„ Emlékszem a röpülés boldogságára. Hiszem, hogy szárnyaim újranőnek. ”

„ Az a szép, amit akkor ragad meg az ember, miközben elmúlik. A dolgok tiszavirág-életű formája abban a percben, amikor egyszerre látjuk életüket és a pusztulásukat. ”

„ Figyelj!
Én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
Látom, fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok,
menj, aludj... ”

„ Sok embert veszítettem el magam körül, s már tudom, hogy a halottak nem hiányukkal sújtanak bennünket, hanem mindazokkal a dolgokkal, melyek köztük és köztünk nem hangzottak el. ”

„ Búcsúzni vagy békével lehet, vagy sehogy! Ha egy veszteségünk fájdalmát merjük átélni, az nem tart örökké, míg ha elkerüljük a fájdalmat, akkor életünk végéig menekülő szökevénnyé válhatunk. ”

„ Szerettem a feleségemet. Soha senkit olyan mély érzéssel nem fogok szeretni. (...) Amikor meghalt, úgy éreztem magam, mint akit kiütnek a szorítóban. De elmúlt az idő, amikor a bíró kiszámolt. Végeredményben férfi vagyok! Szeretem a nőket! ”

„ Amikor egy ajtó bezárul előttünk, egy másik mindig ki szokott nyílni. A gond az, hogy bánatunkban gyakran túl sokáig vesztegetjük az időnket a bezárult ajtó előtt, és nem vesszük észre, melyik ajtó tárult ki és várja beléptünket. ”

„ A gyávaság, tudod, olyasmi, amiért öregkorában fizet meg az ember. Csak akkor kezdünk visszagondolni azokra a dolgokra, amelyeket megtehettünk volna, de nem tettünk meg. A saját, nyugodt biztonságos életünk egyszer csak végeérhetetlen ürességnek, veszteségek sorozatának látszik. Annyi minden lehetett volna, de semmi sem lett. (...) Most már tudom, a szerelemhez erő kell. Bátorság kell hozzá, hogy szeretni tudjunk. ”

„ Hogyha megszoktál egy embert, de akár egy helyet vagy életmódot, és aztán hirtelen le kell róla mondanod, fájó ürességet érzel utána. ”

„ Te voltál a hosszútűrő helyettem
Pedig úgy éreztem, minden én vagyok
Éltél árnyék módra mögöttem
De téged hoztak a mennyei címlapok. ”

„ A tűz egy pillanatnyi, átmeneti dolog - a tünékenység megtestesülése. Hirtelen jön, életre üvölti magát, amikor a forróság összeér a levelekkel, és fellobban, éhesen táncol, amíg körülötte minden megfeketedik, és összetöpörödik. Amikor már semmi sem maradt kialszik, eltűnik, semmit sem hagy hátra, csak felhasználhatatlan tápláléka hamvait. ”

„ Elloptad tőlem az arcodat
csak gipsz vagy és márvány
csak menny és kőpokol
mégis téged kereslek szakadatlanul. ”

„ Oly elvontan létezik a lényed,
Hogy míg elnézlek, s fürkészem szemed
Két szememmel, képed szertefoszlik,
És nem őrzök meg belőle semmit. ”

„ Ha az emberek az áldozat szót meghallják, megrémülnek, hogy valamitől meg fogják fosztani őket, hogy fel kell adniuk valamit, ami nélkül nem tudnak élni. Az áldozat számukra veszteség, hisz a mai világban minden a miénk lehet. De én úgy vélem, hogy az igazi áldozat győzelem, mert kell hozzá a szabad akaratunk, hogy lemondjunk valamiről vagy valakiről, akit szeretünk, valamiért vagy valakiért, akit jobban szeretünk önmagunknál. Nem fogok hazudni, ez hazárdjáték. Az áldozat nem törli el a veszteség fájdalmát, de a keserűség elleni csatát megnyeri. A keserűség ellen, mely beárnyékolja mindazt, ami igazán érték az életünkben. ”

„ Van olyan, hogy valaminek vége van. Persze. És visszanézve rájössz, mi volt elmúlásában saját szereped és felelősséged. Ha ezt össze tudod rakni, könnyebb elfogadni és továbbmenni. ”

