„ Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége! ”

„ Most nem akart tőle mást, csupán megnyugtató közelségét. Érezni akarta meleg testét az övé mellett, leheletét a mellkasán, szívverését az övén. Szerette volna ugyanazt a békességet nyújtani neki, amit tőle kapott. ”

„ Azt hittem, nem fog már a bűbáj,
nem szeret többé e szív mást.
Az eszem figyelmeztet: állj meg,
a vége mindig csak sírás-rívás! ”

„ Nagyon kell a szája az enyémen, nagyon kell, hogy sütkérezzem a csodálatos, meleg szerelemragyogásban, hogy érezzem, ahogy minden szögletet, minden rést kitölt a lelkemben. ”

„ Tudom, hogy minden porcikámmal, minden sejtemmel, minden csepp véremmel szeretem, forr bennem a szerelem, de nem tudom kimondani. Ha olvas a gondolataimban, nem kell kimondanom. Tudnia kell. ”

„ Akarom ezeket a gyengéd kezeket és ezt a mosolyt, bár nekem nem kellene akarnom ilyen dolgokat. ”

„ Az ujja lassan végigsimított a gerincemen, éreztem, ahogy felgyorsul a lélegzete. Kezem erőtlenül támaszkodott a mellkasának, és már megint szédültem. Lassan előrehajtotta a fejét, és másodszor is megérintette hűvös ajkával az enyémet, nagyon óvatosan, résnyire nyitott szájjal. És akkor összeroskadtam. ”

„ Felemelte a kezét, a szemén láttam, hogy vívódik, aztán gyorsan végigsimított ujja begyével az arccsontomon. A bőre ugyanolyan jeges volt, mint mindig, de ott, ahol megérintett, a bőröm ijesztően forró lett - mintha megégettem volna magam, csak még nem érezném a fájdalmat. ”

„ Szeretlek! Epedezek érted! Akár sápadt, akár lila, akár leplezett, akár érzéki, én, aki minden gyönyör és bíbor vagyok és ittasság a legbenső értelemben, kívánlak. ”

„ Én csak szeretni vágytam! Ó, ki érti meg! ”

„ Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme! ”

„ Ha lelkem s lelked izmosan megáll
És némán összehajlik, szembenéz.
S lángot vet nyúlánk szárnyuk e merész
Illetés pontján...
Egy kis zugot vágyunknak s egy napot.
Ha vak halálba fúl is az a nap. ”

„ Nincs híd, amely a múltba elvezessen
Hozzád, halott szerelmem! ”

„ Minden nap meghaltam kicsit, mióta újra találkoztunk. ”

„ Nézte a vele szemben ülő, mindegyre vonzóbbnak tetsző férfit, s annak cirógató, dédelgető, leruhátlanító tekintete láttán valamennyi pórusa, hajlata, zegzuga, sejtje felparázslott. Ezen újszerű érzékleteinek ősereje, hevessége mélységesen meglepte. Ez idáig kételkedett a szenvedelem-ábrázolások valószerűségében, melyek azt állították, hogy nem fikció, nem fantasztikum az ilyenféle taglózó hatású, teljességgel leküzdhetetlen, emésztő-gyönyörködtető, halálos vonzalom! ”

„ Istenem, istenem, mily jó volna ennyi
Gyötrelmes valóból szebb álomra kelni! ”

„ A hajnal nyomában fehér lovamon ülve
Keresem a nőt, ki még meg sincs születve.
Egy dombon állok az álmok hegyén,
S mondogatom: ez nem is oly nehéz. ”

„ Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörű­ségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó. ”

„ Az életem elrongyolom,
olyan már mint egy rongy gyalom,
de még a föld is langy alom
csak hálj te vélem angyalom. ”

„ Amikor elragadnak a vágyak, csak abban bízhatunk, hogy egy értünk aggódó barát utánunk nyúl és észre térít. ”

„ Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlenül elmegyünk az élet igazi örömei mellett. ”

„ Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük. ”

„ Ahol én vagyok a láng, te légy a szén! Ahol én vagyok a harmat, te légy a víz! ”

„ Kristályos levegő-ár füröszti álom-tested
s felém sodorja lassan, míg átkarolhatom.
Ahogy fenyőfák tartják ágaikkal a csendet,
köd-alakod köré úgy fonódna most karom. ”

„ Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad. ”

„ Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket. ”

„ És mi az élet, ha nem az álom keresése? Az álomé, hogy valaki azt mondja: "igazából, teljes szívből szeretlek". ”

„ Az üres tér az időben. A szoba, ez a kivilágított kis kamra, ugyanolyan, mint azelőtt - és itt van megint az egyetlen ember is, akit szeret, és valami furcsa módon mégsem ugyanaz már ő sem, megfoghatná akár, csak a karját kellene kinyújtania, de számára mégis és már örökre elérhetetlen. ”

„ Nem akarok tőled semmit, mégis várom a pillanatot, mikor újra láthatlak. Menekülök a férfiak elől, s a végén a te karjaid közt találom magam. Mi történik velem? Mi ez a furcsa kettős érzés? ”

„ Amikor szerelmet sovárgunk,
Egy csontváz karja nyúl felénk... ”

„ Ezer, hazug, játékos mátkaságnak,
Futó csillagok fényüket rám-szórták,
Elkábítottak olcsó mandragórák
S az Élet helyett nem jöttek csak órák. ”

„ Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek elérhetetlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság... ”

„ Ha az óhaj ló volna, minden koldus lovagolna. ”

„ A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket. ”

„ Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna! ”