Legfrissebb idézetek

A másokkal való kapcsolataimban arra a következtetésre jutottam, hogy hosszú távon nem segít, ha másnak mutatkozom, mint ami vagyok. Nem használ, ha nyugodtan és kedvesen viselkedem, mikor valójában mérges és kritikus vagyok. Nem jó, ha úgy teszek, mintha tudnám a megoldást, ha egyszer nem tudom. Nem használ, ha szívélyesnek látszom, amikor éppen ellenséges vagyok. Nem használ, ha magabiztosnak akarok tűnni, mikor éppen bizonytalan és rémült vagyok. (...) A legtöbb hiba, ami emberi kapcsolataimban előfordul, a legtöbb eset, amikor nem tudok másokon segíteni, éppen annak tulajdonítható, hogy valamiféle védekezésből másképp viselkedem kifelé, mint ahogy belül érzek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A működő párkapcsolat elengedhetetlen feltétele a férfi és nő különbségének TISZTELETE! Ez az, amit fókuszban kéne tartani, és azt gondolom az elődeink még tudták ezt. Ma ehelyett "egyformák vagyunk", s (...) nem vesszük észre, hogy az élet egyik nagy csodája az, hogy az ember kétnemű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg életben vagy, van olyan, hogy nem értetek egyet valamiben, de azt neked kell eldöntened, hogy ezt hogyan kezeled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ebben az órában értettem meg, hogy nem lehet boldog az, aki csak magával törődik. És még a gyermekét sem tudja jól és igazán szeretni, ha nem szomjas a lelke arra, hogy másokat is szeressen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A határokat a féltés szabályozza, és a szeretet szerez nekik érvényt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A család ma a válságtünetekkel, az új együttélési formákkal, válásokkal stb. párhuzamosan új megnyilvánulási formákat öltve fejezi ki összetartozását, alakítja identitását. Példa lehet erre egy terjedőben lévő amerikai divat: sokan évente számba veszik, összegzik és dokumentálják a legfontosabb eseményeket, rögzítik azokat az élményeket, amelyeket megőrzendőnek vélnek, és a külvilággal is közölni akarnak, majd a már fejléccel nyomtatott, levélszerű beszámolót újév táján elküldik a barátoknak és ismerősöknek. Azoknak, akik bár a világ vagy az ország más-más táján élve egymásról sem mindig tudnak, de a család képzeletbeli-szimbolikus viszonyítási csoportját alkotják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian elveszítjük néha önmagunkat, éppen ezért nagyon fontos, hogy legyenek olyan barátaink, akik őszinték velünk, és segítenek saját magunk maradni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha szeretsz valakit és a barátja szeretnél lenni, előbb-utóbb úgyis rájön, mi az ábra. Állandóan keresni fogod, ha nem vagytok együtt, de nem azért, mert rokonszenvesnek találod vagy mert jól megvagytok együtt, hanem azért, mert szerelmes vagy belé és azt reméled, hogy egyszer csak ő is rájön: hogy te vagy neki az igazi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az empátia különös és hatalmas dolog. Nincs kész forgatókönyv rá. Nincs helyes és helytelen módszer. Egyszerűen figyelni kell, kitölteni a teret, visszafogni az ítélkezést, érzelmileg kapcsolódni a másikhoz, és átadni a csodálatos gyógyító erejű üzenetet: nem vagy egyedül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármi történjen is veled, ha megoszthatod másokkal, attól jobbá válik!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az őszinte, szeretetteljes párbeszédhez komoly esendőségre van szükség. Arról kell tudnunk beszélni, hogy mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk, és képesnek kell lennünk nyitott szívvel és elmével meghallgatni a másikat. Esendőség nélkül nincs bizalom és intimitás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A harag malomkő, egy szempillantás alatt összezúzza lelkünk minden tiszta búzáját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A csillagokat bámulom. Olyan rengetegen vannak. (...) Hiába ragyognak azonban annyira közel egymáshoz az apró fénypontok, pontosan tudom, hogy fényévekre vannak egymástól. (...) Olyan messze léteznek egymástól, hogy nem érezhetik a társaik melegét, pedig mindannyiukat lángoló anyag alkotta. Pontosan ez a csillagok titka (...). Végső soron egyedül vagyunk. Nem számít, hogy milyen közelinek tűnsz, senki más nem érinthet meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lelkének sebe mélyült, de nem volt már olyan eleven. A csend, amely körülfogta, s kemény konoksággal visszhangozta magányos lépteit, mindig egy és ugyanazon körben forgó gondolatait, megnövesztette ugyan árvaságának érzetét, de már mindennapjainak részévé vált. Félt az estétől, amikor hazaért, s nem volt kire várnia. Félt a reggeltől, amikor egyedül ébredt, s nem figyelhette alvását, ébredését, jövés-menését annak a lénynek, akinek létezése teljesen betöltötte. A bénaság érzése, hogy valamit kitéptek lelke belsejéből, s hogy a csonk egyre vérzik, és soha nem gyógyul be, soha nem egészül ki - egy pillanatra sem hunyt ki. De most már mindez hozzátartozott az életéhez.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az marad magára, akinek nincs kit szeretnie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen,
Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.
De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennük marad kimondhatatlanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor semmi sincs, ami fontos,
És nincs már kedved a szóhoz,
És mindegy, hogy kit szerettél,
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magány az nem az, ami körülvesz,

Hanem az, ami hiányzik - itt belül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hiány a sosem elég állapota. (...) Egy olyan kultúrában, amelyben minden arról szól, hogy mi minden hiányzik az életünkből, a hiány burjánzásnak indul. Biztonság, szeretet, pénz vagy energia - mintha mindenből több kellene. Mértéktelenül pazaroljuk az időt, hogy számon tartsuk, mennyink van, mennyit akarunk még, és hogy a többieknek mi mindene van, mi mindenre vágynak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már semmi sincs a semmi sincsen
kezemben régen nincs-kezed
semmi lóg üres bilincsben
idehazudom emlékedet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem megyek hozzád már évek óta
hittem így könnyebb lesz talán
de nem kudarcba fulladt minden próba
te vagy az egyetlen hiány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az agyunk mellett a szánk az a szervünk, amivel pokollá vagy mennyországgá tudjuk tenni az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mit kell kimondani? Hogyan, mikor és kinek? Ki kell-e mindig mondani az igazságot, vagy hagyni kell, hogy a körülmények mondják ki helyettünk? Esetleg sosem kell kimondani, mert az igazság kimondatlanul is igazság marad? Két ember szerelmi kapcsolatának is talán ez a legnagyobb kérdése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne szólj, szám, és nem fáj fejem,
Bolond, ki sokat beszél.
Csak arra figyelj, véletlenül
Cinkos ne legyél!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha meg nem ütköztél levelem kezdetén, kérlek, meg ne ütközzél annak végezetén se.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Társak nem voltak,
Magam voltam csak.
Én már fáradok,
Mindent rád hagyok,
Kérlek, engedj el!
Nekem mennem kell,
A csendnek hódolok.
Hallgass, hallgatok...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, a mesék és a valóság között húzódó határok szinte sérthetetlenek, de a remény, a hit nélkül, hogy az esti tüzek mellett a szívekből kilobogó vágyak nem válhatnak valóvá egyszer, számban megkeseredne a nyál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abból a helyzetből, ahol a roma népesség nagyobb része tartózkodik, távolabbra csak ritkán vagy homályosan látni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sebek begyógyulnak, de ott marad utánuk a heg, amitől az ember idősebb lesz a valós koránál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden családban (...) többféle múlt emléke keveredik, melyet a családi értelmezés fűz egybe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A családi idő addig terjed, amíg az emlékezet elér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emlékezés társadalmilag szituált, hely- és helyzetfüggő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás