„ Szeretlek még, most hazudnom kár,
egy álom, ami neked is jár.
Ha hazudnom kell, hát ne ébredj fel!
Ez egy álom, amit nem érhetsz el. ”

„ Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt!
Lehetetlen folytatni lezárt dolgokat.
Rendbe hozni, ami elmúlt, úgyse tudjuk már;
Lehiggadt vágyaink felborzolni kár. ”

„ Aki bennem él, az nem egy tiszta elme,
Az életéhez nincs elég türelme.
A halálához meg még nem elég bátor,
De ha eljön érte, és szól, ő majd elindul magától. ”

„ Nyár van, olvad a málna a számban,
Égek egy könnyű lázban,
Ha a váll a vállhoz ér!
És minden percben nyár van,
A csókod pihen az ágyban,
Lassan ébresztem,
Hátha az ajtóban utolér...
És lassan lüktet a város,
Ketten falnak egy lángost,
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd... ”

„ Miért van az, hogy mindig az kell, kinek nem kellek?
Miért becsülöm mindig azt, ki nem érdemli meg?
szívem, lelkem eléd raktam,
te meg büszkén eltapostad,
nem ismertél és sohasem fogsz többé már! ”

„ Titokban álmodoztunk összebújva,
esküdtünk az igaz szóra,
hogy nem tudhatja más, csak te meg én.
Titokban átkarolva, összebújva,
hallgattunk sok hazug szóra,
s nem tehettük azt, mit szeretnénk.
Szerelem, de mondd, így mennyit ér? ”

„ Tudjátok jól, én fent leszek az égben,
onnan nézek rátok, sajnos eddig éltem.
Csak a remény él, az emlékem megmarad.
az idő szekere mellettem is elhalad! ”

„ Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam,
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam,
Hogy elmúlt az élet.
Kezdjetek el élni! ”

„ Az élet attól lesz szép, hogy éled minden percét,
és attól lesz más, ha látod, milyen csodás. ”

„ Az út végén visszaköszön a holnap,
Néhány lapát földet szórnak rám, majd tűzbe tolnak,
Pár jó szót szólnak, aztán örök csend!
Isten veled valóság, Isten hozott Disneyland! ”

„ Ugyanaz vagyok,
Aki megtalált
És elveszített. ”

„ Kereslek néptelen utakon, de csak a semmi vár,
Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák.
Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám,
Csillagok hullnak, születnek újak, és te messze jársz. ”

„ Napjaim, koldusok, belesnek némán a házam ablakán,
elveszett dallamot siratnak a billentyűk a zongorán.
Kinn a hajnal ég, ébred a lángolás,
de benn örökké tart a napfogyatkozás. ”

„ A puritán ösztön és a szükség vezet,
Szanaszét mardosom a tetemeket.
És szíveket szórok a lábak elé,
Hogy mutasson utat a vaknak hazafelé. ”

„ Szólj, olcsó vágy vagyok neked,
Fáj, ahogy a hazug szád nevet.
Félj, mert többé magamat nem hagyom,
Várj, most már csak beléd kapaszkodom. ”

„ Még rázza a bordák ketrecét
Emléket pumpál szerteszét
A szívem
De megáll majd szép szelíden. ”

„ Jártam a bánattal, kéz a kézben körbe,
Most megyek a magánnyal mereven előre.
Lelkemet kihajtom egy messzi legelőre,
A szívem mikor hasad, hogy legyek távol tőle! ”

„ Mennyi elfelejtett jó?
S mennyi el nem mondott szó?
Amit csak most látok,
Amit csak most bánok,
Hogy sosem mondtam el! ”

„ Látom a szemedben, hogy csalódott vagy,
Mert én vagyok az a bolond,
Akinek kezébe helyezted a szíved,
Én azonban összetörtem,
Kihasználtam az ártatlanságodat. ”

„ Ha nem is együtt mindig, de mi mindig ugyanarról
gondoltuk ugyanazt, s már el is hittük volna,
hogy a másik se menne, ha az egyik kikapcsolna. ”

„ Magányos sebekkel hajtom le a fejem,
Por vagyok, pedig pár voltunk hajdan, ne feledd! ”

„ Rád gondolok és a sírás fojtogat,
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni, hogy mennyire szerettelek. ”

„ Miért hord mindig minden férfi maszkot?
A pillanat miért mindig elszalasztott?
Miért vágja minden férfi át a nőket,
És miért várjuk mégis újra vissza őket?
Ha visszajön, aztán újra lelép,
Ha az összes utolsó, gyáva, szemét,
Miért rezegteti meg úgy a szívünket,
Mint üvegben a málnazselét?
Miért kérdezzük, miután tovatűntek:
Látlak-e még? Látlak-e még? ”

„ Tiéd az élet borsa,
De itt van nálam a só,
Tudom, hogy figyelsz minket,
És nevetsz, Mindenható!
Én is csak mosolygok már,
Én is nevetek ezen,
Hogy mit is művel velünk
Ez a buta szerelem. ”

„ Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.
Ki ne mondd, hogy szerettél!
Én is úgy hallgatom el,
Mintha szégyen volna, hogy valahol,
Valamikor, valakit szerettem. ”

„ Megvakultam, mert csak Téged látlak.
Egyedül táncolok.
Azért imádkozom, hogy a szíved mást érezzen.
Ahogyan az ajtód felé sétálok, lehajtom a fejem,
mert nem tudok a szemedbe nézni. ”

„ Pont ez a baj veled:
Van eszed, de nem él a szíved,
Nem vagy ugyan beteg,
De a bogyókat szeded.
Az emberek utálják,
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod,
Nem érte meg. ”

„ Minden nap egyforma, semmi sem változik,
Valaki megszületik és valaki meg távozik.
Nem bírja már tovább, el kell hogy menjen,
Feladja a harcot az élettel szemben. ”

„ Hányszor éreztem, hogy fázol velem,
Már a kezem sem nyúlt feléd.
Még egyszer hozzám értél, megszorítottál,
Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál. ”

„ A könnycsepp megtöri a fénylő múltat,
lelkem őriz, de engedlek tovább.
Ma éjjel már nem akarok így gondolni rád,
nem akarok várni, menj tovább. ”

„ Tedd fel magadnak a kérdést, mert még csak egy hajszál,
Megérte élned azért, hogy meghaljál? ”

„ Síromban párnám vagy,
Vess ágyat.
Lefekszem. ”

„ Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
nem attól haladsz előre, ha összevissza futkosol. ”

„ Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről, már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább. ”

„ Nem veszekszem veled
a szerelem zsoldján,
én szerettelek, igaz,
a magam módján. ”