„ Magányos sebekkel hajtom le a fejem,
Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan, ne feledd! ”

„ Az érzelmi szeretettel más gond is van. Elmúlhat. Vagyis nemcsak a térbeli, az időbeli távolság is gyengíti. Amikor azt mondtam, hogy a szeretet: örök - nem erre a szeretetre gondoltam. Ez romlékony. Magához ránt valakit, aztán elengedi. Sőt, el is taszítja. Az idők során lehet belőle közöny - a "Nem tudom, mit szerettem rajta..." kiábrándulása. Néha úgy hagyunk magunk mögött egy kedves embert, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Életünk hajója sodródik előre, s ők a farvízen eltűnő távolodó hullámokba vesznek. Lemaradnak. Arcuk mint a vízmosta fényképek, elhalványulnak és szétfoszlanak. Idegenné válnak. A szerelem forró vonzalmát olyan hideg közöny válthatja fel, hogy még az egykori szerető halála sem fáj. Az ember néha úgy emlékszik vissza egy-egy ilyen elmúlt érzelmi kapcsolatára, mintha az előző életében történt volna. Vannak szerelmeink, akiknek arcát is elfeledtük. "Ki ez?!" Az érzelmek kihűlése azonban csak az egyik tragédiája ennek a "szeretet"-nek. A másik, amikor hőfokát megtartja ugyan, de átcsap önmaga ellentétébe. Gyűlölet lesz belőle. Ez az érzelmeink poláris természetéből fakad. Vonzás nincs taszítás nélkül. És taszítás sincs vonzás nélkül. A kettő: egy. Az érzelmi szeretet árnyéka: a gyűlölet. Ott lapul mögötte. És a gyűlöletben mindig fölfedezheted a visszájára fordult érzelmi szeretetet. ”

„ Szívedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül -
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül. ”

„ Egy páratlan páros voltunk mi ketten,
Két gyönyörű félhang egy kottafüzetben. ”

„ Ami egyszer eltört, az törött is marad, hiába ragasztgatják. ”

„ Míg te ittad a kávéd, s én a teám,
csak ültünk egymás mellett tétován.
Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán?
Kérdezlek, de csak a csend felel rá - némán. ”

„ A szív, az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj,
Ha szembejössz, és nem is szólsz énhozzám. ”

„ Ő sem a régi már, nem az a bűvös vadász, akire vártál,
Aki rád sem néz, mikor célba vesz, mégis szíven talál. ”

„ A napfény a vízzel játszott,
A boldogság szemedben látszott,
A Hold csak ránk vigyázott,
Az a nyár még igazi nyár volt. ”

„ Vedd csókom homlokodon,
s míg búcsúzom, angyalom,
hagyj ennyit vallanom -
igazad van ím,
álmok voltak napjaim. ”

„ Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem.
Úgy látszik, tényleg igaz, nekem is ez lett a végzetem.
Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte,
Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre. ”

„ Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak. ”

„ A szád jutott eszembe, hogy
mennyi mindent lehetne
játszani vele.
Vagy a bátor csontok a válladon. ”

„ A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik. ”

„ Neki valamiféle jelkép voltam; saját ifjúságának visszfénye. Próbált megkapaszkodni bennem, mert megérintette az életősz, s fázni kezdett belül. Amikor elhagytam, ott maradt csupaszon, dideregve. Többet vesztett velem, mint tanulékony, heves szeretőt. A hitét vesztette el önmagában. ”

„ A könnycsepp megtöri a fénylő múltat,
lelkem őriz, de engedlek tovább.
Ma éjjel már nem akarok így gondolni rád,
nem akarok várni, menj tovább. ”

„ Ők ketten... mindig csak ők ketten tudtak egymásra úgy ragyogni, akár ha két nap sétálgatna az égen, s azok figyelnék óvó szeretettel egymást. ”

„ Minden volt szeretőmnek adok egy második esélyt - de valaki mással. ”

„ A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála. ”

„ Nem hiszek abban, hogy házasfelek a válás után is jó barátok tudnak maradni. ”

„ Elmúlt mint száz pillanat,
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik, nem szavak. ”

„ Karjaid engem többé nem melegítenek.
Tested eztán nem az én combomon hevül.
Idén is csak kuporgok majd a takaró alatt,
s vágyom utánad szemérmetlenül. ”

„ Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e? ”

„ Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hűség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád. ”

„ Megszokásból élni valakivel: hazugság. (...) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja. ”

„ Miért kellett, miért nem mondtad,
Egyszer lesz csak, nincs több holnap.
Soha nem kértem, mondd, miért adtál!
Ami nem volt, az nem fáj. ”

„ Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.
Ki ne mondd, hogy szerettél!
Én is úgy hallgatom el,
Mintha szégyen volna, hogy valahol,
Valamikor, valakit szerettem. ”

„ Nem szerettelek soha, de soha,
Én igazán nem szerettelek, soha.
Mégis ma újra álmodom,
De tudom már, hogy többé nem lehet.
Százszor is újra kezdeném,
Mert úgy jó, ha mindig szenvedünk,
De igazán Te sem szerettél,
Boldogok soha nem leszünk. ”