Ne Isten alkotásának végtelensége előtt alázkodjunk meg hát, hanem a bennünket koronázó (nyomasztó), az embert érdemtelenül felmagasztaló kitüntetésre legyünk alázatosan büszkék: a szabad akaratra, ami egyedül az ember sajátja az elképzelhető és elképzelhetetlen távlatokon belül, az emberé.