A címkéhez 783 idézet tartozik


Ahogyan Diderot magyarázza a színészi képességet: csak nő lehet nagy és igazi színész, mert tudatosan az. A férfi sokkal alaposabb annál, semhogy át ne élje egy részét annak, amit játszik; míg a nő sokkal öntudatosabb, semhogy részben meg ne játssza azt, amit átél. 

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te olyan furcsa kártyás vagy... valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában. Aztán felálltál, és odább mentél... miért? Mert meguntad. Csak elmentél, mert meguntad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem hogy miként játszol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mihelyt belép az ember a társas viszonyokba, egy mások által megírt, rendezett s az egyén által kissé átalakított szerepet játszik. Akár otthon, akár a munkahelyén - mindenképpen álarc van rajta. Ha szórakozik, ha "maradandót" alkot, az elképzelt szerep szerint cselekszik, beszél, gondolkodik. Rettenetes a végkövetkeztetés, de igaz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha nyolcvanéves korotokig éltek, akkor addigra már harminc évet végigaludtatok, jó kilenc évig jártatok iskolába és írtatok leckét, és majd` tizennégy évet töltöttetek munkával. Mivel már hat év elment a kisgyerekkorra és a játékra, s mivel még tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy takarítsatok, főzzetek és gyereket neveljetek, legfeljebb kilenc évetek marad arra, hogy éljetek is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az olyan kategóriák, mint a "jó" és a "rossz" csupán ideiglenesek, és a végjátékban nem garantált sem a megdicsőülés, sem a bukás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akarnok szeretettel lehet-e valaki feltétel nélkül boldog? Amíg van rá fogadókészség, és amíg ez az egész működtethető, nyilván meglesz a boldogság látszata. De aztán előbb-utóbb jönnek a konfliktusok és a játszmák, vagy meghalhat az egyik partner. És akkor jön a nagy rinyálás. Ezek a dolgok lényegében generációról generációra megismétlődnek... A pasik mellett ugyanúgy ott lesz egy nő, aki tulajdonképen csak az anyaságra vágyik, és csak egy bizonytalan csaj, tele félelemmel... És mindketten isszák a macikávét... Ez egészen addig fog tartani generációról generációra, amíg valaki ki nem nyitja a szemét, vagyis nem kezd el tudatosan önmagára odafigyelve - élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyermeknek minden becses, amivel játszhatik. Az ifjúnak: ami fölszereli az élet útjára. Az embernek: az ivadéka jövője.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudod, minden embernek van valakije, aki ügyésze, ellenőre, bírája, ugyanakkor kissé cinkosa is abban a rejtelmes és félelmes perben, ami az élet. Ez az ember a szemtanú. Ő az a valaki, aki teljesen lát és ismer téged. Minden, amit csinálsz, kissé az ő számára is készül, mikor sikered van, ezt gondolod: "Vajon ő elhiszi-e?..." A szemtanú a háttérben áll, életünk hosszat. Kényelmetlen játszótárs az ilyen. De szabadulni nem tudsz, talán nem is akarsz tőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahelyett, hogy folyton-folyvást lázasan csinálunk valamit, hagyni kellene, hogy a dolgok történjenek a világgal és velünk. Be kellene engednünk az életünkbe a véletlent és a szabadságot, s hagyni a világot, hogy teremtse önmagát. Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni. Tanulnunk kellene a játszó gyerek mély áhítatából és békességéből.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csináljon úgy, mintha élne, legalább játssza meg, mint egy színész. Egy idő múlva aztán... hosszú idő múlva a játék igazivá válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Viseltem győztesek sokféle arcát,
a másiknak annyi vagy, amilyennek lát,
s akár egy részeg éj,
játék, s ha véget ér,
ott állsz a tükrödnél,
s egy idegen néz csak rád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Igényes vagyok", mondjuk, és nem vesszük észre, mi is beálltunk az érzelmi zsarolók sorába. Elvárjuk, hogy a másik a mi helyesnek vélt szándékunk szerint cselekedjék, hisz mi is így teszünk. Védelmi vonalunk, várunk erős fala a mások elvárásainak való megfelelés és saját elvárásainknak való megfeleltetés építőköveiből épült. Belső világunk érintetlen maradt. Az elvárások szerepjátékokra kényszerítenek minket, hisz semmire sem vágyunk annyira, mint arra, hogy megosszuk szívünket a másikkal. Minden, a másiknak - megfelelés - szerep nem más, mint a befogadásért, elfogadásért való könyörgés. Erre kényszerülünk, erre kényszerítünk, miközben sóvárgó szemmel lesünk a másikra védelmi falunk, magánybörtönünk kukucskáló nyílásán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha féltékenyek vagyunk valakire, tudnunk kell, hogy ez valójában nem szerelem. Ilyenkor csupán egyfajta játékot játszunk, a szeretet álcája mögé rejtjük a szexet. A szerelem ilyenkor csupán üres szó - a valóság pedig maga a szex.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem játék,
gyermek vagyok karodban,
boldog ajándék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A teremtő munka öröme az, hogy nem robot, hanem játék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig lassíts, amikor versenyen vagy! Egy pilótának minden úgy játszódik le, mintha lassított felvételt látna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt kívánom, hogy az élet minden rezdülését felfogjam. Meglássam a játék titkait, tudjam a szabályait, tudjam a lapok értékét. Tudjam, mikor kell dobnom és mikor kell emelnem. Tudjam, mi a szavak jelentése, az érzelmek ereje, a gondolatok értelme. Felismerjem az őszinte mosolyokat. Meglássam a szemekben a szeretetet. Minden rajtam múlik!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világ egy tragédia azoknak, akik éreznek, de egy vígjáték azoknak, akik gondolkodnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kétségbeesetten próbálsz az ellenőrzésed alá vonni valami olyasmit, ami fölött nincs hatalmad. Nem tudod befolyásolni a jövőt, mert az még nem is valóságos, és soha nem is lesz az. Megpróbálsz Istent játszani azzal, hogy elképzeled, hogy a gonosz, amitől félsz, valósággá válik, aztán pedig megpróbálsz terveket és eshetőségeket kidolgozni arra nézve, hogyan tudnád elkerülni azt, amitől félsz. (...) Az a személy, aki a félelmei által él, nem fog szabadságot találni a szeretetemben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Játszom a jövővel
És a szerelemmel,
Az én eltört, árva,
Furcsa életemmel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha mind szerepet játszunk, nem létezhet lelki társunk sem, hiszen többé már lelkünk sincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az erős ember élete a cselekvésről szól: nem érezhetsz meleget, míg létre nem hozod, nem lehet örömed, ha nem játszol, és nem ismerheted meg a szerencsét, ha nem kockáztatsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hittem, hogy világ csudája vagy,
őrjöngés, álom, nyíló végtelen,
ma azt tudom, hogy ha nem vagy velem,
nem vagyok, nem játszom, nem létezem,
felhők fehérje a szemembe fagy.
(...)
Azt hittem, hogy világ csudája vagy,
de annál sokkal fontosabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi vagyunk az esélytelenek
Csupa elszánt, húsból faragott sakkfigura
Az élet játszik ellenünk
S ha előbb-utóbb mattot kapunk, nem csoda

