Kínos az a pillanat, amikor a nő már nem a tavaszokat, hanem a teleket számolja, és tompán neheztel az időre, amely feldúlja szépségét. A nők, akiket más illatos virágoknak érez, őt tövisként szúrják, és üdeségükből csak a szúrást érzi. Mintha tőle rabolták volna színűket, mintha saját szépsége azért hervadozna, hogy a többieké ragyogóbb legyen.