„ Lehet, hogy nem vesztettem el annyi mindent, mint ahogyan gondoltam, és lehet, hogy annyi mindent sem szereztem meg, ahogyan gondoltam. Lehet, hogy annyira kapcsolatban vagyok az élet csodáival, amennyire csak lehet. ”

„ Az ember élhet tovább úgy is, hogy elvesztette azt, akit a legjobban szeretett, de az az élet már sosem lesz a régi. ”

„ Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk. ”

„ Milyen furcsa tud lenni az élet! Emberek bukkannak fel benne, azután kilépnek belőle, néha kedvesen, néha kegyetlenül, de az elvesztésük mindig fájdalmat okoz. ”

„ Ha a veszteségnek nevet adunk, még hihetőbbé válik. ”

„ Az áldozat egy választás, amit meghozol, de a veszteség valami, ami téged választ. ”

„ Becsüld meg
becsüld meg szobád négy falát
sírhatsz ki hallja sírhatsz ki hallja
a fal az jó barát
szerelem galamb szerelem
arcod ráncait vési mind
el az ablakból a hold
fényét vásznakra hinti kint. ”

„ A helyreállíthatatlan veszteségeket meg kell gyászolni, meg kell siratni, de utána sokkal könnyebb szívvel tudunk majd továbblépni a jövőbeli lehetőségek gazdagsága felé. Sohasem késő. ”

„ Tél van helyetted - elmentél a nyárral,
tenyérnyi ég sem símogatja formád
fagyott nyomát a parthomokban immár. ”

„ Mikor az idő betelt, véget ért,
csönd lesz. Megszeghetetlen.
Csönd. - Mint az idő kezdetén. ”

„ Nem is értem, hogy nem telik az idő,
Vártam, de csak nem múlik el a múlt,
Körülöttem a réges-régi kör,
Cipelem tovább, ha már így alakult... ”

„ A végén, amikor valakit elveszítesz, minden gyertya, minden ima hiábavaló lesz, mert az egyetlen dolog, amid marad, az a lyuk az életedben, ahol az a valaki, akivel törődtél, létezett. ”

„ Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat. ”

„ Nem valami kellemes állapot, ha az ember úgy érzi, hogy szellemi képességei napról napra fogynak, észrevétlenül elpárolognak, mint az éter. És minduntalan szeretné megállapítani, mennyi maradt még belőlük. ”

„ Az emberi élet szánalmasan rövid ahhoz, hogy az ember felismerje, mi érdekli valóban. Ifjúkorban bűnös könnyelműséggel tékozoljuk az időt. ”

„ Egyszer egy este történt, röviddel azután, hogy hazaértem. Álltam a szoba közepén, és úgy éreztem, elemészt a szomorúság. A tehetetlenség. A szívemen karcolások, hajszálrepedések. És akkor szétestem. Tagjaim kopogva szétgurultak a szobában, csilingeltek a csontok, a belső szervek puhán gördültek, mint a kilyukasztott gumilabdák. Nagyot kiáltottam. Beszaladt a családom, a fiam, a feleségem, a lányaim. És gyorsan, kétségbeesetten összeraktak. (...) Nézzenek rám. Olyan vagyok, mint régen. Megvan mindenem. De valami mégis elveszett belőlem. Talán valami illékony, ami láthatatlanul elillan az emberből, ha szétesünk. Vagy talán valami kis fény... valami kis fénypötty, ami nélkül félhomály van odabent. ”

„ Gyönyörködni a mulandóságban, és nem csupán elfogadni, de megszépíteni a veszteséget: a legmagasabb életművészet. ”

„ Gyakrabban gondolok Elizabeth-re, mint beismerem (...), de sose beszélek se róla, se a történtekről. (...) Visszahozza az összes megválaszolatlan kérdést. Visszahozza, a "mi lett volna, ha" kezdetű mondatokat, amelyeknél fájóbban kevés dolog marcangolja a lelket. ”

„ Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket. ”

„ Mindent elveszítettem, de megmaradtam Én; és ez elegendő. ”