Nem értjük egymást,
Vérző óriásokként borulunk egymásra
És közben összedől alattunk minden.
Vizsgáljuk egymás homlokát
És nevetünk a barázdákon,
Eloltjuk a lámpát és belebámulunk a csöndbe.
Ilyen csöndben születtem én is,
Ilyen hideg és sötét csöndben,
És ami azóta mögöttem van, nem több,
Mint egy haldokló jelentéktelen lábnyoma.