Legújabb idézetek

Nincsenek lehetetlen álmok, csak belső korlátok, amelyekkel megszabjuk, mi lehetséges és mi nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annál veszélyesebb a bűnlajstrom, minél alaptalanabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

És hunyjon el az életem,
Mert csupa-csupa kárt csinál
S ami áldás, azt temetem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha eddig azt gondoltam, a hangja elképesztő, mert csendbe burkol, ha azt hittem, felülmúlhatatlan, ahogy az érintése élettel tölti meg a bőrömet, nos a csókja... a csókja nem is evilági. Bár szakértő nem vagyok, mivel csak néhány sráccal csókolóztam őelőtte, lefogadom, hogy egy ilyen csók, ez a csók, ez a tökéletes és páratlan csók csak egyszer akad egy életben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen könnyen oltod szomjadat álmodban, lépteid úgy hozzák feléd a vizet, mint jól idomított rabszolgáid, nem áll utadba tövisbokor, hogy visszatartson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képtelenek vagyunk a szépség csalfa káprázata nélkül élni. Olyan ez számunkra, mint a levegő. Kell. Kellenek a havas tájon a vérvörös naplementék, kellenek a fénylő hajnali harmatcseppek, és kellenek a szép emberek. Szükségünk van rájuk. Mert ilyenek vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki mindig meg akar felelni mások elvárásainak, az lemondott arról a lehetőségről, hogy önmagáért szeressék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A féltékenység nem annak a jele, hogy szeret a párom, hanem annak, hogy nem bízik bennem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az azért bosszantott, hogy tévében, rádióban túl sokat beszéltek a szeretetről. Nem ciki az, hogyha kézenfekvő dolgokra kétpercenként figyelmeztetik az embert...? Ezek mintha egy gerjesztett-szeretetről beszélnének, amit én nem ismerek. Szeressünk jobban?, gyorsabban?, de hát valójában vannak fokozatai a szeretetnek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mihelyt megtanulnék élni, lemondanék az irodalomról. Meggyűlölném a fehér papírlapokat, melyek mint meszesgödör a halottat, naponta elnyelnek, testestül-lelkestül. Olvasni se olvasnék semmit, mert nem volna szükségem mások megszépített emlékezetére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világon annak van a legnagyobb becsülete, amit akaratnak neveznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szép szavak szájamból mind kihullnak,
csak azt tudom: lelkem kívánja fényed,
Ki egyformán szeretsz galambot, férget,
taníts meg, édes Istenem, szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nem hiszed el, hogy az élet
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol, belefulladsz, pedig
Ott van a másik part.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hógolyó-szerelem
eltalál, valamiden?
- Porlik, olvad sebesen
s nem marad nyoma sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magánéletben azonban reménytelenül passzívnak mutatkozott, arra sodródott, amerre a szél fújta. (...) Szeretett úgy gondolni magára, mint intelligens nőre. De robotpilótára kapcsolva élni... nem az ostobaság jele?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Először te fogadd el végre, hogy belülről irányított, szuverén, erős, barázdált lény vagy... azután majd ők is adoptálnak valódi önmagadként, feltéve, ha eléggé szeretnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Azt mondta, idegesítjük. Akkor miért ölette meg magát értünk? (...)
- Mert hős volt. És a hősök ilyenek, érted?
- Nem tudtam, hogy hős. Nem mondta.
- Lehet, hogy nem tudta ő sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eljött valaki a csend partjára
üvölteni: Végre!
Megkapta a semmit
a mindenért cserébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annak művészete, hogy jól fejtsük ki azt, amit gondolunk, merőben más, mint a gondolkodás képessége; ez utóbbi képességünk esetleg roppant mély, magas és széles hatáskörű, a kifejezés képessége azonban hiányzik belőlünk. A kifejezés tehetsége nem esik egybe a gondolati alkotás tehetségével, aki az előzővel rendelkezik, nagy író, aki az utóbbival, nagy gondolkodó. Tegyük hozzá, hogy akiben mindkét képesség lehetősége megvan, az sem mindig használja őket, s gyakorta azt tapasztalja, hogy az egyik a másik nélkül működik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolj arra, hogy nem kell feltétlenül azzá lenned, akinek mások akarnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyenesség vezérli az országot,
csak a háború kíván ravaszságot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy kard vagy élő, vagy halott. Ez csak a tulajdonosától függ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kifogások gerendák, amelyekkel a kudarc házát építed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Másfél hete gondolatom másra nem képes,
Gyűlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes.
Álomvilág, amit egykoron megkaptam,
De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az oroszlán, a zsiráf, az erszényes medve és a többiek azt teszik, amit tesznek, azok, amik, elvannak valahogy ott a ketrecben, és élik öntudatlan életüket. De embernek lenni azt jelenti, hogy tudunk, érdeklődünk és kérdezünk. Rázzuk a lét ketrecének rácsait, és a csillagok, a kövek láttán azt üvöltjük: "Mire való?", és a visszhangzó válaszokból börtönöket és palotákat építünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sose bízz az olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem hiúság azt kívánni, hogy az ember jól nézzen ki; a hiúság az, ha azt hiszed, olyan jól nézel ki, hogy mindegy, mit viselsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A színész sohasem lesz nyugdíjas. (...) A színészt akkor nyugdíjazzák, mikor beteszik a sírba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki keresésre indul, el akarja érni a célját. De miféle zarándok utasítana vissza étket és ágyat az útja során? Ne irigyelj hosszú utamért. Ha nem volnék utazó, sosem találtam volna rá tengered partjára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Irtózatosan nehéz igazat tudni magunkról: természetünkről, hajlamainkról, vágyainkról. Csaknem lehetetlen. Van itt valamilyen mély, sűrű köd, ahová az értelem sugara nem tud levilágítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Búcsúzni annyi, mint egy kicsit meghalni.

pont 19 kedvenc 0 hozzászólás

A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy rövid pillanatra, amikor a hangja nem tudatos emlékezetemből, hanem lényem valamilyen más, mélyebb rétegéből szólt hozzám - tökéletesen tiszta volt és bársonyosan lágy, nem az a sápadt visszhang, amit az emlékezetem általában produkált -, fájdalom nélkül tudtam visszaemlékezni rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig nehéz megállapítani, hol a határ emlékezés és felejtés között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Harmóniát csak olyan lélek tud maga körül teremteni, aki magában már megteremtette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás