A címkéhez 646 idézet tartozik


A félelem iránytűje egyre szűkebb, biztonságosabb, de üres és magányos börtön felé visz. A vágy iránytűje kiszámíthatatlan, veszélyes, de izgalmas tájakra mutat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abban a világban, ahol mindenkinek csak egyetlen lelki társa lenne, valószínűleg nagyon magányosak lennénk. Reménykedjünk, hogy az a világ nem az, amelyben most élünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Levetett percek meztelen magánya,
Összegyűrt arcod hordozom magamban.
Nézem a semmit, minden oly hasztalan,
Véget ért éltem bolondos tavasza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az akvárium sokkal rosszabb, mint a tévé. Végképp magányos leszel tőle. Csak ülsz az üveg előtt és bámulod a halakat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet a szólóvitorlázást úgy kezelni, hogy magány, de lehet úgy is, hogy totális béke és csönd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki hazudozik, az nagyon magányos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden hatalom arra törekszik, hogy kizárólagos legyen és magányos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány olyan, mint egy
Árva harmatcsepp egy levélen.
A kis szél is rezgeti,
A levelet meglibbenti,
Egyensúlyát, ó, elveszti,
A földön porrá zúzódik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aranycselló mély húrjain zenélt
a végtelen magány. Akkor megálltam
kinyújtott karral, mint világtalan
kéregető s utánad tapogattam.
Milyen voltál és milyen volt a hangod?
hogyan néztél rám és hogyan szerettél?
- jaj, elfeledtem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Korunk népbetegsége a magány,
néhányan bele is halnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakorta kérdik, hogy hogyan lehet éveken át egyedül élni, egyedül vitorlázni. Nem unalmas? A legtöbb ember már ezt sem érti. Mi ebben a jó? (...) Íme itt a válaszom a kérdésekre: társat keresek, nem a magányt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, majd elmúlik.
És végül is miért ne?
Függőségem, magányom
Fájdalmas szövődménye,
Naponta tükör elé
Állok, hogy elmondhassam:
Felgyógyulok belőled
Egyszer, bár kínos-lassan.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

A bennünk élő gyengeségekkel, a belénk oltott félelmekkel hamar magunkra maradunk az utcán, a társadalmi térben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár minden erőnkkel arra törekszünk, hogy párosan vagy csoportban éljük az életünket, bizonyos pillanatokban, például a halál közelében, az igazság - miszerint magányosan születünk, és meghalni is egyedül fogunk - dermesztő egyértelműséggel tör a felszínre. Számos haldokló (...) szerint a halálban az a legrettenetesebb, hogy egyedül kell végigcsinálni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magány, úgy futok hozzád, ahogyan a vízbe
a forró köznapok elől;
be jó, ha tiszta hűsöd végtelene szinte
kristályként körültündököl!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyedül vagyok, a magány a vendég nálam.
Hajnal van, hallom, horkol a város.
Hiába hívom, nem jön a szememre álom,
Persze minek is jönne, én nem vagyok álmos!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Papa, érdekesek a városok?
- Szerintem nem túlságosan.
- Akkor miért építenek az emberek városokat (...)?
- Félnek a magánytól. (...)
- A városban nincs magány?
- Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolat ösvényein haladva egy idő után eljutsz egy olyan pontra, ahol minden szó elhagy, és magányosan, egyedül kell továbbmenned. Én pedig találtam ebben a rengetegben egy kincset, mely körülírhatatlan, és attól félek, soha nem is fogom tudni átadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa társ a magány, hogyha van, mit összehoz,
De nincs kivel megossz, nincs kivel vitatkozz.
Ez egy lassú útszakasz, ahol zavaros a tisztás,
A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tábortűz lángja meg sebzett vadként űz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon fáradt és magányos lettem, és nagyon fájt a szívem a hazugságtól. Hazugság volt, hogy jobban érdekel egy sor semmi-kapcsolat senki-emberekkel, mint egy valami-kapcsolat Valakivel. Aznap reggel még emlékeztettem magam, hogy az éjszakai érzést soha ne felejtsem el. És azt sem, micsoda esztelenség volt a ház melegét a hideg éjszakára váltani. Magányos ember az, aki a valamit semmire cseréli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt gondolom, hogy fontos a hűség. Ma azonban tágul a világ, és tágulnak a szabályok is, sajnos. (...) Hűtlenségről nem csak fizikai értelemben beszélhetünk. Amikor az ember csalódik - nem megcsalják, hanem csalás történik -, fizikailag el kell távolodnia néhány órára a másiktól. Olyankor nem bírom elviselni a közelségét, pedig a nők akkor nagyon szeretnének beszélgetni. Próbálnák megmagyarázni... De olyankor a férfinak éppen erre nincs szüksége. A földolgozáshoz magány kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De végül is megértettem, hogy az felnőtt ember,
- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is. Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány genetikus dolog, amitől egy életen át lehetetlen szabadulni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mint magányos lovast az este,
Ugy ér a bánat engemet,
Gyereksírás jön fel szívemből,
Könnyűim csöpp csengői csengenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek az életében van szomorúság meg fájdalom, de időnként jön egy fénysugár, ami elolvasztja a magányt a szívben, és vigaszt nyújt, mint a forró leves meg a puha ágy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az együttlét boldogságát csak az ismerheti meg igazán, aki újra és újra magára marad. Minden egyéb megzavarja a feszültség titokzatosságát. És mi más vonzhat erőteljesebben a magány mágikus birodalmába, mint a felkavart érzelmek, a megrázkódtatás teljes átélése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mind irtózatosan magányosak vagyunk... az élet azzal csúfolt meg minket, hogy nem tudunk egymáshoz hozzáférni, se a gondolatainkat kicserélni, vagy a gyengédségünket kimutatni, szemünkben a halál erősebb az életnél, magával sodor, mint egy sötét szél, melyben panaszló szavunk is örömtelen nevetésnek hangzik... Bensőnkben úgy felgyülemlik magányunk piszka-szemete, hogy zsigereink véresen felfakadnak tőle, sikoltozva futkosnak a világban, míg meg nem döglünk, kísértetszállodákban, bérelt szobákban, a múló szívek örökkévaló menhelyén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor találkozol végre álmaid férfijával, egy pasival, aki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, egyszercsak rájössz, hogy tényleg túl jó, hogy igaz legyen. Aztán arra ébredsz, hogy nyomorult vagy és magányos, és hát, lássuk be, többnyire részeg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás