„ Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek,
Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek. ”

„ Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország.
Folyékony, torz tükör
szentjánosbogarak
fényében tündököl. ”

„ Elmúlnak így azt estjeim
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled,
szemem ki sem nyitom. ”

„ Ezt mondtad: "Képed keresem,
ha ágyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva". ”

„ Ki nem feküdhet szerelmével,
nem alszik - meghal minden éjjel. ”

„ Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak. ”

„ Szeress most úgy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!
Miért kellett, hogy megkívánjam,
ugyanúgy, ahogy elhibáztam!
Úgy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled! ”

„ Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik. ”

„ És leplezetlenül sírni kezdett... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában. Lélegzett, belül azonban halott volt. ”

„ A búcsú nélküli szerelem soha nem ér véget. ”

„ Most is üres a napom, de nem vákuumosan: van benne minimális mennyiségű oxigén is - a várakozás -, hogy élve maradjak. ”

„ De hiszen mi vagyunk a szél... Összegyűjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten. ”

„ - A hiány táplálja a szívbéli vágyat.
- Vagy feledteti azt. ”

„ Hiányoztál. Hiányoztál mindenhonnan, ahova soha nem mentünk el. ”

„ Kiáltoztam a sötétben százszor a neved,
Nem jött válasz rá, és nem jött felelet.
Kinyújtottam én utánad százszor a kezem,
Nem találtam rád, és nem lát a szemem. ”

„ Oh! kedvesem, hol s merre jársz már?
Oh! jöszte, hallgass: híved itt vár,
Mély s magas hangon dalol.
Ne kóborolj, szép ledérke:
Szeretőké a nap vége,
Okos ember tudja jól. ”

„ Messze, messze mentél,
Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz,
Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél
Érezzem, hogy az életem egész! ”

„ Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz. ”

„ Ha nevetek, csak te hallod meg,
Ha sírok, csak te törlöd le az arcomról az összes könnycseppem.
Én azért is születtem, hogy te legyél mellettem,
Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, és elképzelem. ”

„ Annyira várlak, és ahogy közeledik a pillanat, egyre jobban akarlak látni. (...) Kevésbé érzem magam egyedül itt, a világ sokkal szebb így, még a rácsok mögül is. És még szebb lesz, ha megjössz. Ezért ezen a hajnalon egészen megnyitom a szívem, és átadom neked, szerelmem. ”

„ Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle. ”

„ Gyertyaláng remeg.
Nyitva hagytad az ajtót
mikor elmentél. ”

„ Ölelő karod
hiánya nyomán fázom
te vagy világom. ”

„ Azt úgy sem tudod elérni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! - mondtam. - Az nekem a pokol lenne. ”

„ Én reszketek egyedül elkárhozni,
Magammal vinném beteg lelkedet...
De végzetünkkel mindhiába küzdünk:
Nekünk együtt még halni sem lehet!... ”

„ Fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál. ”

„ Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában, ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés. ”

„ A régi, ismerős, százszor megjárt gyalogút volt, mégsem ismert rá. Azt hitte, idegen helyen bolyong. Hát a brezinai háztáj hová lett? Minden úgy áll, mint azelőtt, szemben a bércek, alant a selyem rét a futó patakkal, a kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú az akol mögött. Minden, minden ott van, minden, minden úgy van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi... valami hiányzik, üres, néptelen az egész ház tájéka. ”

„ Elmentél,
és magaddal vittél engem is,
aki itt maradt,
nem hasonlít hozzám. ”

„ Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod ”

„ Annyira megszoktam kettesben, hogy már-már úgy érzem: csak félig vagyok. ”

„ Őszre emlékeztető reggel.
A fény kiröhögi a lila organzát.
A polcon, porcelánfejű babák hosszú sora emlékeztet arra, hogy mennyire nehéz szöget verni a Nélküledség vájta semmibe. ”

„ Ha van, veled van. Ha nincs már, -
akkor is. ”

„ És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és... és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét... és hogy... lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és... a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este... írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tűzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak ő hiányzik egyedül... ezt írja meg, Birtalan bácsi. Hogy már csak ő hiányzik egyedül. ”

„ Amikor valami hiányzik, akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen. ”