Legfrissebb idézetek

El lehet azt mondani, papíron, tintával, hogy a szíved mivel van teli?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bármi, amit van idejük az embereknek leírni, nem lehet olyan nagyon fontos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor egy költő meghal, vele hal az is, amit mások nem képesek meglátni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy írónak azt kell papírra vetnie, amit lát és érez, függetlenül a következményektől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A versbe öltöztetett szó részben már maga is muzsika.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A komédiaírók gyakran sokkal messzebbre látnak, mint a tragédiaköltők, vagy akik annak hiszik magukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidékeken. Stilisztikailag műveletlen embernek a legszebb könyvek mintha idegen nyelven volnának írva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írónak úgy kell dolgoznia, mint az egyiptomi balzsamozóknak: be kell balzsamoznia a mesét az örökkévalóságnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél áttetszőbb az írás, annál láthatóbbá válik a költészet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mese!... Lám, elteltek hosszú századok, városok pusztultak, népek tűntek el a föld színéről, szertefoszlott minden, ami volt, akár a füst - de a mesék élnek, ma is el-elmondják őket, és figyelmeznek rájuk bölcs királyok, mély gondolkozású kormányférfiak is, nagyszerű aggastyánok és nemes törekvésekkel eltelt ifjak is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers: felérző csönd, felvérző emlék,
Echó, ki holt sikolyra visszazeng még;
Forrás, mely hűsen, hő mélyből szakad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers csak születik,
mint ahogy születik a szél.
Vagy a virág.
Vagy a falevél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Irodalmi mű alkotásánál minden szó öröm, viszont ha az ember nem irodalmi jellegű könyvet ír, minden szó egyfajta szenvedés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Regényt írni pontosan azért lehetetlen, mint amiért repülni. Az ember fajsúlya nagyobb, mint a levegőé, amelyben felszállni akar, olyan szervekkel pedig nem rendelkezik, amelyeket mozgatva ebben a ritka közegben elegendő felhajtó erőt nyerhetne. A regény alapját képező idea szintén nagyobb fajsúlyú, mint a kifejezésére felhasználható finom légnemű anyag: a nyelv, a szavak és mondatok közege; és miként az emberi test a repüléshez, a regényidea is nélkülözi a regénnyé váláshoz szükséges erőket. Amikor mégis regény születik, az ideát szavakból, mondatokból, alakok rendszeréből, szövegstruktúrákból épített hatalmas Boeing gyomrába helyezzük, hadd higgye: repül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vers a Föld útja a Nap körül. A vers a mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A versek a szabadságot jelentik. Az egyén költészetbe vetett hitét, amely által képes lehet a jobbításra, alkalmas lehet önmaga kifejezésére és az újabb tervek kidolgozására.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Líra csak akkor jöhet létre, ha az ember minden pillanatban a levegőbe repülhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy korszak minden formáját, ízét, színét visszaadni - erre egyetlen regényíró sem képes, még kevésbé e sorok szerény szerzője: de az a próbálkozás, hogy legalább egy keveset megragadjon a szelleméből, kétségtelenül ott lappangott gondolatai hátterében, amikor tollat ragadott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A regényíróktól nem kell félni, ártalmatlan állatfajta. A felsőbbségnek egyedül az olvasóktól kell reszketnie. Persze egy jó író az legalább közepes olvasó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mostani irodalom olykor azért feszélyező, mert máshová, "beljebb" teszi önnön korlátozásának határait; nem mert bátrabb, emancipáltabb vagy függetlenebb volna, hanem mert gyanakvóbb, azt gyanítja, hogy ahová a Titok tábla tétetett, ott még nem titok van: hanem: hazugság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írók - mi - szívesen hencegnek avval, hogy tízezer lelkük van - s ha eléggé tehetségesek, tán nem is hazudnak evvel nagyot. De akárhány lelkünk van is, testünk csak egy van. Ez fontos korlátunk nagyon. Mert így és csak így, a molekulák segítségével tudunk különbözni. És ezt, ezt a különbözést, szeretjük, szeretjük abban, akit úgy hívunk: ÉN.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek valamire, amire az idegen nem emlékezhet és elmosolyodnak. Valami ilyesmihez hasonló a költészet. Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk. Nem dicsekszünk azzal, hogy hűek vagyunk ehhez a nyelvhez. Mi magunk vagyunk a hűség. Nem állítjuk azt sem, hogy csak vele, általa, érette lélekzünk. Mi magunk vagyunk ez a nyelv. Vér vízzé válhat, pártot is üthet, de ez a szellemi közösség megronthatatlan, elmozdíthatatlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mondat, az én gyakorlatomban, se nem szép, se nem nem szép, se nem jó, se nem nem jó (gonosz), hanem a mondat: van. És a szerkezet az, amely a terheket viseli, amelynek "meg kell oldania magát", az az, amely a létért küzd, illetve nem ily heroikusan: a létért illegeti magát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha nem éreztem magamat a saját mondataimban úgy, mintha idegen ruhában járnék. Hol ilyen, hol olyan ruhákban, azt igen. Levetett ruhákban, agyonmosott ruhákban, jelmezekben, azt igen. Soha nem voltak identitásproblémáim; az általam leírt mondat az enyém, így gondoltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ideális irodalmi mondat születhet a képzeletből, születhet a tapasztalatból, de képzeletét a tapasztalatában, tapasztalatát a képzeletében kell megmérnie. A képzelet tapasztalatának és a tapasztalat képzeletének segítségével kerülhetek kívül azon, amin belül vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sohasem az elmélettől függ az írói mű értéke, hanem egyes-egyedül az író őserejétől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem elég egy verset kívülről mondani,
igazából belülről kéne tudni, érezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az irodalom a valóságból táplálkozik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörűség szüli, hogy az ember végre beszélhet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történetek, akár az emberek, pillangók, tojások, emberi szívek és álmok, szintén törékeny holmik, nem erősebb és tartósabb az anyaguk, mint huszonhat betű és egy marék jel. Vagy elmesélve csupán szavak a levegőben, hangot kapott ötletek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak szavak, amelyek leírásához, egymáshoz fűzéséhez az érzések adnak ihletet. Az érzések fonják össze ezeket a szavakat, mondatokat. Hiába kéri bárki, hogy írj valami szépet - lélek nélkül nem megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A költészetben megosztod magadat másokkal. Ha magányos vagy, fáradt és gyűlölöd az életet, akkor olvass el egy verset. Fel fogod fedezni, hogy te vagy a legértékesebb az egész világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig is úgy hittem, hogy mi, írók, nem a tehetségünk miatt lettünk írókká, hanem annál a szerencsétlen körülménynél fogva, hogy nem lehetünk mások, mint amik vagyunk, és hogy magányos munkánk se több viszonzást, se több előjogot nem érdemel, mint amennyit a suszter kap azért, hogy cipőt csinál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az írói mesterség talán az egyetlen, amely annál nehezebb, minél régebben gyakorolja az ember.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki nem akar önmaga lenni, az ne is írjon semmit. Se zenét, se szakácskönyvet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás