„ Erős a sas őre. ”

„ Rút, dagadt úr. ”

„ Réti pipitér. ”

„ Indul a báb aludni. ”

„ Évák eledele kávé. ”

„ Meghalok én tízszer, százszor,
Nem félek én a haláltól.
De rakhatsz rám hegyet, hatot:
Míg magyar van: feltámadok. ”

„ Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet.
De azért még változatlanul itt vagyok köztetek.
Sőt, még csak most kezdődik minden. ”

„ Jézus tanítványa voltam
Gyermekekhez lehajoltam
A szívemhez felemeltem
Szeretetre így neveltem. ”

„ Itt nyugosznak ők szelíden,
Béke, üdvösség velük,
Megpihenve, tiszta hitben
Él tovább is szellemük. ”

„ A halálnak éjszakája vissza őt nem adja már,
Mert a sírok éjszakája át nem léphető határ.
Lengjen hát sírodon béke,
Bárha dűljön a világ,
Semmiségek éjjelébe
Jó barátid hű emléke
Halhatatlan mécsvilág. ”

„ Ó, állj meg itt, s gondolj rám, idegen! Voltam én is, mint te, oly eleven. S leszel te is halott, mint én vagyok. Készülj: vár rád a sír s az angyalok. ”

„ Legyen neked könnyű a föld! ”

„ Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok. ”

„ Mi nem válunk el, csak te előre mentél. ”

„ Mondtam, hogy beteg vagyok! ”

„ Nem remélek semmit. Nem félek semmitől. Szabad vagyok. ”

„ Itt nyugszom. Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
és nem emel, és nem aláz. ”

„ Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen. ”

„ Megölte Ámor fegyvere,
Most itt nyugszik e hant alatt.
François Villon a neve,
És szegény kisdiák maradt.
Nem szerzett vagyont ezalatt,
Hisz odaadta mindenét,
Kenyeret, asztalt, kosarat,
Mondj egy imát, az Istenért. ”

„ Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok. ”

„ Drága összetört virágaink,
Pihenjetek csendesen,
Ne érezzétek fájó könnyeink,
Álmodjatok, míg találkozunk
odafenn. ”

„ Az eszmének volt hőse és szolgája
Hirdette lángolón az Úr szavát
Nevét nem törli el idők homálya
Áldóan adja kor a kornak át. ”

„ Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben. ”

„ Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt mi sem örök,
S melletted leszek újra én. ”

„ Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló. ”

„ Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
mert én már Istennél vagyok. ”

„ De sokáig elnéznélek, ha még egyszer láthatnálak! ”

„ Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok. ”

„ Vándor, ha erre jársz,
itt egy szomorú emléket látsz:
Kicsiny fiút takar e sír -
Lehajtott fejjel idézd fel őt.
Kapott biciklit, kisautót,
Szerető családot, szülőt, nagyszülőt,
Dacolt a veszéllyel,
Végül mégis ő ment el vesztesen. ”

„ Üzte vad láz régen,
Megölte gyász, szégyen;
Mostoha világnak
Árvája, - de már csak
A béke övé. ”

„ Im, egy boldogtalan
Élet után
Itt fekszik oktalan
Ez a leány! ”

„ E hant alatt nyugszik derék Cseke Janó,
Kit a karám felett fejbe rúgott a ló.
Máskor a karámot magosabbra gyártsák,
Hogy senkit ne érjen illen csúf barátság! ”

„ Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. ”

„ Az voltam, ami vagy; az leszel, ami vagyok. ”

„ Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását. ”