Kál nem szólt. Csak felemelte a könnyű asszonyi kezet és ajkához emelte. Az a csók, amit melegen, hosszan adott Adonyházi Szemerke kezére, most nemcsak a nőnek szólott. A csodálatosan tiszta érzésnek hódolt vele, amit jó asszonyok szívébe plántál a teremtő Isten a maga gondoskodó szeretetének földi hasonmásául. Az anyai érzésre gondolt Bulcs fia Kál, ami gyönge asszonyi szívben elég nagy erő lehet, hogy átfogja vele a világot. Embereket neveljen olyanná, amilyenné akarja, magyarok zsenge ivadékait megtartsa atyáik méltó utódainak.