„ Majd ha megszűnnek az elvárásaid, jó lesz. Majd amikor egyedül is teljes leszel, be tudod illeszteni az életedbe a szerelmet. Szeresd magad annyira, hogy csak a minőséget fogadd el - másra egyébként sincs szükséged. ”

„ Amikor a tettek beszélnek, szavakra nincs szükség. ”

„ Akihez csak hozzáérsz, vagy lerántod magaddal, vagy fölemeled. ”

„ Talán jobban oda kellene figyelnem az emberek véleményére. Biztonságosabb lenne a helyzetem. De egyszerűen nem vagyok hajlandó olyasmire vesztegetni értékes perceket, hogy X mit gondol rólam, többek közt azért sem, mert valószínűleg tévednék. Hosszabb távon kifizetődőbb, ha az ember azt teszi, ami jó neki, és nem azt, amiről úgy hiszi, hogy mások szerint jó neki. ”

„ A szenvedésnek egyetlen módja létezik: mikor elhiszünk egy gondolatot, mely harcba száll azzal, ami van. Ha az elme igazán tiszta, akkor az, ami van, megegyezik azzal, amit akarunk. Ha azt szeretnéd, hogy a valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau". Azt akarni, hogy a valóság más legyen, mint amilyen, reménytelen. ”

„ Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoztatott, mielőtt múlt éjjel nyugovóra tértem volna. Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret. ”

„ Vannak tökéletes testek és tökéletes arcok. Tökéletes szívek nincsenek. ”

„ Amit mondok és gondolok, szinte mindig tele van ellentmondásokkal. De gondolom, a legtöbb ember ugyanígy van ezzel. Ez persze nem azt jelenti, hogy teszek az egészre, és úgy élem az életemet, hogy közben azt gondolom: "Kit izgatnak az ellentmondások?". Pont azért rágódom magamban ennyit és pont azért élek olyan gyötrelmes életet, ami csupán alig különbözik a haláltól, mert a folytonos ellentmondások miatt elégedetlenséget és bizonytalanságot érzek. ”

„ Amikor már nincs velünk, akit szeretünk, mindegy, hogy milyen volt, méretlenül adnánk neki az időnket... már késő... ”

„ Mindannyiunk szívében van egy királyi lakosztály, én befalaztam, de nem romboltam le. ”

„ Az ember hiába tud valamit, ha képtelen változtatni rajta. ”

„ A nőkbe vetett hit nem azt jelenti, hogy mindent el kell nekik hinni, amit mondanak. ”

„ Ne felejtsd el, hogy egy bizonyos ponton az ellenségeid a szövetségeseiddé válhatnak. Az élet már csak ilyen. ”

„ Sohasem akarunk keresztülesni azon, amin keresztül kell esnünk ahhoz, hogy azzá váljunk, amivé válni szeretnénk. ”

„ A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni. ”

„ Ha elzokognám, hogy mivé lettem,
mióta tévelygő vágyam Téged keres,
tudnád: ilyen sorsot milyen öröm feledtet,
milyen szerelmek ösvényén vezess! ”

„ Amikor az ember akár illendőségből, akár unottságból, akár életrendből lemond az élvezetekről, első dolga, hogy másokban elítéli őket. ”

„ Megszakadhat-e a szív, ami már nem dobog? ”

„ A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetű lehetőségek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle. ”

„ Sokkal kellemesebb, ha magunk választunk, mint ha minket választanak, ahogy hálát ébreszteni is kellemesebb, mint azt érezni. ”

„ Csodálni kell a nőket: ha nem is mindig az alkotást és az eredményt, legalább is a szándékot, mellyel alkotnak. Ha egy közepes művész, festő vagy író élete minden szellemi feladatának kivitelét olyan műgonddal, hajtaná végre, mint ahogy a nők minden nap, néha többször is, összerakják magukat, rizsporból, hajból, körömfestékből, rongyokból és ékszerekből, ha minden művész úgy vigyázna az árnyalatokra, a kifejezés finomságára, mint egy áruházi pénztárosnő vigyáz szemöldökének vonalára, vagy mitesszerei nyomára az arcbőrön, vagy kézbőrének finomságára: minden festő Murillo lehetne és minden író Proust. Nagy művészek a nők; sajnos, művük romlandó. ”

„ A változás mindannyiunk számára nehéz. (...) Minden változás veszteséggel jár, és valahányszor elveszítünk valamit, mindenáron vissza akarjuk szerezni. (...) Minden változás veszteség, és minden veszteség változás. ”

„ Mint víztükör a tűznapot
Ringatja arcodat szívem,
Büszkén, szerelem-ittasan,
Örökre fénylőn és híven. ”

„ Vajon tényleg csak tehetségen múlik, hogy valaki sikeres zenész lesz-e? Persze, ha valaki sikeres akar lenni, ahhoz meg kell ütnie egy bizonyos mércét. De azután már egyáltalán nem arról szól a dolog, hogy mennyire vagy jó. ”

„ Mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. ”

„ Egy dolgot akarok - mindent!
Tudod jól, az áldozat nagy.
Egy dolgot akarok - mindent!
De ami igazán kell, az te vagy! ”

„ Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos. ”

„ Általános az, ami elég közönséges ahhoz, hogy általános legyen. ”

„ Ezer, hazug, játékos mátkaságnak,
Futó csillagok fényüket rám-szórták,
Elkábítottak olcsó mandragórák
S az Élet helyett nem jöttek csak órák. ”

„ Több bennem a kötelesség,
több benned a hála,
ha a szív gondolkodik,
nem nagyon jut idő másra.
Több benned a csalódás,
több bennem a méreg,
ha a szív szalutál,
már nincs benne élet. ”

„ Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani. ”

„ Baráttalannak lenni valóban keserves, de az emberek szíve, ha pártatlanságukat nem fékezi nyilvánvaló önérdekük, testvéri szeretettel és irgalmassággal van tele. ”

„ A kelepce csak mosolyra fakasztja azt, aki lát a sötétben, szembeszáll az elemekkel, és legyőzi a halált. ”

„ Senki sem tudja megadni nekem azt a biztonságot, amit eldobtam magamtól. Biztonságban akarok lenni, de számomra nem létezik olyan, hogy biztonság; szeretetet akarok, nem megtűrést, sajnálatot. ”

„ Vajon nem veszíti-e el az ember folyton azt a valamit, amiről azt hiszi, hogy az övé, csak azért, mert mozog? És nem csak akkor áll-e mozdulatlanul valami, ha már nincs többé, és amikor már nem változhatik? Nem csak akkor birtokolhatja-e igazán az ember? ”