„ Kedvesem, hidd nekem el, hogy se a földön, se az égen,
se szívünk szomjas rengetegében
nincs csodatévőbb, szebb hatalom,
nagyobb Erő,
mint egy aszályt elűző nagy nyári eső,
s egy frissen zuhogó, suhogó
szép szerelem! ”

„ Homlokom a homlokodon,
szemünk egyetlen körré tágul,
testünk egyforma hőfokon ég,
egymás idegpályáin zuhanunk,
egymás bőre mögött repülünk,
szinte már felcserélhetően létezünk,
egymás szájából lélegzünk, boldog
ingaként ugyanazt az időt mérjük -
Te mire gondolsz közben? ”

„ Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka. ”

„ Félő pillanatok, végső ég veled,
szemem előtt csókjaid fénylenek.
A látatlan sötét karjai fonnak át,
áhítom fényed védelmező oltalmát.
Nekem az első voltál, s neked én nem a vég.
Az idő forog, míg az egész a múltba vész. ”

„ Felismerni a szerelmet legalább olyan nehéz lehet, mint idejében felismerni a boldogságot. ”

„ A szerelem nem egy érzés, hanem egy képesség. ”

„ Mint jég a tűzben
Úgy olvad a szívem
Egy forró érintéstôl
Így lesz télből nyár. ”

„ Még mindig érzem a forró borzongást,
a holdfényben átölelt, s már nem kellett senki más,
Képek egy filmből, ami csak kettőnkről szólt,
s hittük, nem véletlen volt, s egy életre szólt. ”

„ Hiszek abban, hogy a barátságból kialakuló szerelmi kapcsolat jóval tartósabb és mélyebb, de természetesen nem hiányozhat az a bizonyos szikra sem.  ”

„ Minden igazi szerelemben az örökké vágya él. ”

„ Szeretnéd őrizni társadban a lángot? Van ennek egy egyszerű módja: légy iránta hálás és ezt mutasd is ki! ”

„ Te mondtad: a szerelem mindig változtat az emberen. És én keresztülmentem a változáson, bár látszatra ugyanaz vagyok. De jobb és tisztább. Más, mint amikor beléptem ide. ”

„ A tavasz friss és üde melódia,
A szerelem ekkor nem teória,
A vágy leginkább ott virágzik,
Ahol egy pöttyös bogárka tanyázik. ”

„ Egy férfi olyan szerelmes lehet egy nőbe, hogy az egész valóját eléje terítheti, melléje lehozza a csillagos eget, de szerelmében akár csodát is csinálhat, és a nő mégiscsak félig tudja visszaszeretni. Tudod- e, miért? Mert annak a férfinak, akármit csinál is, erre a nőre vonatkozólag ennyi a gyújtóhatása. Egy másik férfi viszont csak ránéz ugyanerre a nőre, egy hangot kiejt, egy parányi gesztust csinál, s a nő már izzik belül, mint a fehérre melegített vas. Oly gyúlékony erre a férfira. És ez ellen nem lehet tenni semmit. Ez így van, ezt a félszerelmet a férfinak egyszerűen el kell viselnie. ”

„ A tűz, a szelíd szirmú láng
nem hunyhat ki soha!
Melegedj fel, fagyos világ,
milliárd kis szoba,
kint zúg a szél, dobjál szenet
a tűzre, kedvesem,
félek, megölne a hideg,
ha nem lennél velem... ”

„ Látod, ezért szeretlek én,
mert az Élet Ősmagja kél
egyszerű jellemedben,
mint Nap a változó egekben,
s mert hitem általad él.
Nagy utunkon nem tudhatom,
mit hoznak majd az évek,
csak azt tudom, azt vallhatom,
hogy holtomig kísérlek... ”

„ Oly jó szeretni Téged,
lengsz, mint illatos rétek,
hajad nagy, barna alkony,
engedd, hogy betakarjon.
Tebenned mindig nyár van,
forrásom vagy e tájban,
szemed két fényes ablak,
engedd, hogy benned lakjak. ”

„ Amikor melletted vagyok,
a szívem gyorsabban dobog,
és minden perc az álmok perce,
amikor hozzád bújhatok. ”

„ Én leszek, ki fogja majd a két kezed,
ki téged jó felé vezet,
ha engeded. ”

„ Mindennap emlékeztetni foglak, milyen csodálatos érzés, amikor a tested az enyémhez ér. Eszedbe juttatom a jó időszakokat, és segítek elfelejteni a rosszat. Emlékeztetlek, ki vagy, amikor az élet pofon üt, és kétségek ébrednek a szívedben. Berontok hozzád az éjszaka közepén, és addig csókollak, amíg a félelem nem lesz más, csak félelem, és már nem uralkodik fölötted. Vállalom a kockázatot az ingatag szíveddel szemben, ha ez azt jelenti, hogy az enyém. ”

„ Vannak dolgok az életben, amelyekért érdemes harcolni, bármi lesz is a végeredmény. Te is ezek közé tartozol. ”

„ Tenyeredbe simult az arcom, míg kettőnkre borult az éj leple,
Meghaltam abban az érintésben és csókod keltett életre. ”

„ Talán nem létezett, mégis átéltem,
Érted újra írnám, de másért nem,
A szívemből indulsz, az ereken át,
Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át,
Segíts! Fel kell ébrednem,
Kettőnket csak ez tarthat életben! ”

„ Rólad álmodtam titkon az álmomban,
Hallom messze a hangodat.
Szívem legbelül tőled ébred fel,
Most már tudom, te vagy az életjel! ”

„ Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok,
Te és én az éjszakában megfejtjük a világot.
S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket,
Mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek. ”

„ A sűrű éjben fény leszek,
Mi távolból hozzám vezet,
És többé nem félek, ha karjaidban ébredek,
Ha szomjazol, én víz leszek,
S ha átölel majd két kezed,
Bármi lesz, bármi vár,
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már. ”

„ Gyere, ülj ide mellém, hadd súgjak valamit!
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít.
Nem kell más, nem érdekel senki,
Tőlem téged senki nem tud elvenni.
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ...
Amíg csak élek, mindig nyújtom a támaszt.
Itt vagy mellettem, más nem számít,
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít.
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni, többé nem kelnék életre! ”

„ Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam,
Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam,
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva,
Védjük kis világunk a világtól óvva. ”

„ Ha rám gondolsz,
Ha megcsókolsz,
Ha megbántasz,
Mosolyoddal kárpótolsz.
Ha nincs tovább,
Ha nincs már több,
Egy lap őrzi emlékül,
Mit is rejt a könny. ”

„ Én tőled kaptam a fényt, ami úgy ragyog rám,
Én tőled kaptam a szót, ami szíven talált.
Nekem nem kell más, csak egy pillantás.
Ha elkísérsz, nekem tőled lesz szép a világ! ”

„ Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt! ”

„ Te vagy az álmom, jutalmam mindenért.
S ha néha féltem, melletted véget ért.
Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem.
Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem. ”

„ Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
(...)
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett. ”

„ Boldogabb nem lesz senki sem
annak a napnak hajnalán,
ha szépségedet nézhetem
a két szememnek ablakán. ”

„ Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem. ”