Kövesd az álmod, minek más útját járnod?
A vészmadár nem repül, hangosan károg,
Minden lépéssel közelebb önmagad,
Az esőtől csak erősödik benn a mag.
Arcodba vág egy baráti szellő,
Örülj, hogy őszintén köszönt a teremtő,
Ha fáj az emlék, bátran ereszd el,
A múlt ördöge a mában nevet fel.