is, hogy egy idő után az ember abba a korba ér, mikor már mindenki előtt szeretett valakit, noha feltett szándéka volt, hogy majd örökké csak egyetlenegyet szeret, valaha, mikor még egészen másként képzelte az életet, de nem panaszkodni akarok, ízetlenség is volna, erről, éppen neked, és az is távol áll tőlem, hogy olcsó bölcsességgel traktáljalak, csak azért hozom szóba a múltat előtted, mert ráébredtem, hogy annak a régi kapcsolatnak, nem szó szerint, átvitt értelemben, vagyis, ahogy útban volt, csak most lett igazán vége, mikor már fenntartás nélkül elfogadtalak olyannak, amilyen vagy, mikor nézem, de nem látom orrod szabálytalanságát, mikor érzem, de nem veszem észre izzadságszagodat, mikor idegesít, de elviselem szórakozottságodat, mikor aggaszt könnyelműséged, de nem vonlak felelősségre érte, mikor tudom, hogy nem értesz, de nem kételkedem a képességeidben, igen, most lett igazán vége, mert most már te vagy nekem, nem én, és nem más, hibáid ellenére drága lény, behelyettesíthetetlen, elvéthetetlen és egyszeri, mint maga a rejtélyes pillanat, melyben mindenkiről leváltál és önmagaddal azonosultál, mint az áhított jövő, mely tőled jelenné lett. ”

„ Inkább én haljak meg, semhogy nélküled tengődjek. ”

„ Szerelmes az elmúlásba

Minden a világon,

Engem csak te menthetsz meg. ”

„ Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek. ”

„ A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ. ”

„ Minden, amit szeretek magamban, az te vagy! ”

„ Törzsed törzsemmel
átfonod, két büszke én,
már egy test vagyunk. ”

„ A tűz, a szelíd szirmú láng
nem hunyhat ki soha!
Melegedj fel, fagyos világ,
milliárd kis szoba,
kint zúg a szél, dobjál szenet
a tűzre, kedvesem,
félek, megölne a hideg,
ha nem lennél velem... ”

„ Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák,
így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem. ”

„ A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben. ”

„ Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá,
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ. ”

„ Csak hogy te élhess, az életemmel fizetnék
Meghalnék érted és a másvilágról figyelnék
Vigyáznék rád, hisz önzetlenül szeretlek
Néha nem így tűnik, ezért kérlek, ne vess meg. ”

„ Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért! ”

„ Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
(...)
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett. ”

„ Én vagyok az első nővéred,
egy darab földed vagyok,
mit virággal te ültettél be,
és most élek, virulok.
Kis tó van benne, mit te ástál,
és füves domb, két szép virágágy:
mind a tied, gyönyörködj bennük! -
Ha fekszem, mint most, veled együtt,
szívem tele tiszta örömmel,
minden ízem tele gyönyörrel -
mint mustot, iszom leheleted,
hallom szavad s feléledek. ”

„ Ime, megköszönöm neked, hogy vagy,
Hogy hallottál valaha rólam
S ha csak egy kicsit is mulattat szeszélyem:
Jól van. ”

„ Bennem vagy,
és benned vagyok...
Mint jobbik énemet
fogadlak magamba
boldogan;
menedékem lettél
és otthonom;
nem vagyok többé hontalan. ”

„ Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég,
S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén,
Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél,
S mostoha ágyban nem ébreszt a fény. ”

„ Míg háromszázhatvanötször felkel s lemegy a Nap,
míg tizenkétszer megtelik a Hold és elapad,
míg egyszer elsárgul a nád és újra zöld leszen,
míg újra nyílik a virág, addig várj, kedvesem. ”