„ Ha valakinek jó emlékezőtehetsége van, s amellett ügyes is, nem ránthat elő az agyából egyetlen gondolatot anélkül, hogy egy egész tucat is utána ne szakadjon. ”

„ Világunk, mely tele van különböző típusú búcsúzásokkal, elválásokkal, szakításokkal, olyan, mint az ég, mely folyamatosan megújulva, mindennap más képet mutat - és én nem szeretném elfelejteni egyetlen változatát sem. ”

„ Valamennyien képzelődünk, aztán leéljük az életünket úgy, hogy a terveink szépen hozzánk öregednek. És az egészből csak annyi lesz, hogy a múltat szépítjük vele. ”

„ Valami réges-régen
elszállott hajnali hang
nyomán ma felrebben az emlék
s nyelvel, mint kicsi harang. ”

„ Egy feltoluló könnyét az emlékezésnek kényszerülök elmorzsolni írás közben szememben, s ajkam halk áldást rebeg a visszahozhatatlan elmúlt órák s mestereink: a tanítók felé! ”

„ Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti, mintha kívülálló második személyről volna szó. ”

„ A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll. ”

„ Az emlék olyan, hogy attól sóhajtani kell, mert belül valami elolvad. ”

„ Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbujtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok viszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át. ”

„ Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből
és hangokból míg összeáll csodád,
hol vagyunk már a hajszolt holnapokban!
Fáradt jelenből hajlunk múltba át.

Nem gyermekkorba kívánkozom vissza,
csak felnőttként rejtélyed keresem,
múlt öröm, havas, piros táncú szépség -,
s fehér időd búcsúzó szívemen. ”

„ Hová tűnnek el a kimondott szavak?
hol ég tovább a szemek tüze?
ellobbant minden kézfogás
de megmaradt az érintés öröme
apró szikrák a végtelen égbolton
lelkemben ragyog minden édes pillanat
az idő elrohant, múlt lett a jelen
de átölel még sok kedves hangulat. ”

„ Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság. ”

„ Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a velejárt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat. ”

„ Az emlék pillangó, mely elrepül; hiába kapkodunk utána, szárnyainak a hamva se marad meg sokáig az ujjaink hegyén. ”

„ Az idő ablakára fagytam, mint a kristály,
Szilárdan tündököl lábam, kezem,
De így is szédül minden porcikám:
A Folyam sodrára emlékezem. ”

„ A kezed fogom ma is, ugyanúgy, mint régen,
A képen ott vagy te is velem, és nem értem,
Mért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék. ”

„ Ha rajtakapjuk gondolatainkat, hogy az emlékmezőnkön szeretnének legelészni, rántsuk vissza, zabolázzuk meg őket, mondván, hogy nincs ott semmi keresnivalójuk. Az emlékmező hervadó füvétől és halott virágaitól csak felfúvódni lehet. Mert először is a múlt irrealitás, hiszen már nincsen. ”

„ És ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya. ”

„ Ha újra elővesz a honvágy, gondolj arra: minden kép, amit mutat, a múlté. Mintha régi-régi fényképes albumban lapoznál. Ma már semmi sem azonos azzal, ami benned fáj. Nemcsak az idő változott: megváltoztak a hegyek és a völgyek. Az erdők és a mezők. Ma már nem olyanok, mint akkor voltak, ma már semmi sem olyan. Minden megváltozott, minden idegen. A meghitt régi utak, amelyekre visszavágyódik benned a fájdalom, már nincsenek. ”

„ A kéznek is kell tudni emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére, a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hűvösére. Egyáltalán, az embernek kézzel, lábbal - gyomrával és tüdejével is - emlékeznie kell, mert semmije sincs, csak az, amit ily módon megőriz. Miért, hogy a felejtéshez van nagyobb tehetségünk? ”

„ Jamie-vel egy tökéletes nyarat töltöttünk együtt, sokkal több szeretetben, mint amennyiben a legtöbb ember egy életen át részesül. Aztán elment. Az ő határtalan hitével. Négy év telt el. De Jamie alakja, amint felém sétál, mindörökre velem marad. ”

„ Megy az idő, és a tűzből nem marad itt más: csak parázs,
De a fénye kitart, és ez jelzi, hogy volt száz varázs,
Soha ne félj, ami fontos, az nem tűnhet el - hinned kell!
Amíg élsz, veled él, nem fújja a szél soha el. ”

„ Az emlékezés segít, hogy éljünk. De van, hogy az segít jobban, ha felejtünk. ”

„ Talán ezért van a múltnak ekkora hatalma felettünk: egy idő után csak arra emlékszünk, amit el akarunk felejteni. ”

„ Fura, hogy milyen ritkán gondol az ember azokra a nőkre, akik megvoltak. Mindig azokra emlékszik, akikkel nem jött össze. ”

„ Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket. ”

„ Most azonban csak romokat láttam. Romokat, amelyeket gyerekkorunkban várakká varázsolt a képzeletünk, romok, amelyek közt annyit játszottunk, s ahol annyiszor kerestem az én kis hercegemet. ”

„ Észre sem vettem, hogy megöregedett. Mióta emlékszem, ráncos kis teremtés, nyáron mezítláb jár. Munkájában, fáradhatatlanságában őrzöm legszebben. Ritkán hallottam nevetni. Színtelen örömet, mintha kölcsönkért volna. A legtartósabb emlék a kéz és az arc. Keze erős, repedezett, aszályos nyári föld. És nagy. A munka naggyá, erőssé tette. Ha simogatta a fejem, tenyerével csaknem betakarta egészen. Még egyszer sem csókoltam meg a kezét. Az arca kicsi, s földszínű. Felszántott föld. ”

„ Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserű élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek. ”

„ Nézd,
Fakó ez a kép,
De bennem szép,
Ugyanúgy, mint rég.
Bennem a fénykép,
Benned a Fény képe ég,
Mindig ég. ”

„ És fáj, nagyon fáj, hogy egykor mi történt,
hogy elvesztettél s elvesztettelek.
Csak magamat tudtam méltónak hozzád
és hozzám méltónak csak tégedet.
Ha lelkünk vissza sohse forrni tört szét,
mondd, mért őrizzük frissnek sebét?
Ami akkor, rég történt, tévedés volt,
ami azóta, kín és büszkeség. ”

„ Egy nagy bőrtáskában régi írásokat, leveleket, arcképeket őriztem, magam sem tudom, minek. Évek óta nem nyitottam ki a táskát. Most mintha egy kripta nyílt volna ki. Kiszedtem belőle mindent, és megértés nélkül bámultam a sok megsárgult papirosra, elkopott képre. Mire jó az ilyesmi? Ezrével rohantak meg a gyötrő emlékek, minden, ami elmúlt, ami lehetett volna és nem lett vagy másként lett. ”

„ Az emlékezetkiesés kicsit a lélek elvesztése is. ”

„ Annyi verziója volt ennek az egy emléknek, és egyik sem volt helyes vagy helytelen. Inkább csak egy részlet volt mind. Csak ha összeillesztenénk őket, akkor kaphatnánk képet a teljes történetről. ”

„ Ha egyáltalán változott valamit, csak még sugárzóbb lett, még érzékibb, még nőiesebb. Nem tudtam hová lenni. Gondolom belül csalódásra készültem, azt hittem, hogy az idő meg a szerelmem olyanná formált egy emléket, amihez nincs az a nő, aki felér. ”