Legfrissebb idézetek

Az "igazságért"! - "A kereszténység igazsága mellett szól a keresztények erényes életmódja, állhatatosságuk a szenvedésben, a szilárd hit, és mindenek előtt a sokasodás és a fejlődés minden baj ellenére" -, így beszéltek ti még ma is! Szánalmas ez! Tanuljátok hát meg, hogy mindez nem szól az igazság mellett, és az igazság ellen sem, hogy az igazságot másként bizonyítják, mint a szavahihetőséget, és az utóbbi egyáltalán nem érv az előbbi mellett!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lehangoltak gyógyszere. - Már Pál is úgy vélekedett, hogy áldozatra van szükség annak érdekében, hogy Istennek a bűn miatti mélységes lehangoltsága megszűnjön: és a keresztények azóta nem szűntek önmaguk fölötti rosszkedvüket egy áldozaton kitölteni -, legyen ez a "világ", a "történelem", az érzelem, mások öröme vagy békés nyugalma, valami jónak mindenképpen meg kell halnia az ő bűneikért (ha csupán in effigie is)!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Materialisták és ateisták vagyunk, és a tényekben dicsőülünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A teológia az isteni hazugság tudománya.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kereszténység teljes tagadása a józan észnek és az értelem "hangjának".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amíg van egy mesterünk a mennyországban, addig rabszolgák leszünk a földön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ érthetetlen és abszurd. Tele van bizonytalansággal és szorongással. E bizonytalanságérzet és szorongás csökkentésére szolgált mindenkor a gonosz megszemélyesítése. Az emberek azzal, hogy élőlényekbe, személyekbe, gonosz szellemekbe, démonokba, ördögökbe sűrítették be a gonosz kaotikus és ismeretlen erőit, lokalizálták, korlátok közé szorították ezeket az erőket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mítoszok és a vallások egyik legfontosabb funkciója az volt, hogy csökkentsék a világ komplexitását, és ezzel csökkentsék az emberi szorongást ebben a világban. Kimutatták, hogy a teremtésmítoszok többsége magyarázatot adott arra is, miként került bele a világba a rossz, a gonosz, az emberi szenvedés. Írtak arról is, hogy a mítoszok segítették az embereket abban, hogy érzelmileg legyőzzék az időt, a mulandóságot, a halált. És így tovább. Mindezekből sokat tanultam. Feladata volt a mítoszoknak az is, hogy valamiféle morális rendet és harmóniát vetítsenek bele egy ismeretlen, sötét, félelmekkel teli univerzumba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudjuk, kik vagyunk, nem tudjuk, honnan jövünk, nem tudjuk, hova megyünk; nem tudjuk, hogy végső fokon milyen erők mozgatják az univerzumot és az életet; nem tudjuk, hogy miért kell szenvednünk, és miért kell meghalnunk; nem tudjuk, hogy mi életünk értelme és célja; és így tovább. Az ezekre a kérdésekre adott válaszokat és a velük kapcsolatos feltételezéseket és elméleteket nem lehet bizonyítani, sem cáfolni. Nem tudjuk bizonyítani vagy cáfolni Isten létét; nem tudjuk bizonyítani vagy cáfolni, hogy van-e élet a halál után; nem tudjuk bizonyítani vagy cáfolni, hogy van-e vagy nincs célja, értelme az univerzumnak és az életnek; nem tudjuk, hogy szabadok vagyunk-e, hogy szabadon tudunk-e dönteni önmagunk sorsáról; nem tudjuk, hogy vajon működik-e vagy sem valamilyen morális princípium az univerzumban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hit valójában nem filozófiai kérdés, hanem életforma. Egész életünk, a gondolkodásunk és a cselekedeteink teljes szívvel való alárendelése annak az eszmének, amit az életünk zászlajára tűzünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Civilizációnk az élet értelmének, a szabadságnak, az emberiség fontosságának és halhatatlanságának káprázatos tűzijátéka. Ámítás és önámítás, de segít nekünk élni egy olyan univerzumban, amelyben ezen kívül lehetséges, hogy nincs értelme, és nincs szabadság, és az emberi lét végtelenül esendő és mulandó.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Hiúság Vására nem hiábavalóságok, frivol és triviális dolgok vására. Mert hiúságaink halálosan komolyak. Olyannyira, hogy Vanitatum vanitas helyett inkább azt kellene mondanunk, hogy Vanitatum gravitas; hiábavalóságaink fontossága és komolysága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Teremteni valamit a semmiből, csillagképeket építeni szimbólumokból, talán a semmiből, fölépíteni a szabadság, az értelem és a méltóság világát egy néma és üres univerzumban: ez, úgy hiszem, emberhez méltó munka volt. Igazi emberi kaland volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én úgy gondolom, hogy a dolgok önmagukban se nem tiszták, se nem tisztátalanok, nem tudok elképzelni semmiféle olyan, eleve a tárgyban rejlő tulajdonságot, ami akár ilyenné, akár olyanná tenné.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet megsemmisítésének a vágya, illetve a halál és rombolás ösztöne egyidejű az élet és szeretet ösztönével. E két princípium közötti küzdelem nemcsak az örök emberi dráma középpontja, hanem egyben az emberi civilizáció kibontakozásának legfőbb hajtóereje is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha valami érthető, akkor az egyben azt is jelenti, hogy ennek a valaminek van valami értelme. Ez azonban nem mindig van így.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dolgok jóval mélyebbek annál, mint amit megtapasztalunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idealisták tartják a világban a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A logika a gondolkodás tehetetlenségi törvénye.