Senki sem azt látja, ami van, hanem amit képzel róla. Szemed egy külső képet közvetít befelé - de a lelked teremtő varázshatalma a képet átfesti és átdramatizálja; (...) már csak a félelmeiden, reményeiden, emlékeiden, szereteteden és utálatodon átszűrt "valóságot" engeded be.