Nem azért születtünk, (...) amit rövidlátó szemünk saját, kisded, egyéni boldogságunknak lát, mert nem elszórt, egymástól független, önmagunkban létező egyének vagyunk, hanem miként a láncnak szemei, és úgy, ahogyan vagyunk, nem volnánk elgondolhatók azoknak a sora nélkül, akik előttünk voltanak, és nekünk azt az utat megmutatták, jómaguk is szigorral, se jobbra, se balra nem nézve, a kipróbált tiszteletre méltó hagyományt követvén.