Az ostorom saját hátamon csattan,
Minden pofont magamnak adtam.
Egy darab a fényből, bennem a szándék,
Nem verekednék, már nem anyáznék.
Megláttam, ahogy vergődik énem,
De nem hagyom el, már többé nem.
Az élet elfogad, te őt miért nem?
Az ördögöt megingatom hitében.
Angyalok vagytok, de szárnyak híján
Majomjelmezben ugrálsz az indán.
Szeretlek, mert én szeretni jöttem,
Ez van, ennyi telik tőlem.

Kategóriák:

Címkék:

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás