„ Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem. ”

„ Házasodjunk össze! És gyereket is akarok. És veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen. ”

„ Űzött ma hozzád a vágyam,
légy ringató puha ágyam,
lényeged titkára szomjazok!
Nyírfaág karokkal fonom át
pillanatunk gyönyörét,
s lankadó tüzébe hamvadok... ”

„ Ide várlak ebbe az idegen faluba.
harangoznak s már nyílnak
a törpe margaréták.
Elindulnak az első méhek is
földközelben,
mint fáradt aranyásók. ”

„ Helyet kereshet nálam a léted,
lényegem ízét, titkát ha érted
s én aki benned magamat hiszem
mert akarom, magammal viszem
a hitet, hogy bennem magad látod,
valós lényedet bennem találod. ”

„ Szép szerelmem, hát nem érzed?
egy maradt az ég alatt:
az, amit két dobbanás közt
szíveink kimondanak. ”

„ Mindig szeretni foglak. Amikor ez a vörös haj fehér lesz, még mindig szeretni foglak. Amikor a fiatalság sima puhaságát felváltja az idő törékeny puhasága, bőrödet még mindig meg akarom majd érinteni. Ha arcodat elborítják a ráncok a mosolyaid, a szemeden átsuhanó meglepetések miatt, amikor minden elsírt könnyed nyomokat hagy arcodon, még inkább kincsként foglak őrizni, mert ott voltam, és mindezt láthattam. Meredith, meg fogod osztani velem az életedet, és szeretni foglak, amíg az utolsó lélegzet el nem hagyja tested vagy testemet. ”

„ Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék. ”

„ Ha még egyszer választhatnám,
Nálad jobbat nem találnám.
Nálad szebbet, nálad jobbat,
Tiszta szívűt, igazabbat.
Adjon Isten egészséget,
Bort, búzát és békességet!
Sok örömet a házadban,
Boldogságot a hazádban! ”

„ Van aki őriz,
De nincs, aki ért,
Van olyan, aki megölel,
De nincsen, aki félt,
Már nem is tudod, hogy szenvedsz,
Hitted, hogy szebb lesz,
Praktikus, logikus,
Mégis tragikomikus
Rosszul megírt, hálátlan szerep,
Hogy tulajdonként éled az életed,
Én féltelek. ”

„ Most nagyon
meg kell jegyeznem arcod mögött a májusi fákat, mert ki
tudja, mikor jössz újra. Akkor talán már
cseresznyével
és rózsával várlak, de te csak engem nézel,
gyorsan levetkőztetsz, és majd meglátod, mennyi napfényt
gyűjtöttem azóta a bőrömre neked. Mert a nap akkor is megtalál,
rásüt majd ágyunkra, hiába rendelt el
kijárási tilalmat egy ismeretlen isten. ”

„ Volnék nyakadra csöppent körtelé,
volnék ruhádba kent hasonlatok,
apró göröngy, ha megbotolsz belé,
kicsiny bogár, ha eltaposgatod. ”

„ Életemben egyszer jó döntést hoztam: mikor a vagyonnál többre tartottalak téged. Ez a választás a legnagyobb büszkeségem és örömöm. ”

„ Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép. ”

„ Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó
életednek... ”

„ Ha akartam valaki lenni, csak érted volt. ”

„ A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben. ”

„ Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem. ”

„ Te ki vagy te
csupa ki nem mondott kérdés
csupa el nem dúdolt dal
kilenc meg nem élt élet
ajkadon rémisztő vörös, édes mosoly. ”

„ Úgy érzem, veled még az öregséget is elviselném. ”

„ Csak tudd, hogy rád és rám,
az élet írt drámát,
íme a szín - kettőnké csupán.
És ez nem játék,
játék - így nem fáj... ”

„ Melletted még a szomorút is csaknem összetévesztem a kéjmámorral, mert általad kezdem érezni, mit jelent az, hogy élet. Olyan ez, mintha szüntelenül delejben tartanál. ”

„ Semmit nem akarok jobban, mint elcsábítani téged, teljesíteni minden vágyadat, míg már senki más nem létezik számodra, csak én! ”

„ Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, amíg az első éjszakát nem töltöttem nélküled az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek. ”

„ Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem. ”

„ Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben. ”

„ Nem tudom, hogy te miért váltod ki belőlem ezt az éhséget, talán ez is a szerelem varázsa? Nem tudom. De annyira szeretlek! És akarlak, mindig. Nappal jövök-megyek, dolgozom, de itthon, ahol ketten vagyunk, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád, hogy ne csókoljalak, hogy ne öleljelek. ”

„ Minek nevezzelek,
ha rám röpíted
tekinteted,
ezt a szelíd galambot,
amelynek minden tolla
a békesség egy olajága,
s amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
s a bölcső vánkosánál -
Minek nevezzelek? ”

„ (Milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében!) ”

„ Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid. ”

„ Ha megpróbálok előretörni, beleütközök valaki másba és mindig elvesztem az erőm, de szembenézek vele és továbbmegyek, ha ez azt jelenti, hogy láthatlak téged. ”

„ Nekem nem párbaj, ami közöttünk lett, nekem úgy kell ez a szép szerelem, hogy több legyen az életemnél... ”

„ Nem szeretlek... miért hazudnám,
Hitegetném magamat?
Ohajtlak, de nem szeretlek;
És a szívem majd megszakad. ”

„ Szeress, szeress mint én szeretlek téged,
Oly lángolón, oly véghetetlenül,
Áraszd reám a fényt s a melegséget,
Mely isten arcától szívedbe gyűl. ”

„ Add meg a hangot,
s én zenévé varázslom
hangulatodat. ”