„ Az én keresztem
Álmomban kétfelé vált, édes.
S két szétszakadt ága mint két egyenes sín,
Két egyenes sugár
Röpült, egymással párhuzomban
A végtelen felé!
S találkozott
Valahol, Isten közelében. ”

„ Vad riadót ver a szivem
A szádra, válladra, kebeledre, csipődre
A szemem farkaséhes.
Semmit nem igérek:
Máma szeretni foglak,
Holnap talán már rád se nézek
És soha többé. ”

„ Hűs hajadon árnyát húzza az alkony,
emlékeinket lassan összehajtom,
mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet,
a létet, téged, s hogy vagyok. ”

„ Minek nevezzelek,
ha rám röpíted
tekinteted,
ezt a szelíd galambot,
amelynek minden tolla
a békesség egy olajága,
s amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
s a bölcső vánkosánál -
Minek nevezzelek? ”

„ Ha megpróbálok előretörni, beleütközök valaki másba és mindig elvesztem az erőm, de szembenézek vele és továbbmegyek, ha ez azt jelenti, hogy láthatlak téged. ”

„ Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
ha nem magamért: magadért,
a jövőért, egy napodért,
ezért a meleg mosolyért,
mit meg is ízlelhetett ajkad,
ennyiért,
ízéért e friss pillanatnak. ”

„ Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el. ”

„ Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép. ”

„ Csak addig volt könnyű nélküled az élet, amíg nem tudtam, hogy létezel. ”

„ Mindig arra gondolok, hogy nem vagyok elég jó férjed, és ennek meg kell változnia. Ha hazamegyek, új életet kezdünk, sokkal többet fogunk beszélgetni és mindent elmondok neked, azt is, amit eddig nem, mert nem jutott eszembe. Most majd eszembe jut. ”

„ Ide várlak ebbe az idegen faluba.
harangoznak s már nyílnak
a törpe margaréták.
Elindulnak az első méhek is
földközelben,
mint fáradt aranyásók. ”

„ Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, te vagy az, ugye, szerelmem - szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek! ”

„ Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak. ”

„ Jöjj hozzám,
de ne mint folyó, mi készséggel siet,
hogy elvesszen a széles óceánban.
Úgy jöjj hozzám,
ahogyan dagály önti el a partot,
csordultig duzzasztva a sekély öblöket
csillámló csönddel,
míg föld és óceán egybeforr. ”

„ Te adj a szemeimre könnyet,
mert könny nélkül én csak nem-látó, vak vagyok. ”

„ Ne szólj, szól helyetted a csend.
Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj, hívnak az álmaink.
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok. ”

„ Más vagyok mint más. Magasan, tüskésen,
így kell már élnem, s ha te nem volnál itt,
tán nem is látnék melegebb szemet zord
csillagokénál. ”

„ Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg. ”

„ Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha! ”

„ Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja? ”

„ Boldogan mennék
hozzád, ha te várnál rám
boldogtalanul. ”

„ Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget.
Meséket mondhatnál, amikből megtudnám,
ki vagy te, aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj - fojtón hiányzol. ”

„ Remeg a lelkem, mint a virágos fa,
Ha szélzilálta kelyhe szétpereg;
Ha szerteszállong színevesztett szirma
S nászkoszorúját elhullatja lassan, -
Nem volt jogom, hogy az én félhalk, tiszta,
Szép, szivárványos hangulataimba
A te lelked is bele csalogassam... ”

„ Szerelmed vigasz a szomorúságban, nyugalom a zűrzavarban, pihenés a fáradtságban, remény az elkeseredésben. ”

„ Amíg nem porlad szét a szirt,
s zúgnak a tengerek:
szeretlek én, míg életem
homokja elpereg. ”

„ Fogjál a szemeddel, jó erősen, ne hagyd, hogy elszívjon a nap. ”

„ Mióta nézlek:
látom, hogy látványodtól
szemem is szépül. ”

„ Szeretnélek kibontani,
s vigyázva összerakni ujra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem. ”

„ Nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok. ”

„ Nem áhított így soha senki,
Nem tud téged más így szeretni
Óh, jaj,
Hiába, hiába, hiába. ”

„ Csodállak, és csak azért nem irigyellek, mert szeretlek! ”

„ Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. ”

„ Miként szélcsendben a hajó
lelkem ma veszteg úgy lebeg
vitorla nélkül! - Ah be jó,
hogy most melletted ülhetek! ”

„ Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna már velem.
Másoknál, otthon, utcazajban
meglátom arcod hirtelen.
Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
ott vagy te, bárhol is legyek. ”

„ Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás, vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem. ”