„ Biciklivel érkeztem,
40 métert fékeztem.
Józsi vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy húzzak haza? ”

„ A földi élet elkoptat az emberben mindent, ami benne nagy, úgy, mint az idő viszontagságai szobrokról és sírkövekről épen a kiemelkedő részeket enyésztetik el. ”

„ A fénykép emlékprotézis. ”

„ Az életre nem szabad nagyon vigyáznunk, különben elveszítjük. ”

„ Az igazság az, hogy a múlt nem jósolja meg a jövőt, de mi úgy csinálunk, mintha, és ezzel a jövőt olyanná csináljuk, mint a múlt volt. A lehetőség az, hogy valakinek a segítségével, aki már erre rájött, újra lehet kezdeni az életet. ”

„ Mi, férfiak valamiféle kétnyelvű, szinte azt mondhatnám, két-értelmű életet élünk. A nőkkel "szerelemről" "kötelességről", "jogról", "jóról", "rosszról", "szánalomról", "reményről" és más irracionális és érzelmi fogalmakról beszélünk, amelyek nem léteznek, és amelyeket csupán azért kellett kitalálni, hogy féken tartsuk a nők túláradó érzelmeit, de magunk között és könyveinkben egészen más szavakat, mondhatnám, egészen más nyelvet használunk. A "szerelemből" "előnyök elvárása" lesz, a "kötelességből" "szükségszerűség" vagy "alkalmasság", és a többi szavak is épp így átváltoznak. Mi több, a nőkkel úgy beszélünk, mintha kimondhatatlanul tisztelnénk nemüket (...), de a hátuk mögött úgy tekintjük őket, és úgy is beszélünk róluk - kivéve a nagyon fiatalokat -, mint akik alig többek egy "ész nélküli szervezetnél". ”

„ Hírt sem hallok már felőled,
Erdős, völgyes szép hazám!
Most, hogy távol vagyok tőled,
Most szeretlek igazán.
Azt a völgyet, azt a bércet
Soha nem feledhetem,
S kél szivemben vágyó érzet:
Hogy zokogjak kebleden! ”

„ Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni. ”

„ Minden ember egy csomó összetevőből van, és ettől olyan, hogy nem lehet senki mással sem összetéveszteni. Mindannyian tökéletlen genetikai katyvaszok vagyunk. ”

„ A vágyat mindig maga alá gyűri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetűs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk. ”

„ A gyereket úgy tanulják meg hogyan hozzanak jó döntéseket, hogy lehetősegük van dönteni. És nem úgy, hogy elmondjuk nekik, mit csináljanak. ”

„ Ez a helyzet a hazugságokkal... még akkor is, ha jó okokból mondod őket, aki a végén megbántódik, az te leszel. ”

„ Minden egyes pocsék táncos a cipőjét okolja. ”

„ Minden lépésért kár, amit más irányba tesz az ember, mint amerre a mágnes húzza. ”

„ Az, kit tiszta szívemből szeretni tudok,
A szívemnek legkedvesebb személy,
Szerelmem közepén, itt lesz szívem örökké. ”

„ Az igazi bosszú jól élni nélküled. ”

„ A jó házasság titka: nem érdeklődünk a férjünk üzleti ügyei iránt. ”

„ Ha szeretnél valamilyen lenni, akkor viselkedj úgy, mintha már olyan is lennél! ”

„ Régen azt mondtam, negyed mérföldről negyed mérföldre élek, és azt hiszem, ezért vagyunk testvérek. Mert te is így éltél. Akárhol is vagy, legyen az negyed mérföldre, vagy a világ túlsó felén, mindig velem maradsz, és mindig a testvérem leszel. ”

„ Szerettük egymást.
Te is egy mást, én is egy mást
- kerestük egymásban. ”

„ A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek. ”

„ Van, akitől menekülök, valakihez futok én,
Van, akihez ledőlnék már egy kanapén,
Van, akitől félek, pedig szerettem az elején,
Kötődnék már valakihez úgy, mint a kollagén. ”

„ Veled nevetek, vagy te nevetsz velem?
Néha nem tudom, melyik a saját felem.
A pálinka helyett már szavaid kortyolom,
Eddig lakásom volt, mára lett otthonom. ”

„ Minden kapcsolatomban betegesen üldözési mániás voltam, és azzal kergettem el az embereket magam mellől, hogy folyamatosan azt lestem, mikor és hogyan vernek át vagy csapnak be, hiszen engem úgysem lehet szeretni. Aztán meg elhitettem magammal, hogy jó nekem egyedül, közben meg minden este zokogva aludtam el. ”

„ Annyi ember van a világon! Honnét lehetünk biztosak abban, hogy az igazit találtuk meg? ”

„ A képzelet mindig félelmetesebb a valóságnál. Ez a lélektani hadviselés alapja. ”

„ Keressünk újat a napsugárban,
jó lenne hinni, hogy megtaláltam.
Az álmot, a kincset, a swaget, a yolot,
a világom csak körülötted forgott. ”

„ Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk. ”

„ Az elmúlás tényéhez alkalmazkodni kell, s az ember végtelen találékonysággal terveli ki a tagadás, netán a menekülés különböző útvonalait. Gyermekkorunkban a szülői vigasz, illetve a világi és vallásos hitrendszerek segítségével tagadjuk a halált; később megszemélyesítjük, valós alakká, szörnyeteggé, démonná tesszük. Elvégre ha a halál egy bennünket üldöző démon alakját ölti magára, akár ki is térhetünk előle; és bármilyen rettenetes is ez a halált hozó szörnyeteg, az igazságnál - miszerint saját halálunk csíráit önmagunkban hordozzuk - mégsem borzasztóbb. ”

„ Nem haragtartó:
ő azonnal bosszút áll! ”

„ Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor is virág vár,
virág és - koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
még egyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak... ”

„ Kiterít, mint prémet az orvvadász, s árul az élet a standon, kinn,
Az éveink piacán millió szív... itt van mind.
Ne beszélj arról, mi a jó, mi a rossz! Ugyanaz a vége, bárhogy kezd...
Akit anya szült, tudja, az út vége mit rejt, mindegy, hol megy. ”

„ Azt mondják, majd elmúlik.
És végül is miért ne?
Függőségem, magányom
Fájdalmas szövődménye,
Naponta tükör elé
Állok, hogy elmondhassam:
Felgyógyulok belőled
Egyszer, bár kínos-lassan. ”

„ A hiúság elrútítja a lelket, vagyis tulajdonképpen halálos döfés kellene hogy legyen - önmagának; de nem, csak sebeket ejt magán, így lesz "sértett hiúság". ”

„ A változás nem felülről jön, hanem azoktól, akik a földön járnak, és kitapossák az utat. ”