„ Az a fajta egyéniség volt, aki folyton arról beszél, hogy mit csinált, mit látott vagy mit érzett vagy mit hallott. Arról sose beszélt, hogy bárki más mit mondott, mit tett. Az efféléknek olyan az élet, mint valami egyirányú utca... csak a saját útjukat érzékelik benne. A többi ember számukra csak olyan... mint a tapéta a falon. ”

„ Aki nem parancsol önmagának, mindhalálig szolga marad. ”

„ Képzeljük el azokat az embereket, akik elhiszik ezeket a dolgokat, és akik nem szégyellik figyelembe se venni a gondolkodó elmék mindazon felfedezéseit, amelyek a Biblia írása óta születtek. És ezek a tudatlan emberek, a legképzetlenebbek, a legkisebb fantáziájúak, a legkevésbé gondolkodók közöttünk azok, akik minket vezetni akarnak, akik gyenge és gyermeteg hiedelmeiket ránk akarják erőltetni, akik el akarják foglalni iskoláinkat, könyvtárainkat és otthonunkat. Én személy szerint szörnyen zokon veszem. ”

„ Amikor eléred azt a bizonyos pontot az életedben, odakint az emberek azt várják, hogy megtörj. Néha a kezedbe kell venned az irányítást, hogy ne húzzon le a gravitáció és repülhess. ”

„ Kegyes ég, kötözd le
A sok gonosz gondolatot, amely
Az álmokba furakszik! ”

„ Annyira szeretem a ruhákat, hogy az már bűn. ”

„ Egyszerűen csak élni. Annak örülni, hogy már vagyok valami, és ez csak úgy magától létezett. Nem tudni, mikor, egyszer csak megszűnt ez az állapot. Úgy hozta az élet, hogy nem lett belőlem valaki. Ez nincs így rendjén. Az ember talán nem azért születik, hogy éljen? De azért, nem? De ahogy egyre tovább élek, mégis elveszítem a belső tartalmat, és úgy látszik, kiüresedett emberré válok. És ahogy egyre tovább élek, egyre üresebb és értéktelenebb emberré leszek? Itt valami nem stimmel. Hol tud ez a folyamat irányt váltani? ”

„ Kívánalom? Csodálat? (...) Ez mind mulandó, romlandó maszlag. Ráadásul mind csak a hiánnyal, a veszteséggel teljesedhetnek ki igazán, mert vannak dolgok ebben a világban, amelyek annál szebbek, minél fájdalmasabbak. ”

„ Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz. ”

„ A legtöbb gazdag ember számára a pénz megszerzése a dolgok alfája és omegája. Fektess be egyre nagyobb összegeket, keress egyre több pénzt! De minek? Meg se pihennek, és fel se teszik maguknak a kérdést: miért? Nem tudják. ”

„ A közeledés, a párbeszéd, a béke híve vagyok, azt azonban tudnunk kell, hogy ezeket csakis apró lépések által érhetjük el, kompromisszumról kompromisszumra haladva. ”

„ Ha az ember igazán hisz valamiben, esetleg az sem baj, ha nem igaz. Sokszor a puszta hit is lehet igazi nagy ajándék. ”

„ Azt mondtad, "Nem lesz jó"
Azt mondtam, "És akkor? "
Azt mondtad, "Hazudik"
Azt mondtam, "Jópofa"
Azt mondtad, "Legyen vége"
Azt mondtam, "Hallgass el"
Azt mondtad, "Szeretlek"
Azt mondtam, "Ne most"
Aztán a gyufa megégette a kezem
És ő nem volt ott
Hogy segítsen
Otthagyott
Egyedül a sötétben
De nem voltam egyedül
Azt mondtad, "Szeretlek"
Azt mondtam, "Miért?"
Azt mondtad, "Azért, mert én alkottalak." ”

„ Ami igaz egyik vidékre vonatkozóan, az nem szükségszerűen áll a többire is. ”

„ Egy ember mozdulatlanul áll a színpadon, és magára vonja a figyelmünket. A másiknak nem sikerül ugyanez. Nekem csak ez a különbség számít. Mi ez a különbség? Mit jelent kémiailag, pszichikailag, fizikailag? A sztár kézjegyét? Egyéniséget? Nem. Ez így túl egyszerű lenne. Nem ez a válasz. Nem tudom, mi a válasz. De azt tudom, hogy itt, az előbbi kérdésre adott válaszban találhatjuk meg egész művészetünk kiindulópontját. ”

„ A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában. ”

„ Növekszünk, változunk, néha észreveszünk magunkban egy-egy hibát, amit ki kell javítani, nem mindig a legjobb megoldást választjuk, de a megpróbáltatások közepette tovább élünk, létezünk, és igyekszünk szilárdan állni, hogy méltóságot kölcsönözzünk, de nem a falaknak, s nem is a kapuknak és az ablakoknak, hanem annak a belső, üres térnek, ahol imádjuk mindazt, ami számunkra kedves és fontos. ”

„ Maga után hagyott egy aprócska kis levelet,
Bocsánat drágám, de már szerettelek eleget. ”

„ Az élet olyan, mint egy kutyafuttában végignézett múzeumi kiállítás. El kell telnie egy kis időnek, amíg értelmezni tudjuk mindazt, amit láttunk - elgondolkodunk rajta, utánaolvasunk, majd elraktározzuk. Egyszerűen képtelenek vagyunk mindent egyszerre befogadni. ”

„ A friss ablaküvegek is
saját szobádat tükrözik:
befelé nyílnak, mint az álmok
- mutatva, mekkora a világod. ”

„ Bízz meg bennem, ha már eddig segítettem,
Még ha nem is túl sokat, de azt is szívből tettem. ”

„ A jelszavam: ne bízzál senkiben! Ha az ember gazdag, senkiben nem bízhat. ”

„ Megmaradt bennem ez az idegenkedés a zajos társas élettől. Hazugságra és hízelgésre épül az egész, a talpazata csupán az érdek. ”

„ Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (...) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk - ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott. ”

„ A férfiak zöme nem mer beszélni az érzéseiről, és nem meri őket következetesen felvállalni, inkább elfojtanak, hazudoznak másoknak, miközben saját magukat is becsapják. Erősnek mutatják magukat, miközben belül kocsonyák. ”

„ Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre, amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra, amint a háznak szüksége van minden egyes kőre, amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre, amint az aratásnak szüksége van minden egyes gabonaszemre, az egész emberiségnek szüksége van terád, ott, ahol te vagy, egyetlen, s így helyettesíthetetlen. ”

„ A szükség koraéretté tesz, s a fiatalság tisztánlátását nem zavarja se érzelgősség, se előítélet. ”

„ Az emberek olyan régóta dolgoznak azon, hogy a világ biztonságos, jól szervezett hely legyen. A végén már észre sem vették, hogy milyen unalmas lett. Az egész világ immár termékellenőrzött és sebességkorlátozott és zónákra osztott és megadóztatott és beszabályozott, minden lakója minősítve és nyilvántartva és címmel ellátva. ”

„ A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett. ”

„ Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva. ”

„ Szeretnék sokáig élni: mindaddig, amíg értelmet tudok adni napjaimnak, és fizikai állapotom lehetővé teszi önmagam ellátását. Az idős embernek már van annyi élettapasztalata, hogy bölcsen maga elé vetíthesse, hogyan is végződhetnek az éppen megélt események - de amíg idáig eljut, sok buktatón kell átvergődnie. Az, akinek minden magától adódik, aki mindent készen kap, nem szerez ilyen tapasztalatokat - ezért én a rosszat is hasznosnak tartom, mert az edzi meg az embert. Vallom, hogy csak saját kárunkon tanulunk - ha egyáltalán képesek vagyunk rá. Én mindenesetre törekszem erre. ”

„ S valami fáj mindkettőnknek,
Neked a bűn, nekem a vád.
Pásztoróra kéje helyett
Szellemóra!... isten hozzád! ”

„ A féltékenység együtt születik a szerelemmel, de nem mindig múlik el vele együtt. ”

„ A ruha ugyanolyan történelmi műtárgy, mint a cserép vagy a szerszám. (...) Feltételezésem szerint külön misztikum lengi körül őket azáltal, hogy viselőik ténylegesen megérintették és alakították őket. A ruházkodás tanulmányozásáról bámulatosan sokat megtudhat egy kultúráról a történész: nem csupán a divatra vonatkozó puszta tényeket ismeri meg, hanem a korszak politikai és szociális attitűdjét is. A tizenkilencedik század vége felé például a nők ruházata közvetlenül kifejezte társadalmi státusukat: a szoros fűzők, súlyos, ormótlan szövetek, hosszú szoknyák tökéletesen meggátolták, hogy viselőjük bármiféle értelmes tevékenységben részt vegyen. ”

„ Amikor a világ annyira megváltozik, hogy már élni se lehet benne többet, az embernek csak egy menedéke marad. Hogy megalkossa a maga külön világát, és bekerítse azt az érzéketlenség láthatatlan kerítésével. ”