„ Azért szánom én a mai embert,
mert a szíve nem bír megöregedni. ”

„ Sok mai ember puszta megszokásból még mindig a fiatal nemzedékhez számítja magát, mert tegnap még odatartozott, és nem veszi észre, hogy már megkapta az obsitot! ”

„ Az Élet Szárnya
itt lóg hátamon; immár
nem röptet: lenyom. ”

„ Az élet előrehaladtával egy kis pihenésre vágyunk, ezzel talán mindenki így van. Azt hisszük, megérdemeljük. (...) De aztán az ember kezd ráeszmélni, hogy az érdemek szerinti jutalmazás nem az élet feladata. ”

„ Az elenyésző korkülönbségek, melyek olyan fontosnak és súlyosnak látszanak fiatalkorunkban, elhalványodnak. Végül mindannyian ugyanabban a kategóriában végezzük: nem-fiatalok leszünk. ”

„ Amikor fiatalok vagyunk, többféle jövőt képzelünk el magunknak; amikor megöregszünk, többféle múltat képzelünk el másoknak. ”

„ Minél tovább élünk, annál kevesebben maradnak körülöttünk, hogy kétségbe vonják az elbeszélésünket, és emlékeztessenek arra, hogy a mi életünk nem a mi életünk, hanem csak egy történet, amelyet az életünkről mondtunk el. Másoknak, de főleg magunknak. ”

„ A legtöbb ember azt hiszi, "ráér" nyugdíjas korában rendbe hozni a dolgait, és nem gondol arra, hogy épp a rendbe nem tett dolgok veszélyeztetik békés öregkorát. ”

„ Egy bizonyos életkor után már nem az a fontos, hogy nekünk kik segítenek, hanem az, hogy mi hogyan válhatunk mások segítőivé. ”

„ Öleljük hát az öregséget szívünkre és szeressük: tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele. ”

„ Életünk olyan, mint a napjárás. Reggel a nap ereje folytonosan növekszik, s végül izzón és a forróságot árasztva eléri a delelőpontot. Ezzel el is kezdődik az ellentétes irányú folyamat. A nap folytonos haladása már nem az erő folytonos gyarapodását, hanem az erő fogyatkozását jelenti. Ezért fiatal emberként mások a feladataink, mint idős emberként. ”

„ Az öregkor az addig élt élet testben és lélekben is megnyilatkozó, markánsan láthatóvá váló végső formája. A test és a lélek pontosan olyan lesz, amilyennek addig "faragták". Ha egy fát szerető gondoskodással ültetünk el, és nap mint nap törődünk vele, pompás lombkoronát növeszt, majd gyümölcsöket érlel, és kellő odafigyeléssel hosszú éveken át képes árnyékot adni. Ha nem gondozzuk, nem figyelünk rá, élete megszakad: termőre fordulás helyett kiszárad és elpusztul. Ilyen az ember élete is. Az, hogy ki milyenné válik öregkorára, egy folyamat része. ”

„ Megy az idő, forog a világ, kopik az ember. ”

„ Minden gyermek elégedett önmagával, elég önmagának - ebben rejlik a szépségük; önmaguknak fényeskednek. Ellenben minden öregember haszontalan, mert rádöbbentek, hogy nincs szükség rájuk. És minél öregebbek lesznek, annál erősebbé válik bennük az érzés, hogy nem kellenek senkinek. Az emberek, akiknek szükségük volt rájuk, eltűntek mellőlük; a gyermekeik felnőttek, és saját családot alapítottak. A feleségük halott, a férjük halott. A világnak nincs többé szüksége rájuk; senki nem nyitja rájuk az ajtót, senki nem teszi tiszteletét náluk. ”

„ Az idős emberek testében mindig ott van az a gyermek, aki valaha újoncnak számított a világ történetében. Az összes többi, amit kívülről látunk, az idő rétegződése. ”

„ Van az öregedésben valami nagy önellentmondás is, hallásom romlik, zöld hályog a szememen, és mégis, mintha kiélesednének az érzékek, annyira igyekeznek minden szépséget befogadni, mohón fölinni, magukba szívni. ”

„ - Ennyi év múltán nem várhatja azt az eredményt és sikert, amihez hozzászokott. Mindannyiunknak megmerevedik ám a dereka idővel. Most már engedjük át a teret az ifjúságnak.
- És mégis az öreg kutya az, amelyik ismeri a cseleket, az a ravasz, és neki van jó szimatja. ”

„ Ha azt mondjuk valakinek "öreg ember", az szelíd megtisztelés, de ha azt mondjuk "vén ember", az már ócsárlás; a "vén asszony" pedig éppen háborús eset. ”

„ Ahogy öregszik az ember, apránként elveszít dolgokat. Ilyen az élet. De erre csak tapasztalattal jön rá az ember. ”

„ A kor relatív. Ha dolgozik az ember és magába szívja a szépséget maga körül, akkor rájön, hogy a kor szükségképp nem jár öregedéssel. Legalábbis nem a megszokott értelemben. Sok mindent mélyebben érzek, mint valaha, és az élet egyre vonzóbb számomra. ”

„ Sosem gondolkodtam a jövőn. Arra, hogy megöregszem. Mert talán a jövő sosem volt kegyes a hozzám hasonlókhoz (...). De hirtelenjében a jövőm nagyon is valóságosnak tűnik. És megöregedni nem csak elkerülhetetlen, hanem most már vonzó is. ”

„ Ha nem figyelek oda, úgy fogok megöregedni, hogy elfelejtek felnőni előtte. ”

„ Onnantól vagy középkorú, hogy az emlékeid fontosabbak, mint az álmaid. ”

„ S légy velem, ha alázatos
Lábam vén klastromot tapos,
S fakó, nagy boltivek alatt
Tömör pillérek közt halad,
Míg sok szines üvegkorong
Szűrt fénye szentekről borong. ”

„ Éveknek súlya nem mindig teher,
Sok ember lassan mindent kihever. ”

„ Külsőleg az öregember és a gyerek jókedve nagyon hasonlatos. Sem az észnek, sem valami különösebb humorérzéknek nincs köze hozzá. Csak a felületen látszik valami kis fénysugár, és éppen úgy felragyogtatja a friss zöld gallyat, mint a szürke, mohos törzset. De az egyik esetben igazi napfény ragyog, a másikban csak korhadt fahasábok foszforeszkálnak. ”

„ Az emberélet útjának felét elérni, e rettentő küszöböt átlépni nem jelent egyebet, mint hogy már nem élünk annyit, mint eddig. Most már kifelé sodródunk a világi időből, és ez olyan borzasztó. Megfordították a lemezt, gyerekek. ”

„ Az öregséggel együtt élesedik visszatekintő tehetségünk. Testünk vegykonyhája készül az elmúlásra. Az életbe visszatérő tetszhalottak mesélik, hogy tudatuk elvesztésének pillanatában lepergett előttük egész életük. Öregedésünk is ezt teszi velünk, kíméletes lassúsággal visszapergeti a virtuális videoszalagot abból a fekete dobozból, amelyben a halál katasztrófájának magyarázatát őrizzük. Merthogy halálunk oka nem lehet más, mint a saját életünk. És amikor lepereg a film, elfogy minden emlékünk, üres lesz a fekete doboz, hiába hunyjuk le a szemünk, az idő elhagyott csigaházként görgeti üres porhüvelyünket a feledésbe. ”

„ Ahogy az ember öregszik, egyre jobban megszokja, hogy meghallgason másokat. ”

„ Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. (...) Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: "Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk." ”

„ Ahogy idősebb lesz az ember, azok a képi és érzelmi elemek, melyeket kicsomagolni kíván, egyre tágabb értelmezést nyernek, a körülöttünk zajló élet látványa kiteljesedik, az okok világosabban mutatják a mögötte fortyogó létezést, feltárul a sokezer elemre bontható világ, egy emberi élet születéstől halálig követhető tragikomédiája. ”

„ A fiatalság olthatatlan lánggal ég (...). Öregkorunkra már csak a nyamvadt kandalló jut. ”

„ Az érett kor olyan, mint a látóhatár, minél közelebb jutsz hozzá, annál inkább hátrál. ”

„ Soha nem annyira öreg az ember, hogy már semmit se érjen. ”

„ Képzeljenek el a szomszédjukban egy idős hölgyet, aki minden olyan régen történt dologra emlékszik, amire más nem. Vagy tényleg annyira idős, hogy nincs vetélytársa ebben, vagy volt ideje sokat olvasni élete folyamán, és ezért tud mindent. ”