„ Az embernek félre kell tennie, halogatnia kell saját létfontosságú gondjait, töprengéseit, mert környezete folytonosan olyan nyüzsgésbe vonszolja bele, amelyhez semmi köze, olyasmi miatt kényszerül magyarázkodni, ami hidegen hagyja, vagy éppenséggel undort kelt benne. ”

„ Milyen szép is az élet és milyen szomorú! Milyen tünékeny: se múlt, se jövő, csak a határtalan most. ”

„ Hiszen az élet csupán harmatcsepp egy harmatcseppben, nem igaz? ”

„ Sose várd a jövőtől, miként a bolond várja a folyóparton, hogy a víz lefolyjon egyszer. Mert a folyó, akárcsak az élet, örök, miközben pillanatról pillanatra más és más. ”

„ Az élet különös. Soha nem lehet tudni, kire milyen sors vár, hogy egy átlagos nap végén mi következik be. ”

„ A múltnak nincs hatalma felettünk. Nem számít, mióta dédelgetünk egy beidegződést. A hatalom lényege a most-ban rejlik. ”

„ Olykor mindannyian kudarcot vallunk. A botlásainkból tanulunk. Majd tanítjátok egymást, ha fáj is néha. A szerelem sok sebet begyógyít. ”

„ Az élet kemény és az üzleti élet könyörtelen és józan áradata tükörképe a teljes, nagy Életnek. ”

„ A folyni látszó idő: maga az élet.
És az állókép: a halál. ”

„ Az embernek egy kincse van: az élete. ”

„ Aki nevetni tud az életen és saját magán, az kevesebb stresszel fog küszködni, mivel elménkhez, szívünkhöz és zsebünkhöz, valamint a ranglétra tetejére egyaránt a rekeszizmon át vezet a legrövidebb út. ”

„ Van még egy ígéret abban, ha képes vagy hálát érezni, amiért élsz. Akkor érdeklődésed végül az Élet Forrására irányul. S mivel az igazi szerelem szenvedélyes eggyé válás, ha menthetetlenül belezúgsz, belezuhansz az Élet Forrásába, ugyan ki különböztethet meg tőle? Hol talál fogást rajtad a halál? ”

„ Ma imádnak, holnap pedig megköveznek és keresztre feszítenek minden bűntudat nélkül. ”

„ Rémülten hallgattam, milyen bölcs, milyen könnyen tájékozódik ebben a bonyolult életben: saját kínja hamar megérlelte Cilit. ”

„ Az életnek van egy másik oldala, amelyet még föl kell fedeznünk; egy másik folyamat, amely a felszín alatt zajlik. ”

„ A dráma olyan, mint az élet, csak az unalmas részek ki vannak vágva. ”

„ A művészet örök, az élet rövid, s a tapasztalat csalékony. ”

„ Néha a korlát olyan gyenge, hogy csak hozzá kell érni, és máris leomlik. ”

„ Isten minden lépésedet végigkíséri, és nyugtalan, mert látja, hogy nem veszed észre az élet csodáját. ”

„ Egy könyvben általában egymás után következnek a nagy történetek, az életben viszont gyakran keresztezik egymást. ”

„ A legnehezebb ezen a világon: élni benne. ”

„ Pénzért nem lehet életet vásárolni. ”

„ Néha az élet többet nyújt, mint amivel meg tudsz birkózni. ”

„ Ismeri ő az életet... Ismeri minden aljasságát és minden szépségét, és tudja, hogy minden mocskával együtt, az élet mégis milyen nagyszerű! Istenuccse! - lesz még mondanivalója erről a világ számára. A szentek a mennyben - hogyne lennének tiszták és mocsoktalanok? Őket ugyan nem illeti ezért dicsőség. De a szentek, akik a sárban élnek - ez, ez az örök csoda! Ezért érdemes élni; azért, hogy az ember lássa, hogyan emelkedik ki a bűn fertőjéből az erkölcsi nagyság; azért, hogy kiemelkedjék belőle ő maga is, és ahogy kezd tisztulni a szeme, először pillantsa meg homályosan a távolban derengő szépséget. Azért érdemes élni, hogy lássa az ember: minden gyöngeségből, gyarlóságból, bűnből, minden feneketlen aljasságból hogyan emelkedik ki az erő, az igazság és a lélek. ”

„ Más dolog ismerni az utat, és járni rajta. ”

„ A puszta létezéssel szemben én az életet választottam. ”

„ Számíts a legjobbra, tervezz a legrosszabbra és készülj fel a meglepődésre! ”

„ Az élet minden
pillanata: haladék:
úgy becsüld - vagy ne. ”

„ Búcsú és köszönés ez az élet,
Szüntelen utazik csak a lélek.
Testet talál, majd levedli porladt bőrét,
mint százegy halál szór szét. ”

„ Szerelmemet nem
viszonozta az élet
– barátok lettünk. ”

„ Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerűen vagyunk. Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk. ”

„ Azt hiszem, egy mese van a világon - csak egyetlenegy -, amely valamennyiünket izgat és foglalkoztat, rémülettel és lelkesedéssel tölt el úgy, hogy a gondolat és ámulat fényes borítékú, folytatásos regényében élünk szakadatlanul. Az emberek mind egy hálóba esnek, a jó és a rossz egymásba kuszálódó szövedékében vergődnek - egész életükkel, gondolataikkal, vágyaikkal és törekvéseikkel, kapzsiságukkal és kegyetlenségükkel, nemességükkel és nagylelkűségükkel egyetemben. Az erény és a bűn első öntudatunk láncfonala és vetüléke. És ebből készül az a szövet is, amelyben lelkünk utolsó rezdülése végbemegy, minden változás ellenére, amit a földre, a folyókra, a hegyekre, a gazdálkodásra és viselkedésünk módjára erőltetünk. Nincs más történet, csak ez. Az ember, ha már ott tart, hogy lerázza magáról élete porát és pernyéjét, végül csak egyetlen kemény, világos kérdést vet fel: "Jó volt-e az egész, vagy rossz? Helyesen cselekedtem-e, vagy helytelenül?" ”

„ Eljött valaki a csend partjára
üvölteni: Végre!
Megkapta a semmit
a mindenért cserébe. ”

„ Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. (...) Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár. ”

„ Kölcsönvett napok és kölcsönvett világ, amit kölcsönvett szemmel siratunk. ”