Az ember (...) bűnössé válik az által, hogy nem tudja igazán és teljesen megvalósítani e lehetőségeit; a maga szabadságát. Ő az egyetlen élőlény a világon, aki a nyelv, a beszéd birtokában van, amelynek segítségével ki tudja magát szabadítani "az adott helyzet rabságából"; de ez nem feltétlen sikerül neki. Szabad lény az által, hogy képes rákérdezni a világra; de lehet, hogy rossz kérdéseket tesz fel. Szabad lény az által, hogy képes a dolgokat mérlegelni, és képes dönteni; de nem feltétlenül van meg a bátorsága arra, hogy valódi és igazi döntéseket hozzon. Szabad lény annyiban, amennyiben képes az adott világon túl más világokat teremteni; de hiányozhat a teremtéshez szükséges ihlete és akaratereje. Szabad lény annyiban, amennyiben képes ellentmondani önmagának és önmaga lényegbeli természetének; de rabjául is eshet ösztöneinek és természetének.