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember csupán egy kirakójáték darabja, s minden mozdulatával befolyásolja más darabkák helyzetét. Éppen így - fokról fokra - jelenhetett meg az értelem magja a történelem előtti emberben. Mindannyian individualisták vagyunk, míg fel nem ocsúdunk belőle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem gyakran olyan játszma, amelyben mind a két játékos felváltva azt hiszi, veszíteni fog, és ezért igyekszik hamisan játszani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkor hát mit válasszunk? A nehezet vagy a könnyűt?
Ezt a kérdést tette föl magának Parmenidész Krisztus előtt a hatodik században. Úgy látta, hogy az egész világ ellentétpárokra van felosztva: fény-sötétség, finomság-durvaság, meleg-hideg, lét-nemlét. Az ellentétpár egyik pólusát pozitívnak tartotta (fény, meleg, finomság, lét), a másikat negatívnak. Az efféle negatív és pozitív pólusra való felosztást gyerekjátéknak vélhetnénk. Egyetlen eset kivételével: melyik a pozitív, a nehéz vagy a könnyű? (...) Csak egy dolog biztos: a nehéz-könnyű ellentét a legtitokzatosabb és legsokértelműbb az összes ellentét közül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi más is az egész halandó élet, ha nem egyfajta színjáték, amelyben különféle színészek beöltözve a különféle kosztümökbe és maszkokba szerepelnek, és mindegyik játssza a szerepét, míg az igazgató le nem hozza őket a színpadról?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet abban különbözik a sakktól, hogy a játék a sakk-matt után is folytatódik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki tudja, hogy a családi élet földi pokol, de ha igazi, szép családi életet akarsz látni, menj el az állatkertbe, nézd meg az oroszlánt, a tigrist, a medvét. Azok igazán szeretik a kölykeiket. Nincs szebb látvány a világon, mint a papa álla alatt játszadozó oroszlánkölyök. Mellettük ott a mama, úgy tesz, mintha szundikálna, de fél szemével a kölykeit figyeli, fél szemét pedig a rács túlsó oldalán álló, ronda emberi lényeken tartja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hihetetlen, mennyi mindent nem tudsz arról a sportról, amit egész életedben játszottál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Napfény játszik arcomon,
lassan égnek fordítom,
hiányzol nagyon.
Megrémít a messzeség,
onnan nem tért vissza még,
ami köztünk volt szép.
Csak álmokban élni
nincs értelme rég.
De kár volna kérni,
nem őrizhetnéd,
a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd,
hogy együtt kell szállnunk,
ez a Földön tart még.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás