Legújabb idézetek

Amikor egy ember lelke megszületik ebben az országban, hálókat feszítenek ki az útjában, hogy ne tudjon szárnyalni. Beszélsz nekem nemzetről, nyelvről, vallásról. Ezeket a hálókat meg fogom próbálni kikerülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szolgában többnyire kifejlődik az a képesség, hogy megérezze a szelet, és meg tudja ítélni a klímát abban a házban, ahol dolgozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldog az az ember, aki ezzel az elhatározással megy bele a házasságba: "az én életem célja az, hogy a páromat boldoggá tegyem. Legyen meg hát mindenben a kedve! Én alkalmazkodni fogok hozzá száz százalékig." (...)
Mindketten igyekezzetek száz százalékig alkalmazkodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember nemcsak végig-cselekszi, végig-beszéli és végighallgatja az életet, hanem végig-álmodja is. Mindennek alján gomolyog az álom. S ez éppen úgy élet, mint a cselekvő, a beszélő, a hallgató valóság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha még soha nem sértetted vérig
a legjobb barátodat,
akkor nem a legjobb barátod.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mégiscsak ez az egyetlen jó az életben: a szerelem! Ha az ember karjai között tarthat egy szeretett asszonyt, ez a határa az emberi boldogságnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az első látásra szerelem nem más, mint hogy a te tudatalattid vonzza az ő tudatalattiját - öntudatlanul -, tehát amit sorsnak hívunk, az két összeillő neurózis.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész életünkben legnagyobb gyötrelmeink oka azoknak a hiánya, akiket nagyon szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legfőbb veszély, ami politikusra leselkedik, az a valóságvesztés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az aggodalom legmegdöbbentőbb jellemzője a teljes tehetetlenség. Az aggódás soha nem változtat meg egyetlen dolgot sem, kivéve az aggódó személyiségét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem álmodozhatunk többé beton-paradicsomokról, ahol gépzenére andalog az akkordmunka utáni szabadidőben egy félhülyére civilizált, képes újságok műveltségi szintjére nevelt, családokban is elbújtatott önkéntes titkos rendőrök által ellenőrzött és megfélemlített, igazi és bátor élvezetekre képtelen, szórakozásra örökké éhes, félművelt, indulatait olcsó bódítószerekkel közömbösítő társadalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor kezünk összeér
szemed szememhez ér
hangtalan szavakkal
végtelen vágyakkal
szerelemről mesél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Senkinek sem szabad úgy eltelnie a maga szenvedéseivel, hogy más kínjára ne figyeljen oda.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rab madár, hogyha voltam,
Kitéptem minden tollam.
Áruló sosem lettem,
Magyarnak születtem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha könnyű lenne megsiratni és gyászolni azt, amit elvesztettünk, akkor sokkal könnyebb lenne az életünk. Annyira fáj, de annyira fáj valóban megsiratni, meggyászolni azt, amit elvesztettünk, hogy inkább nem akarjuk. Akkor, amikor életemben először megéreztem azt, hogy mi az a gyász, mi az a siratás, a szívem úgy fájt, hogy azt hittem, belehalok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ölelésre vár szived,
Ha karmelegre vágy emészt,
Hiába nyujtod ki karod,
Csak mástól kaphatsz ölelést.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy régi mondás: amiről nem tudsz, az nem fáj. De igaz ez? Vagy amit ma nem mondunk ki, az kísért holnap? Mindenki tudja, hogy az igazság fáj. De szabaddá is tehet. Mindig kockázatos, amikor őszinte vagy valakihez. Ami engem illet, szerintem az őszinteség megéri. És ki tudja. Lehet, hogy kellemes meglepetés ér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy nő mindig tudja, hogy egy férfi sokat jelent neki. Vajon a férfiak is képesek ezt megítélni?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El kell engedned a megtervezett életet ahhoz, hogy megtalálhasd a rád várót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem legszebb kifejezése az érintés. Elég lehet csupán egy pillanat, nem számít az idő, kizárólag az érzés, ami ott lakik bennünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az igazi dicsőség térdre kényszerülni, és azután mégis felállni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekek erkölcsi kioktatása mellett semmilyen érv nem szól. Az csak egy pszichológiailag téves gyakorlat. Egy gyereket helytelen arra kérni, hogy ne legyen önző. Minden gyerek egoista, és a világ az ő birodalma. Ha van egy almája, egyetlen kívánsága az, hogy megegye azt az almát. Ha az anyja bátorítja, hogy ossza meg a kisöccsével, annak az lesz a fő következménye, hogy megutálja a kisöccsét. Az, hogy tekintetbe vegyen másokat, később jön - méghozzá természetes úton -, már ha a gyereket nem arra tanították, hogy önzetlen legyen. Ha viszont a gyereket kényszerítették az önzetlenségre, akkor valószínűleg soha nem következik be. Azzal, hogy az anya elnyomja az önzőséget, azt végérvényesen rögzíti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet valójában nagyon egyszerű, amit adunk, azt kapjuk vissza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda? Hogy érezhetnék szeretet ezek iránt a zsarnokok iránt, akik felelősek a Tibetben mindmáig tartó atrocitásokért, akik száműzetésbe kényszerítették a szegény, idős dalai lámát, akik olyan ártatlan szerzeteseket vetnek börtönbe, mint Dzsigme és Lobszang? (...) A dalai láma elmagyarázta, hogy akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét. Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól. Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál. Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés. Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki. Ilyen lehetőséget még Khenszur Thabkje rinpocse sem tud nyújtani nekem a bölcs tanításaival, ezért az ellenségemet legnagyobb tanítómként kell tisztelnem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra tanítottak, hogy mindenki tudja a különbséget a jó és rossz között. Most azonban magam sem tudom, hogy van-e különbség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akikre már nem is gondolunk, s egyszerre elénk állnak! Mintha csak látnád és hallanád őket... és ez ijesztő!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Jó ideje hozzászokott, hogy Britt bármibe fog is, sikert ér el, ezért mindent elkövetett, hogy a maga helyén kezelje a nővérét, s ne kullogjon árnyékként a nyomában. (...) Valósággal lehetetlennek tűnt számára, hogy azok az emberek, akik egy ilyen végtelenül tehetséges gyereket hoztak a világra, így elszúrhatják a dolgot a másik magzatukkal - vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki fejjel magasodik százada fölé és minden ízében maga a haladás, azt már nem bírálják: gyűlölik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A háborúnak nincs emlékezete, mivel senkinek sincs bátorsága ahhoz, hogy megértse, mi is történt valójában; aztán egyszer csak nem marad szemtanú, aki elmesélhetné; eljön a pillanat, amikor már senki sem emlékszik, s akkor kezdődik elölről az egész, új arccal, új néven, és azt is felfalja, amit maga után hagyott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bandukolok az emlékek romjai közt, és meg-megállok egy-egy képnél. Elgondolkodom. Vajon akkor, amikor megtörtént, miért voltam szomorú? Pedig szerettem. Úgy éreztem, meghalnék, ha elveszíteném. Szívemmel lelkem is összetörne, s csak tátongó üresség maradna mögötte. Továbbmegyek. Egy újabb foszlány a múltból. Színesebb, érzéssel telibb. Még most is érzem azokat az illatokat: friss erdei szellő keverve csobogó patakkal. Mélyet szippantok. Hova lett? Csupán orrfacsaró bűzt szagolok, egy eldübörgő teherautó nyomán. Tekintetem megpihen egy apró virágon. Kedves, apró élet. Nem öncélúan, de mások kedvében járva ringva ingadozik, majd hervad el. Emberek jönnek. Jönnek? Szinte futnak keresztül rajtam, és utánuk érzem parfümjeik töményen keveredő szagát. Nem, ez nem illat. Tüsszentek. Senki nem szól, csak suhannak mellettem árnyakként, fakó szemekkel, sápadtan, az aggódás felhőivel borítva be arcukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kisgyereket egyáltalán nem bántja az idő múlása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami meglátogatott...
az az alkony árnyéka.
Amit elvesztettem magamban...
az az idő sötétsége.
Ami találkozott velem...
az a rés a múlt és a jövő között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás