Legfrissebb idézetek

A türelmetlenül várt válaszok mindig olyankor érkeznek, ha az ember nincs otthon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gőgös nem mellé, hanem szembehelyezkedik embertársával. Nem az a gőgös, aki tudja, hogy ő kicsoda, hanem az, aki gyarlóbb vagy szegényebb embertársaival hasonlítgatja össze magát. Nem gőgös az, aki tudja, hogy egy Isten ébred lelkének bölcsőjében, aki előtt nyitva állnak az egek. Csak az gőgös, aki elfelejti, hogy honnan eredt, különbnek képzelvén magát a legutolsó teremtménynél, és lekicsinyli, gúnyolja, megveti őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Az ember természettől fogva monogám? (...)
- Ha az a kérdés, hogy biológiailag monogám-e az ember, akkor erre egyértelmű nem a válasz. Az ember mégis több, mint egy tömlőnyi víz, amelyet sajátos genetikai szerkezet rendez el egyedi módon. Kulturális lények vagyunk. Általunk alakul ki a kultúra a maga szabályaival együtt, amelyek a kapcsolatainkat és az életmódunkat irányítják. Ezenkívül belénk vésődik az a kultúra, amelyben felnövünk, és amelyben élünk. Sokkal inkább azt a kérdést kellene feltennünk, hogy miért keresik a választ erre a kérdésre a párok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldog emberek hamar elfelejtik, hogy milyen is volt, amikor még nekik is gyötrődniük kellett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az életben, és a legnagyobb akadályt jelentik mások számára.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszerűbb az elvárások ellen küzdeni, mint felnőni hozzájuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindnyájunknak megvannak a magunk gyengeségei - jelentette ki Ascham. - Hisz emberek vagyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akiből hiányzik a humor, abból hiányzik az alázat, hiányzik a tisztánlátás, hiányzik a könnyedség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az alázatosak (...) lehatolnak kicsinységük, nyomorultságuk mélyére: oda, ahol már nincs semmi, ahol már minden van. Ott állnak egymagukban, meztelenül, mint akárki: álarc nélkül kitéve a szeretetnek és a fénynek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember arra törekszik, hogy jelentőségre tegyen szert, de hiába, ha nem látjuk, hogy egész jelentőségünk annyi, amennyit másokért teszünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél sötétebb felhők takarnák el (...) ezen igazság fényét, annál fényesebbek lesznek az én hűséges gondolataim, melyek túlragyogják és elhomályosítják az ő sötét szándékait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mennyországba vezető út szenvedéssel van kikövezve.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Leszakítani a szépséget, bárhol teremjék is, és megajándékozni vele a közelemben lévőket. Ezért vagyok a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek akkora hűhót csapnak a külső miatt, viszont egy idő után, ha megismersz valakit, már észre sem veszed, nem?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A környezet gyakran nagyon nehezen tudja felmérni, hogy mi történik pontosan (...). Mindenkinek sajátos látásmódja van, mivel eltérnek az élményeik, az érzéseik és az értékeik. Senki sem ismeri a teljes valóságot. Ezenkívül mások tanácsaitól nyomás alá is kerülhet az ember ahelyett, hogy nyugodtan foglalkozhatna a saját véleménye kialakításával.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azok közül való vagyok, akiknek meggyőződése szerint minden a kevésben rejlik. A gyermek kicsiny, és már magába zárja az embert, szűk az agy, mégis abban ütnek tanyát a nagy gondolatok, és mindössze kis pont a szem, mégis mérföldeket ölel át egy pillantással.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki igazán figyel a másikra, annak nem kell ugyanúgy vélekednie, egészen másképp is láthatja a dolgokat. (...) Valakit tényleg megérteni annyit tesz, mint tudni, hogy miben értünk egyet, és miben tér el a véleményünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hittem, megtanultam értelmezni a pasi- jelzéseket, de igazából csak azt tanultam meg, hogy (...) nem lenne szabad normál srácokkal flörtölni. Nem azért, mert nem fogjuk szeretni őket. Hanem mert talán túlságosan is megkedveljük őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félrelépések napjainkban többek között azért váltak annyira gyakorivá, mert társadalmi méretű önbecsülési válságban szenvedünk, és a végsőkig ki vagyunk éhezve arra, hogy saját magunkat pozitívnak, szerethetőnek, izgalmasnak élhessük meg. Egyre több olyan emberrel találkozom, aki nem képes önmagában hinni, önmagát megfelelően képviselni különböző helyzetekben. És persze minél kiéhezettebbek vagyunk, annál kevesebb elég ahhoz, hogy rákattanjunk bármire, ami által magunkat egy picivel is értékesebbnek élhetjük meg. Sokszor nem a szex a legfontosabb mozgatórugója egy külső kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társunkat már nem szeretjük - hanem rossz közérzetünkben az azonnali enyhület, ami olyan, mint a fájdalomcsillapító: ha szenvedek, beveszem, és azt hiszem, ezzel meg is oldottam a problémát. A szerető, aki még nem ismer olyan jól minket, akinek még minden új és izgalmas, sokkal lelkesebben és pozitívabban tükröz vissza minket, mint a társunk, akivel már régen együtt vagyunk, és egy sokkal árnyaltabb képet lát rólunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan választják a megelőző hatásúnak vélt megoldást: ha egyszer elhagyják vagy megcsalják őket, akkor a következő kapcsolatba érzelmileg már nem ereszkednek bele. Mielőtt nagyon elköteleződnének, tesznek valami olyat, ami kirántja őket az érzelmi mélységből, és megvédi az újabb nagy sérülés lehetőségétől. Például félrelépnek, annak a jegyében, hogy így legalább nem velem tették meg előbb, nem én vagyok a vesztes ebben a játékban! Ha ő ezek után megcsal engem, akkor mondhatom, hogy ja, ezt én már régen megtettem, nem tudsz nekem fájdalmat okozni, mert nem vagy számomra olyan fontos! Ezzel a védekező reakcióval tényleg elkerülik, hogy a másik igazán mélyen megbánthassa őket - de sajnos azt is, hogy valós intimitás alakuljon ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél "tökéletesebbnek" tűnik egy pár, vagyis minél inkább mentesnek a természetes kapcsolati krízisektől, annál inkább gyanakodhatunk, hogy valamit a szőnyeg alá söpörnek. Ahogyan nincs tökéletes anya, csak elég jó anya, ugyanúgy nem tökéletes párkapcsolatot érdemes keresni, hanem elég jót. Ez sokkal hitelesebb és életszerűbb a tökéletesnél, amely általában a mélyben erjedő (és a jövőben egyszer majd gejzírként feltörő) problémákat igyekszik elrejteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokan igyekeznek a partner becsmérlésével, kritizálásával, leértékelésével igazolni a félrelépésüket, és ezáltal további szimpátiát ébreszteni maguk iránt a szeretőben, akinek az önértékelését jelentősen javítja, hogy az ápolatlan/érzéketlen/elégtelen riválissal szemben ő milyen nagyszerű. Pedig valójában önmagát is leértékeli valaki azzal, ha a párját értéktelennek állítja be.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon veszélyeztető a kapcsolatra nézve, amikor barátok, barátnők egymás között kínos történeteket mesélnek a partnerükről, gyakran lesajnáló hangsúllyal, minősítgetve vagy kinevetve őt, miközben velük élnek. Ha ezt valaki meg tudja tenni a társával, az (már) nem szövetség. Akit az ember szeret, azt nem adja ki másnak, nem árulja el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha a megcsalások által okozott sérülések elérnek egy olyan mélységet, hogy a bizalmat és a kapcsolatot már sehogy sem lehet helyrehozni - és akkor kár benne maradni. Ez az igazi párkapcsolati magányosság, amikor a viszonyt már csak azért tartják fenn, hogy a másikat akár a szó átvitt értelmében, akár konkrétan is ütlegelhessék. (...) Ha valaki egy ilyen helyzetben mégis mindenáron kitart a partnere mellett, akkor érdemes megvizsgálni, hogy ennek igazából mi a célja: valóban a kapcsolat megmentésének elkeseredett kísérlete, vagy az, hogy visszakapjon valamit abból a sok mindenből, amit beletett ebbe a kapcsolatba, vagy bosszút álljon, és elverje a port a másikon?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szavak nélkül is megértheti két ember egymást. Egy pillantás vagy egy könnyed érintés elég, hogy közöljenek egymással valamit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az kíváncsi rád igazán, arra, ami a szívedben van, aki rákérdez a részletekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Abból, hogy mennyi figyelmet szentel az ember a másiknak, látható, hogy mennyire tartja őt értékesnek. Aki azt állítja, hogy számára az állandó partnere a legfontosabb az életben, az osztatlan figyelemmel is forduljon felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne arról beszélj, amit NEM akarsz, hanem arról, amit akarsz. Például ahelyett, hogy "Nem akarom, hogy olyan gyakran találkozz a másikkal!", jobb azt mondani, hogy "Szeretnék veled több időt tölteni." (...) Ezek a pozitív kérések egy olyan kívánság fordításai, amit az ember nem kényszeríthet ki egyenesen: "Szeretnék számodra érzelmileg a legfontosabb lenni!" Érzelmi állapotot nem kérhet az ember, de egy bizonyos viselkedésmódot igen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermeki törődés egy felnőttel; nincs az a mennybéli találmány, ami magasztosságban felérhetne ezzel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak emberek, akik tönkretehetnék magukat anélkül, hogy bármit is kapnának tőlünk, s vannak mások, akik egy bokréta fejében megkapnak bennünket. Szívünknek szeszélyei vannak. Ez egyetlen szórakozásunk és egyetlen mentségünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyik legfőbb gyönyörűsége az életnek a barátság; s egyik legfőbb gyönyörűsége a barátságnak, hogy van oly emberünk, kire valami titkot rábízhatunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jó barátság tüzét nem csekélységek éltetik, s csekélységek nem tudják kioltani sem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átszakadt a gát, és pillanatnyilag egymillió köbméternyi fájdalom árasztja el miattam a világot, de legalább most már nem csak bennem van az egész.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás