Amikor Kant azt mondja a kötelességről: "Kötelesség! te magasztos, nagyszerű fogalom, te nem hízelgéssel éred el, hogy kövessenek, hanem alávetettséget követelsz", aki "törvényeket állítasz fel, (...) amelyek előtt minden hajlamunk elnémul, bár titokban lázad ellenük", - akkor a szabad szellem tudatával rendelkező ember ezt válaszolja: "Szabadság! te baráti, emberszerű fogalom, aki magadban foglalod mindazt, ami morálisan kedves nekem és amit emberi mivoltom leginkább becsül; te, aki nem teszel senki szolgájává, mert nem pusztán törvényeket állítasz elém, hanem megvárod, hogy mit ismer fel morális hajlamom a saját törvényéül, hiszen minden külsőleg rám kényszerített törvény alatt szabadság nélkülinek érezném magam." Ez az ellentét a csak a törvényhez igazodó és a szabad moralitás között.