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A "szocializmus" semmivel sem gonoszabb szó, mint a "kereszténység". A szocializmusból ugyanúgy nem következik Joszif Sztálin meg a titkosrendőrség meg a templomok bezárása, mint ahogy a kereszténység sem áll ok-okozati viszonyban a spanyol inkvizícióval. (...) A szocializmus és a kereszténység egyaránt egy olyan társadalmat ír elő, mely a mellett az alapelv mellett kötelezi el magát, hogy minden férfi, nő és gyermek egyenlőnek teremtetett, és hogy senkinek sem lenne szabad éheznie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amint ingoványos talajra érkezünk, elvekről beszélünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Létezik egy fogalom, amely minden más fogalmat tönkretesz és összekuszál. Nem a Gonoszról beszélek, melynek szűkös birodalmát etikának nevezzük, hanem a végtelenről.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A beleegyezés három lába: a vágy, az adat és a kétely.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez a rövid szócska, "miért?", mindjárt a világteremtés legelső napján végigömlött az egész mindenségen, és az egész természet pillanatonként kiáltja teremtőjének: "Miért? " De immár hétezer éve nem kap rá választ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szocializmus gazdaggá akarja tenni a szegényeket, Jézus szegénnyé a gazdagokat; a szocializmus irigyli a gazdagokat, Jézus sajnálja őket; a szocializmus azt akarja, hogy ha lehet, mindenki dolgozzék s birtokoljon, Jézus abban látja az eszményi társadalmi állapotot, hogy lehetőleg senki ne dolgozzék, és senkinek ne legyen tulajdona sem. Ezért Jézus ellen elkövethető legnagyobb káromlás az, ha egy sorba állítják őt azokkal a törpe szellemekkel, akik az emberiséget nemzetgazdasági úton akarnák megváltani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A reformáció óta és a reformációval magával valami sekélyes prakticizmus, profán haszonelv, unalmas dologiság, valami sivárság, józanság, célszerűség lopózik minden emberi tevékenységbe. (...) A létezésből eltűnik minden gyermeki elem; az élet logikus lesz, rendezett, igazságos és derekas, egyetlen szóval: elviselhetetlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már annyira megszoktuk a logikus funkciók bitorló uralmát, hogy minden egyéb szellemi magatartás képtelennek vagy alsóbbrendűnek tűnik föl nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Logikával nem lehet különbséget tenni lehetséges és lehetetlen között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mitológiai és vallási racionalitás és hagyományos filozófiák többsége úgy határozta meg az életet, mint amelynek nemcsak jelentése van, vagyis nemcsak érthető, hanem értelme, jelentősége, célja van. Sőt, az élet értelmét, célját még mintha könnyebben határozták volna meg, mint a jelentését. Kevesen vonták ugyanis kétségbe azt, hogy az életnek van valami mély értelme, célja, még akkor is, ha ezt az értelmet vagy célt az emberi ráció nem feltétlenül tudja megérteni, megragadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Katasztrófa: mi van akkor, ha a hamisság voltaképpen isteni? Nem lehetséges-e, hogy minden dolgok értéke végül is abban rejlik, hogy hamis? Vajon nem azért kellene hinnünk Istenben, mert hamis, és nem azért, mert igaz? (...) Mi van akkor, ha éppen a hazugság, a hamisítás, a jelentések beleolvasása alkotja az értéket, az értelmet, a célt?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberéletnek akkor és csak akkor van valamiféle haszna, ha a világmindenségnek mint egésznek benső értéke (figyelembe véve múltat, jelent és jövőt) nagyobb lett annak következtében, hogy az emberi cselekedetek és tapasztalatok megtörténtek (vagyis, hogy az emberiség létezett), mint amilyen akkor lenne, ha minden más tényező változatlanul tartása mellett ezek a cselekedetek és tapasztalatok soha sem történtek volna meg (vagyis, ha az emberiség nem létezett volna).

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet célja az, hogy élhessek. Hogy életben maradhassak. De miért cél ez? Mert élni jó, élni kellemes? Vagyis a kellemesség állapota a cél? Vagy azért akarok életben maradni, mert meghalni vagy nem létezni rossz? Vagyis az élet célja a fájdalom és a szenvedés elkerülése? Vagy azért akarok életben maradni, hogy megismerjem a világot? De miért fontos az, miért cél az, hogy egy halandó lény megismerje a világot? Van valami tágabb keret, amelyen belül ez a megismerés fontossá, értelmes céllá válik?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idegen világ jelenlétét mindig érezték az emberek. Az ezzel kapcsolatos szorongás mindig ott lapult életük felszíne alatt. Az egyik lehetséges mód arra, hogy csökkentsék ezt a szorongást, az volt, hogy nyíltan szembenéztek vele. A különböző korok és civilizációk sokféleképpen kísérleteztek ezzel a konfrontációval. Általában nagy szerepük volt ebben a rítusoknak és ceremóniáknak. És nagy szerepük volt a héroszoknak, akik a veszélyes kalandok során felkutatták és legyőzték az ismeretlen világ szörnyeit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világot játszva és táncolva teremtő Isten képe az ember mitikus képzeletének alkotása. Ennek ellenére lehetséges, hogy a világmindenség valamilyen fontos tulajdonságára utal. Az univerzum örök és hűvös közönyösségére például. Vagy arra a nemes harmóniára, amely az élet görcsein s gyötrelmein túl létünk mélyén ragyog. Lehet, hogy azt a földöntúli szabadságot és derűt villantja föl, amelyre annyira vágyunk, s amely olyannyira hiányzik mindennapi életünkből. Lehet, az az üzenet rejlik benne, hogy csak akkor érhetjük el, s élhetjük át ezt a szabadságot, ha ki tudunk kapcsolódni a túlélésért és a hatalomért folyó gyilkos küzdelemből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás