„ Nem rossz néha külön élni attól, akit szeretünk. Találkozni időnként félúton, dobogó szívvel készülni a találkára, lefeküdni Dijonban egy sötét kis szállodában, vagy egy hálókocsiban éjszakázni együtt. Aztán kialvatlanul egymás kezét fogni. Te felszállsz a vonatra, ő is az övére... ”

„ Azok, akik lóháton utaznak, semmit sem tudnak arról, milyen nehéz ugyanaz gyalogszerrel. ”

„ Örökké nem lehet szerelmes az ember; legfeljebb hűséges. Gondolja, hogy évekig loboghat szertelen önkívületben a test? Nem, nem. Ami pedig azokat a szeszélyes, heves nőket illeti, akik hosszabb, rövidebb, de vad szenvedélyeket élnek át, azok egyszerűen azt hiszik, hogy az élet is regény. A regényhősök különbözők, a körülmények és a bonyodalmak kiszámíthatatlanok és változók, a végkifejlet nem egyforma. Ez mulattatja, szórakoztatja őket, bevallom, mert a kezdődő, a beteljesült, a múló szerelem érzései mások és mások. ”

„ Szegények. Talán ők is úgy voltak ezzel, mint ő… Nem is tudták, hogy mibe fogtak bele. Az ember elkövet valamit, valami kis apróságot, aztán már sodorja az élet. De talán jó is lenne mindenkinek, ha elsodornák. Ha elszakítanák attól, ami megszokott. Annyian próbálnak az élet partján élni, pedig az igazi élet ott van az árban. S az ember nem lehet egyszerre a parton is, meg az árban is. Eljön a pillanat, amikor az ember igazán elengedi magát. Végtelenül pontos és meghatározott pillanat, amelyikben az ember átengedi magát, és megkezdi a küzdelmet az árban. (...) Egyetlen pillanat csupán, s már el is ragadta az embert az ár. Benne van nyakig, és megpróbál lélegzethez jutni. És aztán máris egyike lettél azoknak, akik olyan nevetségesnek látszottak, amíg a biztonságos parton ülve, lábad a vízbe lógatva nézted őket. De érdekes, hogy amikor már benne voltál az árban, akkor meg azok látszottak nevetségeseknek, akik a parton ültek, akik játsszák, de nem élik az életet. ”

„ Tudja, milyenek a férfiak! Ha egy lány állandóan ott van, kényelmessé teszi az életét, gondoskodik róla és nyilvánvalóan rajong a gyerekekért... nos, előbb vagy utóbb a hálójába kerül. ”

„ Az öröm ló és felnyerít
s lehet hogy elvágtat megint
de barna izzadása nem
veszendőbe van mindenem
és mégis mint a csönd ülök
a halott örömök fölött:
boldogan. ”

„ Olyan a mi világunk, az egyiknek eltűri, hogy lovat lopjon, míg a másik a kötőfékre sem nézhet. Jó, lopja csak el azt a lovat. Rendben van. Megteszi. Talán szeret lovagolni. Viszont a kötőfék bámulásában van valami annyira kihívó, hogy az még a legjámborabb szentet is rúgásra ösztönzi. ”

„ Tanulj a bokorban nyíló ibolyától:
Kedves illatával ad hírt csak magáról. ”

„ Honnan és miért táplálódott belém, hogy ha valami nagyon jó adódik az életemben, rögtön társul hozzá az a rossz érzés is, hogy elmúlhat - mert ami nem eleve adott, hanem keletkezett, el is tűnhet... ”

„ Ha belegondolok, csak egyképpen tudnám elviselni, hogy hazug vagyok. Ha ezután önmagamnak, legfőbb kritikusomnak is hazudnék, mígnem lényem átformálódna, s a hazugot látnám igaznak. ”

„ Az egyén legszívesebben egyedül csinálná azt, amit az egész emberi faj a cselekvés legszebb pillanataiban elért. Utazna, földrészeket hódítana, irányítaná a történelmet, rakétákat lőne föl, és a saját ízlése szerint rendezné be a világot: e rendkívüli dolgozószobát, hálószobát, száguldó vasúti fülkét. Csakhogy az ötödik, a tizedik, az ezredik egyén szintén a saját ízlése szerint szeretné berendezni. A személyiségek zárt világa éppen ezért ritkán találja meg a termékeny s a teljes összhangot. És ha megtalálja is, egy időre - barátságban, szerelemben, munkában, küzdelemben - fokozatosan megbomlik az összhang, mert a másik fél vagy többet, vagy kevesebbet akar, vagy másként akarja ugyanazt. ”

„ Honnan származnak a félelmeink? Hogyan formálódnak meg? Hol bujkálnak, mielőtt egyszer csak szembenézünk velük? ”

„ Ez a kifejezés, hogy "fülig szerelmes" annyira elcsépelt, annyira határozatlan és bizonytalan, hogy már alig jelent valamit. Éppoly gyakran alkalmazzák a félórás ismeretségekből származó érzésekre, mint a komoly, mély vonzalomra. ”

„ Ha én mondhatnám meg a nőknek, hogyan válasszanak férjet, hát azt tanácsolnám, csinálják pontosan úgy, mintha lovat vennének: Egy: keresd a fajtiszta, erős fogú, erős lábú példányt! Kettő: kerüld azokat a teremtményeket, amelyek kicsit is rúgósak vagy harapósak! Három: könyörtelenül hagyd ott, ha csak a legkisebb hajlandóságot mutatja a lustaságra! Négy: a csökönyös szörnyetegekre ügyet se vess! Egy kis keményfejűség persze elkerülhetetlen, talán nem is árt, de ha túl sok van belőle, az veleszületett ostobaságra utal. Röviden tehát: olyat válassz, amelyik még nevelhető! ”

„ Azt gondoltam, újrakezdhetném. De most már tudom, az ember sohasem tud teljesen újrakezdeni. Valójában nem. Azt gondolja, mindent a kezében tart, igazándiból azonban foglyul van ejtve, mint légy a pókhálóban. Lehet, hogy ezért tetszik a munkám. Egész nap csak számokkal van tennivalóm... és a végén mindig van egy eredmény. Mindennek van egy logikája, rendje. A számokra ráhagyhatja magát az ember. ”

„ Volt egy pólóm, aminek pont olyan illata volt, mint neki, és minden éjjel azzal aludtam. Amíg egy nap kezdett olyan illata lenni, mint nekem. Az összes mosóport kipróbáltam, hogy rátaláljak arra az illatra, ami az övé volt. De nem sikerült, mert... mert eltűnt és néha tesztelem magam, hogy vajon képes vagyok-e még érezni azt az illatot. Néha úgy érzem igen, de egyre nehezebb és nehezebb. ”

„ A hidegben az ember meggondolatlanabb. Gyorsabban jár a szája, mint a keze, a gondolatairól ne is beszéljünk. Azok végképpen összekuszálódnak. Mire kimond egy mondatot, már meg is bánja. Kapkod, hogy a mozgás egy kicsit felmelegítse. ”

„ Ugyanis nincs olyan, aki azért fejlesztené a személyiségét, mert valaki azt mondta neki, hogy hasznos vagy tanácsos így tennie. A természetre még sohasem tettek mély benyomást a jó szándékú javaslatok. Csak kauzálisan ható kényszer mozdítja meg a természetet, az emberit is. (...) Így a személyiség fejlődése sem engedelmeskedik holmi óhajnak, parancsnak, avagy belátásnak, hanem csakis a vésznek; nem nélkülözheti a belső és külső sorsok motiváló kényszerét. ”

„ Legyen valaki üzletember, énekes vagy csúcsnézettséget produkáló tévésztár, mindenképpen úgy lépjen le a színről, hogy visszatapsolják. Soha ne játssza túl a szerepét, mert újrázni bármikor lehet, de ha egyszer ráunnak az emberre, onnan már nincs visszaút. ”

„ A dolgok lényegét hálószerű tűz takarja, ami mindenbe behatol, mindent aláás, semmit nem hagy érintetlenül, ismeretlen ösztön hajtja, állandóan kihat a világra, amíg minden tárgyat, embert és élőlényt nem sikerült birtokolnia. ”

„ Eltölt a keserűség, és a veszteség szörnyűsége nap mint nap földhöz vág. A való élet pedig csak megy tovább. És idővel a veszteség normalizálódik, beépül a mindennapi életbe, és néhány év múltán azon kapod magad, hogy tulajdonképpen rendben vagy. Megváltoztál ugyan, de... de még mindig hallod az eltávozottak hangját, még mindig anekdotázol róluk, még mindig mindennap gondolsz rájuk. ”

„ A kutya hűséges állat, de csak az olvasókönyvekben vagy a természetrajzban. Szagoltassanak meg a leghűségesebb kutyával egy darab sült lókolbászt, és a kutya el van veszve. ”

„ Az életben felbukkannak olyan emberek, akik nyomot hagynak a létedben. Ilyen a végzet játéka. Olyanokat küld az utadba, akik varázslattal vagy anélkül, de hatással vannak viselkedésedre, még az életformád megváltoztatására is rá tudnak bírni. Olyan hálót vetnek rád, amely a lényegével tart fogva, legyen az bármi is. ”

„ A felhő olyan,
mint egy felfújt hópehely.
Mint a borotvahab Apa arcán.
Mint egy hálóing a fregolin.
Mint egy ősz asszony hajmosás után. ”

„ Milyen kétségbeesettek is vagyunk, mint hálóba került madarak, amikor a vágy elragad. ”

„ Valahogy úgy vagyok a csodákkal, mint John C. Lendvay, hajdani kriminalisztikatanárom az olcsó vendéglőkkel. Nemegyszer elmagyarázta, hogy amelyik csehó olcsó, és kiváló whiskyt mérnek benne, ott holtbiztos, hogy minden este kitör a verekedés. ”

„ Mennyi csatáról szóló éneket hallottam már, s ezekben mindig csak azt, hogy a vereség is lehet dicsőséges. A valóságban, úgy látszik, nagyon kínos, mondhatnám leverő. ”

„ Mindig, mindenkor, mindenhol egy fiút és egy lányt, akik időnként kettesben szeretnének maradni, ahelyett hogy állandóan az egész társasággal lógnának, azonnal egy párnak vélnek. És egy pár irigységet ébreszt. Az irigység fáj, és egyre dagad, és elkezd gúnyt termelni, nagyjából ugyanúgy, ahogy egy piszkos seb a gennyet. ”

„ Múló világ felett
Örök csillagok élnek,
Hiába hullanak
Hervadt lombok, remények,
Mindig akar, szeret, dalol az élet! ”

„ Nem a múló időt kell ünnepelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami még előttünk áll. ”

„ A virágok csúfot űznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra. ”

„ Egyetlen, későn nyíló virág sem hozhatja vissza a tavaszt. ”

„ A világ ura a fájdalom, és senki sincs, aki hálójából menekülhetne. ”

„ A fjord póni nem makacs: egyszerűen csak több időt hagy a lovasának, hogy átgondolja a hibáit. ”

„ Sajnos nem vagyunk a levegőben boldogan úszkáló szappanbuborékok. Van egy elő- és egy utófelvonása az életünknek, mely kelepcébe csalja a sorsunkat, és leereszkedik ránk, mint zsákmányára a háló. ”