„ Én se hinném el talán,
ha nem tenéked mondanám. ”

„ Nem vagy itt, csak szívembe.
Nálad nélkül nem találom
E világban kedvemet,
S érzem, hogy a végső álom
Már altatja véremet.
De akkor is, édes hívem!
Ha éltem kell végezni,
Hogy szeret, azt fogja szívem
Utóljára érezni. ”

„ Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék. ”

„ Minden lépéssel, amit teszek, hozzád jutok közelebb... ”

„ Te sokkal jobbat érdemelsz! Olyasvalakit, aki a szíve minden dobbanásával szeret téged, aki állandóan rád gondol; olyasvalakit, aki mindennap, minden percben csak arra tud gondolni, hogy vajon mit csinálsz most, hol lehetsz, kivel, és vajon jól vagy-e. Olyan emberre van szükséged, aki segít elérni az álmaidat, és megvéd a félelmeidtől. Aki tisztelettel bánik veled, szereti minden porcikádat, különösen a hibáidat. Olyan valakivel kéne együtt lenned, aki boldoggá tud tenni, igazán boldoggá, felhőtlenül boldoggá! Azzal az emberrel, akinek már évekkel ezelőtt meg kellett volna ragadnia a lehetőséget, hogy veled lehessen, ahelyett, hogy megijed, és nem meri megpróbálni. De már nem félek. (...) Végre itt van egy esély számunkra! Ne féljünk többé, vágjunk bele! Megígérem, hogy boldoggá teszlek. ”

„ Hozzám hajoltál s forgószél
tört rám és forgatott vakon,
hozzám simultál és a szél
szédülten elült vállamon,
s amikor összeért a szánk
hogy villám ért-e? vagy parázs?
megbénult minden gyors tagom,
s a szívem haldokló parázs... ”

„ Vérem rohan, lüktetve szét az égen,
új hullámzással bíbor a világ,
lenni! - ragyogva szemed szerelmében,
nem fontos semmi, csak szomjazni rád. ”

„ Boldogtalanabb lennél nélkülem
s én szegény árva lennék nélküled. ”

„ Ha nevetnél, én is örülnék,
Vacsora után melléd ülnék.
Te az én szivemet elkérnéd
S én hosszan, sok szépet mesélnék. ”

„ Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél. ”

„ Ne úgy szeress, szerelmem,
mint puha árnyadat,
mert az árny tovatűnik az éjjel
s hajnalhasadásig
nem találkozhatom újra veled, -
(...)
Úgy szeress inkább, mint egy csodálatos álmot,
másik életedet, mi az éjjel jő el,
ó nappalaim reménye. ”

„ Amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
amit te bennem gyújtottál. ”

„ Halovány arcod mindig
nyomon követte napjaim,
hívott arról az erdőszélről. ”

„ Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. ”

„ Nem is kéne hozzám szép szavakat szóljál,
csak egy icipicit énvelem is volnál,
csak úgy, hogy énhozzám közelebb hajolnál,
hogyha rám éreznél, hogyha rám hangolnál.
Nem is a szemedért, karjaidért, szádért,
nem is a szemedben rejtező világért,
hanem minden szóért, minden tikkadt vágyért. ”

„ - Hogy van ez? Mi vagyok én neked? (...)
- Egy darabka élet. Tudod, mik vagyunk? Két kis tölcsér, amelyen ugyanaz a levegő áramlik át. ”

„ Nézz szembe arcommal
ami a te arcod is majd
ha minden végesnek vége lesz
ne rettenj vissza: ismerem tökéletlenségedet
anyádnál is hűségesebb
neked rendelt tiéd vagyok
el nem veszíthetsz
csak megtalálhatsz
kezelhetsz levegőnek
nélkülem levegőd sincs
lefitymálhatsz
te nékem akkor is
fontos maradsz. ”

„ Mellettem alvó,
szívemre hajló
jó nyugalom vagy,
csöndesen dobogó, ”

„ Ha elgyengülsz, én erős leszek. Ha elveszel, leszek a hazafele vezető utad. Ha elcsüggedsz, felvidítalak. Az idők végezetéig szeretni foglak. ”

„ Végigmérnek szemsugár-fények.
Elkapok egyet: pont a tiédet,
Visszanézek, úgy érzem,
Itt ér véget az eddigi élet. ”

„ Ma is itt vagy mindenemben,
Hiszen így rendelt a sors.
S mindig érzem képzeletben,
Ahogy szelíden átkarolsz. ”

„ Ha kinyújtod a kezed, én egy szívet rejtek el benne,
Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne.
A levél, amit írok neked, olcsó papír, tinta,
Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta. ”

„ Úgy volt, hogy egyszer még látlak,
Árnyék vagy, úgy lépsz elém.
Nézed csak, színes ruhában,
Hogyan leszek az árnyékod én. ”

„ Senki sem mondhatja meg, hogy éljek, hogy kit szeressek, legfőképp nem az univerzum. Nem fogom hagyni, hogy valaki más végzetéről alkotott véleménye miatt ne szeresselek, legyek veled, és építsek közös jövőt veled, mert te vagy az életem! ”

„ Tetőled távol
mit tudnék magammal kezdeni,
s te mit várnál
egy ismeretlen mástól?
Vajon a hév, ami ma összeláncol
meg tud-e minket védeni? ”

„ Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán. ”

„ Elveszíthetlek? Akár a száj a szót?
Szívdobogást a szív? Szárnyuk a színek?
Elvesztheti a tengert a hajó? ”

„ Neved - tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra hullt csókjára nevednek.
Kék csobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom. ”

„ Helyetted nem tudok élni. Érted igen. ”

„ A szeretleken nagyjából azt értem,
hogy hiányzol akkor is,
ha itt vagy. ”

„ Inkább én haljak meg, semhogy nélküled tengődjek. ”

„ A szívem ott van, ahol te vagy (...). Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom. ”

„ Levert a mindenség szele,
mint őszi fának harmatát,
megtudtad, hogy a két karom
köre az egyetlen hazád. ”

„ Szavakon túli a csend,
melyben összeér a lelkünk,
időtlenné szépül a tér,
ahol összeölelkezünk. ”

„ Bennem vagy,
és benned vagyok...
Mint jobbik énemet
fogadlak magamba
boldogan;
menedékem lettél
és otthonom;
nem vagyok többé hontalan. ”