Az ember szenvedéseivel, saját lelkének tökéletesítésével Istent gazdagítja. Ez a tökéletesedés a lázadás, a bukás, és a földi élettel való tragikus s mégis gyönyörűséges küzdelem útján megy végbe. Így kap értelmet minden szenvedésünk, csődünk, halálunk.