Legfrissebb idézetek

Értelemkeresésünk fő oka talán az a tudat, hogy egy nap majd meghalunk. Az agy nem élvezi, hogy napról napra, óráról órára, másodpercről másodpercre bizonyosabban közelít megszűnésének időpontjához. Egyes őslénykutatók ezt a tudatosságot tekintik az ember és állat közti határvonalnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van úgy, hogy többet tanulunk azzal, hogy keressük egy kérdésre a választ, de nem találjuk, mint a válaszból magából.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pszichológia törvényei (amelyeket jelenleg távolról sem ismerünk olyan mélységben, mint mondjuk a fizikai törvényeket) ugyanúgy nem következnek a DNS-ünk felépítéséből, mint ahogy a fizika törvényeiből sem. Az ember géntérképe nem tartalmazza a szerelem képletét, legfeljebb néhány olyan kémiai anyagét, amelyek jelenléte a szerelem szükséges feltétele lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fődolog: a puska. Puskát kapni kézbe. A puskás embernek aztán már egészen más a pszichológiája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tagadás önmagában nem mindig rossz védekezés, különösen nem az a nagyon kedvezőtlen prognózisokkal és statisztikákkal szemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valami olyasmi... az idegesség, mint a szomjúság. Vagy, mintha fázik az ember, s nem tud sehol meleget találni. Vagy mint az álmatlanság. Vagy mint az éhség. Nem tudom. Néha napokra nem érzek semmit, mintha meglapulna valahol. Aztán, váratlanul, kitör.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy idegösszeomlásból felgyógyulni olyan, mint amikor eltörünk egy vázát, aztán összeragasztjuk. Abban a vázában már soha többé nem bízhatunk meg. Nem rakhatunk bele virágot, mert annak víz kell, az pedig föloldhatja a ragasztót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tulajdonképpen mi az őrültség? Biztosíthatom, hogy minél tovább tanulmányozzuk ezt a témát, annál nehezebb állást foglalnunk. Mindnyájunkban van bizonyos mértékű önimádás, és amikor ez odáig fajul, hogy azt gondoljuk, mi vagyunk Oroszország cárja, akkor bezárnak vagy megzaboláznak bennünket. Hosszú út vezet azonban odáig. És ugyan ki tudná pontosan megmondani, hol van az a pont, ahol meghúzhatjuk a határt, és bízvást kijelenthetjük: "Ezen az oldalon a józan ész uralkodik, a másik már a téboly birodalma." Ilyen ugyanis nem létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy minden agresszió legmélyebb értelme a kéj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bár sok ember felnőttnek látszik, talán még sikeres embernek is, a "felnőttek" nagy része pszichológiai értelemben egész életében gyerek marad, aki sohasem tudott elszakadni a szüleitől vagy függetleníteni magát szülei fölötte gyakorolt hatalmától.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az agyad a legjobb barátod lehet; elszórakoztat, ha nincs is semmi olvasni- vagy tennivalód. De ellened fordul, ha sokáig nem jut külső ingerekhez. Ellened fordul, ami annyit tesz, hogy saját maga ellen, rátámad magára, akár föl is falja magát egyfajta önkannibalizmus során.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pszichológia, ha tudomány akar maradni, csak azt vizsgálhatja, hogy milyen az ember. Nem szólhat hozzá ahhoz, hogy milyennek kellene lennie. Nem fogalmazhat meg értékeket, mert erre nincs lehetősége. Nincs értékképző, sem értékmegítélő funkciója.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A végén mindig kiderül, hogy bár mindenki úgy gondolja, tudatát módosító szerek hatása alatt fergeteges agyi intenzitás és megmagyarázhatatlan transzcendentális erők mozgósítják, józanul belátja, hogy ez a szanaszét élvezett megvilágosodás nem több, mint a koncentrációs kihagyás önállósodása, ingyenjegy a saját világunkba, amely ugyan józanul még színesebben pompázna előttünk, de hát minden ember legnagyobb ellensége a saját gátláscsomagja, következésképpen kiváltója, a környezete.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt várjuk, hogy valami bekövetkezzen, az agyunk gondoskodik róla, hogy így legyen. Ezért kapjuk szinte mindig azt, amit elvárunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tévhit nem más, mint azonnali ítéleten alapuló elhibázott következtetés (...). Így jön létre a babona és az előítélet is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek aktívnak kell lennie, annak érdekében, hogy legyőzhesse kétségeit és a tehetetlenség érzését (...). Ez a cselekvési láz nem a lelkierőnek és az önbizalomnak az eredménye; ez a szorongásból való kétségbeesett menekülés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Modern színpadra illő pszichés képlet: éppen annak panaszkodni, aki ellen jóvátehetetlen bűnt követtem el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bomlott elme csak úgy tudja kielégíteni vágyát a másik iránt, hogy bekebelezi a másikat. Ettől ismét olthatatlan igény támad benne, és persze újraindul a ciklus.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek vannak beteges hajlamai. Csak a legtöbben elnyomják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pszichiátereknek legalább egy kicsit dogmatikusaknak kéne lenniük, hogy a szegény, szétcsúszott páciensek valami szilárdba kapaszkodhassanak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van, amikor az ember olyan mértékben sérül, hogy túllép az etika és a morál normális keretein. Ahogy az ókori klasszikusok mondták: e ponton túl a szörnyek élnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A képzettség nem helyettesíti az intelligenciát. Ezt a megfoghatatlan tulajdonságot csak részben határozza meg a rejtélymegoldó képesség. Az érzékeink jelentéseit tükröző új rejtélyek létrehozása az, ami kikerekíti a definíciót.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene pszichológia. Ha nem jut be a szívbe, a lélekbe, az elmébe, az emberek nem fogják érezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki úgy gondolja, hogy az öngyilkosság a menekülés útja a bajból, akkor nagyjából mindegy, hogy mi a baj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne izgulj, nem vagy egyedül: vagyunk páran, akiknek mostanában előjött olyan lenyomott, elfelejtett tudattartalom, amit muszáj feldolgoznunk, mert különben addig tolja az orrunk elé magát rendkívül kellemetlen módon, amíg meg nem tesszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mentális problémák túlnyomó többségét (...) valamiféle kapcsolódási zavar jellemzi: zavar az egyénen belül, vagy zavar az egyén és környezete között.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember olyan lény, aki kifeszített kötélen lépked, és rúdjával érzékenyen egyensúlyoz. Rúdja egyik végén ész, öntudat, szellem, másik végén test, ösztönök és mindaz, ami tudattalan, földi, titokzatos. Ezekkel egyensúlyoz, s ez pokolian nehéz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öngyilkosság lehetősége egyfajta kegy, amelynek az ember csak ritkán van tudatában. A szabad akarat illúzióját kölcsönzi az embernek. És valószínűleg többször követünk el öngyilkosságot, mint egyáltalában sejtjük. Csak nem tudunk róla.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szorongás olyan, mint a félelem, csak nehezebb elviselni. Oka megnevezhetetlen, s mivel nem lehet tudni, mitől támad, azt sem lehet tudni, mikor szabadulhatsz meg tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tudat, mint ingerérzékenység, bizonyos mértékig kétségtelenül már előfordulása legalacsonyabb, legfejletlenebb fokán is fölébred, a tudatos folyamatok első előfordulását nem lehet a tudat egyetemes vagy egyéni történetének valamely pontjához kapcsolni, nem lehet a tudatot netán egy idegrendszer létéhez, mint feltételhez kötni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi a beteg elme, hogy hovatovább az egészséges szúr szemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tehetünk róla, egyszerűen többre értékeljük az atomokat, mint a biteket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberi agy működése nem a logikára, hanem történetek élésére van programozva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az őrületben is rejlik valami logika, legyen akármilyen nyakatekert is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kegyetlenség végső soron megérthető, de a tébollyal nem lehet vitatkozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás