Eleinte még reméltem, hogy csak tévedek, egyáltalán gondolni sem akartam rá, de egyszerűen nem tudtam kikerülni, és egyre jobban megijedtem. (...) A kórházban el kellett fogadnom, hogy egy gyerek, a saját gyerekem növekszik bennem, és akkor megértettem, hogy ha abortuszom lenne, akkor nem tudnék már úgy élni, ahogy korábban. Végre elmúlt a félelem és a feszültség és csak az járt a fejemben, hogy össze kell szednem magam. Nem is tudom, hogy mondjam el, de... úgy éreztem, mindenáron muszáj megőriznem a bennem növekvő életet.