Legújabb idézetek

A kitűzött célomhoz vivő úton vassínek vannak lefektetve, s a lelkem kerékvájata ezeken rohan. Feneketlen szakadék fölött, hegyek hasadékos szívén át, zuhatagok medre alatt, tévedhetetlenül dübörgök előre. Nincs akadály, nincs egyetlen hajlat sem vaspályám útján!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívinfarktus. (...) Ilyenkor nem az a baj, hogy az illetőt nem szeretik, hanem az, hogy ő nem talál senkit, akit szeretni tudna. Ilyenkor a szíve megreped az irány nélküli szeretettől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hová figyelsz? Merre tartasz? Mi fontos neked? Miért nem tudod elengedni mindazt, ami silány az életedben?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sikernek rengeteg gazdája van, a kudarcnak azonban mindig csak egy: az edző.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor elménket és értelmünket az igazi valóság természetének megismerésére használjuk, annak természete megváltozik (de még ha nem is, nem tudhatjuk, hogy nem változott-e meg).

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán nincs is ördög; meglehet, csak Isten az, amikor részeg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nők előjoga, hogy meggondolják magukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem is téged szeretlek, hanem talán csak ezt itt,
az archetipikus, benned lakó izét,
a minekmondjam, ezt a női entitást,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden dolog összekapcsolódik, mint a vér, ami valamennyiünket egyesít. Nem az ember szövi az élet hálóját; az ember csupán egy szál a hálóban... Bármit tesz vele, azt önmagával teszi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legfélelmetesebb ellenségünk (...) a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az önbizalmadat csak te adhatod vissza magadnak, és csupán azon a módon, ha barátságosabb leszel magadhoz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs már egy reményem,
Szívemből már régen
Eltüntek az álmok...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megértettem, hogy a szerelem pillanata akkor jön el, amikor az ember úgy érzi, hogy megszakad a szíve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hungarikum az, amit csak mi gyártunk, és csak mi tudjuk elfogyasztani is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megvan az a balga szokásom, hogy általában szeretem az embereket, hacsak nem túlságosan kellemetlenek. Ami jó van a jellemükben - ha egyáltalában van valami jó -, azt hamarabb meglátom és ennek alapján alkotok képet róluk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te is drága! kifejtőztél
Az élet fogházábul,
És szebb országba költöztél
Ott a néma siron túl!
Hol az angyalok sorában,
Az örökség nyugalmában
Várod hű barátodat:
Ki elhagyva mindenektül
Némán kora sirodon ül,
S zokogja halálodat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Általánosságban szólva a múltat elemezhetjük, de nem vitatkozhatunk vele, Engels szavai szerint "ami megtörtént, az igazolta létét".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ egy csúnya gulyás (...). Olyan csúnya, hogy nem tudom elviselni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha olyan tökéletes az alkotása, miért akarja tőle Isten, hogy térdre boruljon?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az a csodálatos gyógyító ereje a napnak, hogy minden beteg annyira áhítja? Ahogy ott hevertem az áldott verőfényben, úgy éreztem, mintha hó volnék én is, és a nap fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb vagyok, és édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A törvény (...) tágulékony fogalom és az igazságszolgáltatás nemcsak azért van, hogy büntessen, hanem hogy megbocsásson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akit nem győzhetsz le, tedd barátoddá!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod fiam, mi jutott (...) eszembe? Nagy kár, hogy csak királyoknak van dinasztiájuk. De mi úgy tűnünk el az életből, mint a vízbe dobott kő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyomozás, kedves barátom, majdnem művészet. Kicsit matematika, kicsit sakkozás is. Türelemjáték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anya vidám volt, színes és feltűnő. (...) Ilyen volt, és azt gondoltam, örökre ilyen is marad. Nem tudtam, hogy a nevünket nem kőbe vésték, hanem csupán krétával egy táblára írták. Időnként valaki fogta a szivacsot, és letörölt egy nevet. Vajon szándékosan tette? Vagy véletlenül? Valóban azt a nevet akarta letörölni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy dolog, amit nem tudsz, akármennyi pénzed legyen,
más nevére átírni a neved a kereszteden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy-két pohár borban sok jó barát lakik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a legnagyobb bűn, amit az ember elkövethet, ha téved. Hanem ha nem látja be, hogy tévedett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó kávé elengedhetetlenül szükséges egy újabb, megint csak semmittevésbe fulladó nap kezdetén. Az illata csábító, az íze édes, és mégis keserűség és sajnálkozás marad utána. És ebben, vitán felül, csakis a szerelem örömeihez fogható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs hatalmasabb erő, mint a tudás: a tudással felfegyverzett ember - legyőzhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi az öröm?
Egy madár, melyet mindannyian el szeretnénk kapni.
Ez ugyanaz a madár,
Melynek mindnyájan úgy szeretjük látni a röptét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régebben az ember kénytelen volt a saját fejét törni, ha valamilyen problémája támadt. A mai, könnyített világban fánton-fánt mások mondják meg, mit miként tegyél, mi az okosság. Biztos jól van ez így, csak épp azt nem értem, hogy akkor meg miért lettek a népek még sokkal hangyásabbak?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lét és az élet: két külön kiterjedés, melyek között a léptékváltás lehetetlen. Az emberélet, a maga behatároltságában a felszikrázás és elszikrázás – ezzel élesen elválik az élet a léttől. Mi álomjárók csak élni tudunk, létezni nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás