Legfrissebb idézetek

Amiért rám fognak emlékezni az emberek, az az Alapítvány trilógia és a robotika három törvénye. Amiért akarom, hogy emlékezzenek rám, az nem egy könyv. Nem is könyvek tucatjai. Minden egyes dolog, amit írtam, párhuzamba állítható, akár túl is szárnyalható valaki más művével. Viszont a teljes életművem nagyságrendben, minőségben és változatosságban megismételhetetlen. Ez az, amiért emlékezetes akarok lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
És Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
Ezt-azt kívánó kordivat előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Versben bujdosó haramia vagy,
fohászból, gondból, rádszabott sorsból
hirhedett erdőt meg iszalagos
bozótot teremtesz magad köré.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elbeszélés a telepátia egyik formája. Tintajeleket pötyögtetve egy üres lapra képes elküldeni az olvasónak legbensőbb gondolatait és érzéseit. Varázslatos eljárás, mégis oly mindennapi, hogy senki sem áll meg csodálkozni rajta. Elolvasni egy mondatot annyi mint megérteni, mintha csak az ujját görbítené, itt sem férkőzik közéjük semmi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az író tud írni. A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. Ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsőt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom azt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
(...)
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig a legrövidebb mű a legjobb is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden írásom úgyszólván benső megbízatás; mind sorsszerű kényszer hatására jöttek létre. Amit írtam, belülről támadott rám. Szóhoz juttattam az engem mozgató szellemet. Soha nem számítottam arra, hogy írásaim nagy visszhangra lelnek. Kortársi világom kompenzációját képviselik mind, és ki kellett mondanom, amit senki sem akar hallani. Ezért éreztem magamat, helyzetemet, kivált eleinte, olyan reménytelennek. Tudtam, hogy az emberek elutasítóan reagálnak majd, mert nehéz dolog a tudatos világ kompenzációját elfogadni. Ma kijelenthetem: valóságos csoda a sikerem, több, mint amire valaha is számítottam. De a fő dolognak mindig azt tartottam, hogy kimondtam, amit ki kellett mondanom. Úgy érzem, megtettem, ami tőlem tellett. Ez persze lehetett volna több és jobb is, de nem az én képességem szerint.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondjam? Vagy hallgassak? A szomorú az, hogy így sincs mód a megismerésre. A megértetésre. A megértésre. Hiába minden, átalakulnak a gondolataink. Én ugyan ki akarom fejezni magam, szavakat közlök, megérted... de máris mást jelentenek. Neked is, másoknak is. Holnap már nekem is...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Karriert szántál nekem, ívelőt. Hírt. Pénzt. Sikert. Csillogó életet. Híres verseket és regényeket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy gondja nem lehet az embernek, azt tartom, ha közben verset költ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb a költészetet mívelni, mint felfogni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A verses költészet egyetlen legitim birodalma a Szépség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mintha szavakkal játszani nem annyi volna, mint magával az élettel játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a közlendőm senkit sem bánt meg, nem mondtam semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a költemény nem jön olyan természetesen, ahogy levél sarjad a fán, jobb, ha egyáltalán nem is jön létre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A filozófiai alapigazságok csak akkor alapigazságok, ha szívverésünkben érezzük azokat: olvasunk nagyon szép dolgokat, de sohasem érezzük át teljességükben, míg magunk is meg nem jártuk a költő útját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol van a szavak színe, selyme, tüze, zenéje, amely utolérhetné e hangulat némaságát?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az éjszakai égbolt volt az első verseskötet, a csillagképek az első versek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a kérdés, költő és közönség hogyan kergetőznek, hogyan keresik és hogyan találják meg egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szó nem fejezi ki jól az érzéseket. A megindultság mindig új, a szó mindig régi, ezért nem lehet kifejezni az indulatokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szókat kell csinálnunk. Újságok által ugyan igen megbántják a fület, de a fül hozzászokik az új szókhoz, s nyertünk általa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szó az emberiség leghatásosabb kábítószere.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

...mi az élet költészet nélkül: csontváz, melynek bíbor ajkai, igéző keble lerohadtak, melynek csontüregében a kajánság kígyója lappang.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás